Turnašica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Turnašica
A Szentháromság plébániatemplom.
A Szentháromság plébániatemplom.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségPitomacsa
Jogállás falu
Irányítószám 33405
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség333 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság155 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Turnašica (Horvátország)
Turnašica
Turnašica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 53′ 15″, k. h. 17° 13′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 15″, k. h. 17° 13′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Turnašica témájú médiaállományokat.

Turnašica (régi magyar neve Szentbertalan) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 14, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén, a Bilo-hegység lábánál, Sedlarica és Vukosavljenica között fekszik. Határának északi részén termékeny szántófödek találhatók. Déli része erdővel benőtt hegyes terület, mely a Bilo-hegység lejtőire nyúlik fel. A falu felett magasodik a Turnašicai-szőlőhegy, mely a környező táj képét is uralja.

Története[szerkesztés]

Turnašica területe már az ókorban lakott volt, ezt igazolja a plébániatemplomnál talált római kori pénzlelet. A falutól északra haladt el a római korban a Petovioból (Ptuj) Mursára (Eszék) menő ősi római út a „via magna”, melynek nyomai helyenként ma is megtalálhatók. A középkorban Szentbertalan nevű település feküdt a helyén, melynek neve már a 13. században felbukkan „Zentbertal” alakban. Később „Berthalamowcz, ZenthBertalam, Zenth Bertalan” formában szerepel a középkori forrásokban. Nevét Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt templomáról kapta, melyet 1334-ben már plébánia székhelyeként említenek „Item ecclesia sancti Bartholomei” néven. 1501-ben említik Ágoston nevű plébánosát is „Augustinus plebanus sancti Bartholomei” néven.[2] A plébánia 1507 és 1520 között többször is szerepel a korabeli forrásokban. A középkori települést Verőce várának eleste után a 16. század közepén pusztította el a török. Lakossága nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. Az itt maradtak gyakran a közeli Bilo-hegység erdeiben kerestek menedéket a törökök elől és csak néha merészkedtek elő egykori falujukba. Földjeik általában megműveletlenül maradtak. A középkori templom tornyát a török valószínűleg őrtoronyként használta. Erre lehet következtetni a torony nyugati oldalán fellelhető lőrések nyomaiból, melyeket ebben az időben alakíthattak ki. Valószínűleg erről a toronyról (a kaj horvát turanj főnévből) kapta nevét a Szentbertalan helyén később létrejött település.

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be ide horvát ajkú lakosságot. Az első betelepülők még 1698 előtt érkeztek, mivel ekkor már 14 család élt itt, de valamivel később a falu újra elpusztult. Ezt bizonyítja az egyházi vizitátor 1716-os feljegyzése, mely szerint Turnašicának ekkor nem volt lakossága. Ezt követően viszont hamarosan új lakosság érkezhetett, mert a pitomacsai plébánia anyakönyvében már 1717-ben szerepelnek turnašicai kereszteltek és házasulók. 1733-ban a településen 25 háztartást számláltak a településen. 1755-ben jobbágyai fellázadtak a magas adók ellen, de a lázadást leverték. 1790-ben Turnašica önálló plébánia székhelye lett.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Turnassicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Turnassicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Turnaschicza” néven 48 házzal és 269 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.

A településnek 1857-ben 301, 1910-ben 457 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a horvát anyanyelvű volt. 1906-ban gazdaszövetkezet alakult a településen. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1926-ban Vukosavljenicával közösen megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A két egyesület 1938-ban vált szét. A II. világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járás része volt. 1959-ben bevezették az elekromos áramot. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. 1971-ben aszfaltozták a falu főutcáját, majd megépítették a vízvezetéket, mely 1983-ban lépett működésbe. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. 1993-tól Verőce-Drávamente megye és Pitomcsa község része. 2011-ben a településnek 333 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
301 347 322 388 417 457 423 483 404 416 401 373 407 382 394 333

Nevezetességei[szerkesztés]

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma középkori eredetű. Az eredetileg Szent Bertalan tiszteletére szentelt templom valószínűleg a 13. században épült, de 1334-ben már írásos forrás is megemlíti. A gótikus templomot a török a 16. század közepén lerombolta, de harangtornyát meghagyta és őrtoronyként használta. A török kiűzése után az új betelepülők barokk stíluban újjáépítették, de számos gótikus eleme megmaradt. Így középkori templomból maradt meg a torony nagy része és a templomhajó nyugati részének északi és nyugati fala is. A templomot 1823-ban ismét megújították. 1847-ben egy erős szélvihar megrongálta. Fennmaradt három barokk oltára és a barokk szószék.

Oktatás[szerkesztés]

A település első iskoláját 1810-ben nyitották meg. 1823-ben megkezdődött az iskola építtése, mely egészen az 1990-es évekig, a mai iskola felépítésig működött. Ma az iskola a pitomacsai elemi iskola alsó tagozatos területi iskolájaként működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Turnašica labdarúgóklubot 1978-ban alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2