Visnyica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Visnyica (Višnjica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzópia
Jogállás falu
Irányítószám 33520
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség0 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság113 m
Terület3,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Visnyica (Horvátország)
Visnyica
Visnyica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 17° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 17° 37′ 30″

Visnyica (horvátul: Višnjica) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőce központjától légvonalban 19, közúton 25 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Španat és Žiroslavlje között fekszik.

Története[szerkesztés]

Visnyica-puszta néven mezőgazdasági majorként keletkezett a 19. század közepén. Fejlődése alapvetően két család gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik. Az első a német származású Schaumburg-Lippe grófi család, amely 1841-ben vásárolta meg a verőcei uradalmat a Pejacsevich grófoktól. A másik a gróf Draskovich család, amely az itteni birtokból Szlavónia egyik legfejlettebb gazdaságát alakította ki. A gazdaság ura Draskovich János gróf nemcsak magának épített házat a telepen, de az ott dolgozóknak is segített a házépítéseben. A munkások a földeken dolgoztak, vagy az állatokat látták el. Néhányan a gróf, vagy az intéző szolgálatában álltak. A telepen lótenyésztés is folyt. A gazdasági munkákhoz erős, szávai lovakat, a lovagláshoz, kocsihúzáshoz lipicai méneket tenyészettek. A telepen volt iskola, bolt, orvosi rendelő, közösségi ház, étterem, sportpálya, de még tekepálya is.

A település Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 67, 1910-ben 241 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 83%-a magyar, 13%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a partizánok elűzték a magyar lakosságot. A háború után helyükre horvátok települtek. A birtokot privatizálták, az emberek elveszítették munkájukat, egyesek pedig meggazdagodtak. A 20. század második felében már csak hagyományos gazdasági tevékenység folyt az 1961-ben alapított IPK Osijek d .d. mezőgazdasági kombinát irányítása alatt. Később az egykori gazdaságból csak a lótenyésztés maradt meg. A lakosság kivándorlása egyre nagyobb méreteket öltött. Az 1970-es években arab telivéreket hoztak a telepre. 1991-ben 42 főnyi lakosságának 55%-a horvát, 40%-a szerb nemzetiségű volt. Az utolsó két család nem sokkal a délszláv háború előtt hagyta el a települést, ahol mindössze mintegy 40 ló maradt. 2005-ben a telepet igazgató Viagro d. o. o. cég csődje után a telep magánkézbe került. 2011-ben a településnek már nem volt állandó lakossága. A telepen ma turisztikai céllal 36 szobás szálloda működik, mely lovasiskolát üzemeltet, emellett kerékpártúrákat, kirándulásokat szervez.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
67 103 101 220 237 241 210 137 151 207 171 140 50 42 6 0

(1971-ig Felsőmiholjác részeként, 1981-től önálló településként.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]