Ugrás a tartalomhoz

Dugo Selo Lukačko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dugo Selo Lukačko
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségLukács
Jogállásfalu
Irányítószám33406
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség412 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 17° 27′ 00″45.875000°N 17.450000°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 17° 27′ 00″45.875000°N 17.450000°E
Térkép

Dugo Selo Lukačko falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Lukácshoz tartozik.

Verőce központjától légvonalban 7, közúton 10 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon fekszik.

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő családok között osztja fel. Dugo Selo Lukačko és a szomszédos Lukács területére a németországi Wittenberg környékéről hoztak német telepeseket. A horvátok Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről jöttek. A lukácsi plébániát, ahova Dugo Selo is tartozott gróf Karlo Otton de Carafa alapította 1761-ben és ugyanebben az évben felépíttette a Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt templomukat is. A miséket német és horvát nyelven mondták. Az egyházi vizitáció szerint akkoriban 536 lélekkel Dugo Selo volt a plébánia legnépesebb települése.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dugoszelo” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dugoszello” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dugoszello” néven 93 házzal, 596 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.

A településnek 1857-ben 822, 1910-ben 1.256 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 86%-a horvát, 8%-a német, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben 642 főnyi lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 570 lakosa volt.

Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
8221.0361.0411.0981.1831.2561.1391.2111.2531.3481.176958754642670570

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a falu közepén, a főutca déli oldalán áll. Egyhajós épület, szögletes szentéllyel, nagyméretű, félköríves ablakokkal. A piramis alakú toronysisakkal fedett harangtorony az északi főhomlokzat felett áll.

A településen ma a gornje bazjei Ivan Goran Kovačić elemi iskola területi iskolája működik. A falu iskolája 1905-ben épült fel és a következő évben meg is kezdődött a rendes tanítás, de az I. világháborúig az iskola látogatottsága még gyér volt. A II. világháború után 1946-ban kezdődött a rendes tanítás. 1955-ben az épületet bővítették. Az 1965/66-os tanévben integrálták a kisebb iskolákat a község központi iskolájába, mely Gornje Bazjén működött. Ma csak az alsó tagozat működik az épületben 3 tanítóval és 30-40 tanulóval.

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 158. o.
  3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. november 25..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]