Duzluk
| Duzluk | |
 | |
| A Szent Miklós monostor Duzluk határában. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Raholca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33515 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 136 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 260 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′, k. h. 17° 53′45.516667°N 17.883333°EKoordináták: é. sz. 45° 31′, k. h. 17° 53′45.516667°N 17.883333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Duzluk témájú médiaállományokat. | |
Duzluk falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Raholcához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 51, közúton 62 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 5 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Papuk-hegység északi lejtőin, a Dolina- és Tisovac-patakok összefolyásánál fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Duzluk határában már a bronzkorban emberi település volt. A Kapavac csúcsától 1,5 km-re északnyugatra, Duzluk központjától 3,5 km-re, a raholcai Óvártól 1,7 km-re délnyugatra a 682 méter magas Rastova kosa magaslat alatt 650 méteres tengerszint feletti magasságban késő bronzkori erődített település maradványai találhatók. A lelőhelyet a kerámialeletek alapján az i. e. 12. – 11. század körüli időszakra, az urnamezős kultúrához sorolták.
Duzluk település feltehetően a török kiűzése után 17. század végén, vagy a 18. század elején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vallású vlachok betelepítésével. 1698-ban még nem szerepel a török uralom alól felszabadított települések között.[2] Kezdetben kamarai birtok volt, majd 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dusluk” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Duzluk” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Duszluk” néven 69 házzal, 164 katolikus és 289 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 405, 1910-ben 490 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 68%-a szerb, 29%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 61%-a szerb, 26%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 163 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 405 | 449 | 424 | 417 | 424 | 490 | 422 | 436 | 284 | 296 | 292 | 242 | 241 | 242 | 201 | 163 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Raholca várának tekintélyes romjai a várostól 2,5 km-re délnyugatra, Raholca és Duzluk határán, a Papuk és a Krndija-hegység északi lejtői között, egy 378 méteres magasságban, észak–déli irányban húzódó hegygerincen állnak. A romok 110 méter hosszan és több, mint 60 méter szélességben, összesen mintegy 8000 négyzetméteren terülnek el. A közelben két patak, az Orahovica két mellékága, az Ercegovac és a Vođenica vize csörgedezik. A vár építése négy szakaszra bontható. Az első fázisban a 14. században épült fel a vár központ részét képező négyszögletes várpalota. A második fázisban, a 15. században épültek meg a palota körüli erődítések. A palota északi oldalához négyszögletes bástya épült a hozzá tartozó három támpillérrel, nyugatra pedig félkör alakú bástyát illesztettek a védőfalba. Ide építettek három, tisztázatlan funkciójú helyiséget is. A déli oldal nagy, félköríves bástyáját támpillérek sora erősíti. A palota keleti oldalához építették a gótikus várkápolnát a sokszögű apszissal. Az építkezések valószínűleg a vár akkori urához, Újlaki Miklóshoz köthetők. A harmadik fázis a 15. és a 16. század fordulójára tehető. Ebben a fázisban csak erődfalak épültek. ekkor készültek el a keleti oldal védőfalai. Az utolsó, negyedik fázis a 16. század első felében, készült el. A legjelentősebb építkezés a déli oldal nagy, félköríves védőfala a 11 ágyúállással és a várárokkal. Ekkor történt palota nyugati tornyának átépítése, a palota bejáratának megerősítése két kaputoronnyal és a felvonóhíddal, valamint a vártól mintegy 200 méterre két, kisebb erőd megépítése. A falak általában ma is több emeletnyi magasságban, az eredeti magasságukban állnak. Jól láthatók az 1970-es évek félbemaradt rekonstrukciós munkálatainak nyomai.
- Raholcától délre a Krndija hegyei között, de már Duzluk határában található a Szent Miklós monostor,[7] melyet 1583-ban „Remeta” néven említenek először. Feltételezik, hogy a monostor ennél sokkal régebbi, hiszen történeti források alapján Mátyás király már a 15. század vége felé telepített Szlavóniának erre a részére pravoszláv híveket, azelőtt pedig Szent Ágoston rendi kolostor állt a helyén, melyre egy 1102-ből származó forrás utal. Ezt a tényt régészeti feltárások még nem erősítették meg. A monostor temploma 1594-ben épült. Az épületegyüttesben a templom körül több épület található. A templom háromkaréjos épület egy nagy, kerek központi térrel, melyben a szentély feletti mennyezetet négy oszlop tartja. Az épület a morva iskola jegyeit viseli magán. Részben fennmaradt a templom értékes belső festése, mely a szerb Namanjić-dinasztia származását beszéli el. Ikonosztázát 1869-ben a 19. század nazarénus stílusában Pavle Simić újvidéki festőművész készítette. A belső udvar északi és déli oldalán találhatók a szerzetesek szállásai, melyek összeköttetésben vannak az udvar nyugati oldalát lezáró ebédlővel. Az udvar északkeleti oldalán építtették fel 1735-ben a harangtornyot. A monostor már a 16. században fontos vallási és kulturális központ volt, a pozsegai metropolita székhelye. A 17. század első felében virágzott az ikonográfiai és írásművészet. Mintegy 50 szerzetes írta és másolta itt a szent könyveket. Több 14. és 15. századi kéziratot és miniatúrát őriznek itt, de gazdag kincstára van liturgikus tárgyakból is. Az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett a török elleni felszabadító harcok során, melyet a 18. században állítottak helyre. 1804-ben földrengést szenvedett, így 1835-ben meg kellett újítani. A déli lakórész a második világháborúban sérült meg súlyosan. A monostor évente két nagy egyházi ünnepnek ad helyet május 22-én Szent Miklós ereklyéinek áthozatala, augusztus 19-én pedig a Színeváltozás ünnepét, amikor számos pravoszláv hívő gyűlik itt össze a távolabbi vidékekről is.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ "Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 427. oldal". 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 26.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 160. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 26.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-370.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Raholca város hivatalos honlapja (horvátul)
- Raholca turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Marijana Matijević: Ružica grad (horvátul)
- Varak.hu: Orahovica – Raholca vára
- A Građevinar folyóirat 2005. évi 4. száma
- Konzervatorska podloga za prostorni plan područna posebnih obilježja Park Prirode Papuk Požega, 2014. (horvátul)
- A második katonai felmérés térképe
- Az első katonai felmérés térképe
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
