Szagyolca
| Szagyolca (Čađavica) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szagyolca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33523 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1555 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 33″, k. h. 17° 51′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 33″, k. h. 17° 51′ 18″ | |
| Szagyolca weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szagyolca (horvátul: Čađavica) falu és község (općina) Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik.
A község települései[szerkesztés]
A községhez Szagyolcán kívül Čađavički Lug, Donje Bazije, Ilmin Dvor, Noskovačka Dubrava, Noskovci, Starin, Šaševo, Vraneševci és Zvonimirovac települések tartoznak.
Története[szerkesztés]
A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült azonosítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. martinovkai kultúrához sorolták.[2] A leletek alapján Zdenko Vinski férfisírra következtetett.[3]
A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése 1334-ben a pápai tizedjegyzékben történt „Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”[4] alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a 12. századra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt 1201-ben „Zagauica” néven említik, melyet vízének sötét színéről (vö. horvát čađa = korom) kapott. Eredeti formája horvátul „Sađavica” lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén „Čađavica”.[5] A település neve a középkorban „Zogocha, Zagyolca, Zagocza” alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt 1543-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség 1684-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. 1698-ban „pagus Csaganicza” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[6] Az 1720-as összeírás szerint 16 család élt itt. Ezt követően Verőce vidékéről és a Dráva folyó túloldaláról újabb horvát családok települtek be.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Csagjavica” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csagjavica” néven szerepel.[7] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Csagjavicza” néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel.[8] 1814-ben megnyílt a település első iskolája. 1852-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal 1894-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon.
1857-ben 1109, 1910-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[9][10] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.109 | 1.266 | 1.168 | 1.239 | 1.323 | 1.434 | 1.497 | 1.657 | 1.684 | 1.691 | 1.506 | 1.215 | 1.049 | 921 | 787 | 678 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[11] középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben „ecclesia sancti Martini de Zogocha” néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti gótikus templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztulástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. 1759-ben barokk stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták.
Gazdaság[szerkesztés]
A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat.
Oktatás[szerkesztés]
A községi népiskola 1875-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben.
Sport[szerkesztés]
Az NK Mladost Čađavica labdarúgóklubot 1930-ban alapították. A labdarúgóklub női csapata a horvát 2. ligában szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ A Kijevtől délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ukránul Martinyivka) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket pontusi műhelyből és bizánci importból származtattak.
- ↑ Bugarski, I. 2012: On the Jánoshida Type Earrings and the Seventh-Century Byzantine Finds from the Western Balkans, with a Retrospective View of the Vajska (Vajszka) Cemetery. In: Vida Tivadar (ed.): Thesaurus avarorum - Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. Budapest, 250; Vö. Vinski, Z. 1958: O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji s posebnim osvrtom na arheološku ostavštinu iz vremena prvog avarskog kaganata. Opuscula Arch. 3, 17, 22, Tab. XIV-XV; Ž. Demo 2014: Zlato & srebro srednjeg vijeka u Arheološkom muzeju u Zagrebu. Zagreb, 58.
- ↑ Buturac, Josip: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine. Starine JAZU, 59/1984. (Hozzáférés: 2018. május 27.)(horvátul)
- ↑ Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-368.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
