Turnašica
| Turnašica | |
 | |
| A Szentháromság plébániatemplom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 268 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 12″, k. h. 17° 13′ 07″45.886700°N 17.218700°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 12″, k. h. 17° 13′ 07″45.886700°N 17.218700°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Turnašica témájú médiaállományokat. | |
Turnašica (régi magyar neve Szentbertalan) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 14, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén, a Bilo-hegység lábánál, Sedlarica és Vukosavljenica között fekszik. Határának északi részén termékeny szántóföldek találhatók. Déli része erdővel benőtt hegyes terület, mely a Bilo-hegység lejtőire nyúlik fel. A falu felett magasodik a Turnašicai-szőlőhegy, mely a környező táj képét is uralja.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Turnašica területe már az ókorban lakott volt, ezt igazolja a plébániatemplomnál talált római kori pénzlelet. A falutól északra haladt el a római korban a Petovioból (Ptuj) Mursára (Eszék) menő ősi római út a „via magna”, melynek nyomai helyenként ma is megtalálhatók. A középkorban Szentbertalan nevű település feküdt a helyén, melynek neve már a 13. században felbukkan „Zentbertal” alakban. Később „Berthalamowcz, ZenthBertalam, Zenth Bertalan” formában szerepel a középkori forrásokban. Nevét Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt templomáról kapta, melyet 1334-ben már plébánia székhelyeként említenek „Item ecclesia sancti Bartholomei” néven. 1501-ben említik Ágoston nevű plébánosát is „Augustinus plebanus sancti Bartholomei” néven.[2] A plébánia 1507 és 1520 között többször is szerepel a korabeli forrásokban. A középkori települést Verőce várának eleste után a 16. század közepén pusztította el a török. Lakossága nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. Az itt maradtak gyakran a közeli Bilo-hegység erdeiben kerestek menedéket a törökök elől és csak néha merészkedtek elő egykori falujukba. Földjeik általában megműveletlenül maradtak. A középkori templom tornyát a török valószínűleg őrtoronyként használta. Erre lehet következtetni a torony nyugati oldalán fellelhető lőrések nyomaiból, melyeket ebben az időben alakíthattak ki. Valószínűleg erről a toronyról (a kaj horvát turanj főnévből) kapta nevét a Szentbertalan helyén később létrejött település.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be ide horvát ajkú lakosságot. Az első betelepülők még 1698 előtt érkeztek, mivel ekkor már 14 család élt itt, de valamivel később a falu újra elpusztult. Ezt bizonyítja az egyházi vizitátor 1716-os feljegyzése, mely szerint Turnašicának ekkor nem volt lakossága. Ezt követően viszont hamarosan új lakosság érkezhetett, mert a pitomacsai plébánia anyakönyvében már 1717-ben szerepelnek turnašicai kereszteltek és házasulók. 1733-ban a településen 25 háztartást számláltak a településen. 1755-ben jobbágyai fellázadtak a magas adók ellen, de a lázadást leverték. 1790-ben Turnašica önálló plébánia székhelye lett.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Turnassicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Turnassicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Turnaschicza” néven 48 házzal és 269 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 301, 1910-ben 457 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a horvát anyanyelvű volt. 1906-ban gazdaszövetkezet alakult a településen. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1926-ban Vukosavljenicával közösen megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A két egyesület 1938-ban vált szét. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járás része volt. 1959-ben bevezették az elektromos áramot. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. 1971-ben aszfaltozták a falu főutcáját, majd megépítették a vízvezetéket, mely 1983-ban lépett működésbe. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. 1993-tól Verőce-Drávamente megye és Pitomacsa község része. 2011-ben a településnek 333 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 301 | 347 | 322 | 388 | 417 | 457 | 423 | 483 | 404 | 416 | 401 | 373 | 407 | 382 | 394 | 333 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] középkori eredetű. Az eredetileg Szent Bertalan tiszteletére szentelt templom valószínűleg a 13. században épült, de 1334-ben már írásos forrás is megemlíti. A gótikus templomot a török a 16. század közepén lerombolta, de harangtornyát meghagyta és őrtoronyként használta. A török kiűzése után az új betelepülők barokk stílusban újjáépítették, de számos gótikus eleme megmaradt. Így középkori templomból maradt meg a torony nagy része és a templomhajó nyugati részének északi és nyugati fala is. A templomot 1823-ban ismét megújították. 1847-ben egy erős szélvihar megrongálta. Fennmaradt három barokk oltára és a barokk szószék.
- Doroszlóbakva várának maradványai.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település első iskoláját 1810-ben nyitották meg. 1823-ben megkezdődött az iskola építése, mely egészen az 1990-es évekig, a mai iskola felépítésig működött. Ma az iskola a pitomacsai elemi iskola alsó tagozatos területi iskolájaként működik.
Sport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az NK Turnašica labdarúgóklubot 1978-ban alapították.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 697. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 69. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. október 27.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2195.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
