Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)

	Andrássy Gyula
	1905-ben
	Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere
	Hivatali idő; 1918. október 24. – 1918. november 2.
Előd	Burián István
Utód	megszűnt
	A Magyar Királyság belügyminisztere
	Hivatali idő; 1906. április 8. – 1910. január 17.
Előd	Kristóffy József
Utód	Khuen-Héderváry Károly
	A király személye körüli miniszter
	Hivatali idő; 1894. június 10. – 1895. január 15.
Előd	Tisza Lajos
Utód	Fejérváry Géza
	Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1860. június 30.; Tőketerebes
Elhunyt	1929. június 11. (68 évesen); Budapest
Párt	Szabadelvű Párt; (kb. 1884–1898); pártonkívüli; (1898–1899); Szabadelvű Párt; (1899–1904); pártonkívüli; (1904–1905); Országos Alkotmánypárt; (1905–1910); pártonkívüli; (1910–1913); Országos Alkotmánypárt; (1913–1918); KNEP; (1921–1922); Keresztény Földmíves és Polgári Párt; (1922–1926)
Választókerület	Csíkszentmárton; (1884–1892); Budapest VI. kerülete; (1892–1896); Rozsnyó; (1897–1901); Losonc; (1901–1905); Olaszliszka; (1905–1906); Kassa; (1906–1910); Nagymihály; (1910–1918); Miskolc I. kerülete; (1920–1922); Budapest I. kerülete; (1922–1926)
Szülei	Kendeffy Katinka; Andrássy Gyula
Házastársa	Zichy Eleonóra
Foglalkozás	politikus, jogi szakíró
Díjak	Miskolc díszpolgára (1907); Esztergom díszpolgára (1906); Győr díszpolgára (1906);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Gyula témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az 1860-tól 1929-ig élt politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Andrássy Gyula (egyértelműsítő lap).

Ifjabb gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula Gábor Manó Ádám (Tőketerebes, 1860. június 30. – Budapest, Józsefváros, 1929. június 11.)^[1] magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke,^[2] id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia, az Andrássy család sarja. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott.

Életpályája

Gyermekkora

Miután édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere lett 1871-ben, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt. A fiatal Andrássy Gyula nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. A gimnázium első osztályának anyagából 1871-ben az budai egyetemi gimnáziumban tette le a vizsgát. Nevelője 1871 decemberétől Bolgár Mihály piarista volt, attól kezdve a budapesti piaristáknál vizsgázott, egészen az érettségiig, 1878-ig.^[3]

A szünidőket az Andrássy család együtt töltötte, például Tiszadobon. Apja külügyminiszteri megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Ifj. Andrássy Gyula pályája is a külügyek területén kezdődött: 1883-ban apja beajánlotta a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazóhelyettes, 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben jogot hallgatott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, ahol Eduard Gneist volt a tanára. Mindezek alapján a nemzeti liberális eszmék híve lett.

Magánélete

Fivére, Andrássy Tivadar halála (1905) után annak özvegyét, Zichy Eleonórát 1909-ben feleségül vette. Lányaik, Andrássy Ilona, Andrássy Borbála, Andrássy Katinka és Andrássy Klára neveltetéséről is ő gondoskodott. A leányok Duci bácsinak hívták családi körben.^[4] Klára 1919-ben a titkáraként dolgozott.

Politikai pályafutása 1906 előtt

1884-ben a Szabadelvű Párt tagjaként kapcsolódott be a belpolitikai életbe. Az 1884-es választásokon a csíkszentmártoni kerületben választották meg először országgyűlési képviselőnek. 1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát. Az első Wekerle-kormányban – Tisza Lajos utódaként – 1894. június 10-étől 1895. január 15-éig a király személye körüli miniszter volt. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt („zsebkendőszavazás”) ismételten kilépett a Szabadelvű Pártból, és a szövetkezett ellenzékhez csatlakozott. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905-ös választásokat követően társaival a 67-es alapokon álló Országos Alkotmánypárt alapítója és vezére lett.

1884 után az 1887-es és az 1892-es választásokon is mandátumot nyert előbb Csíkszentmártonban, majd Budapest Terézváros nevű részében. Az 1896-os választásokon kiesett a parlamentből, de 1897-ben Andrássy Géza kényszerű visszalépése után a megüresedett rozsnyói kerületben újra képviselő lett. 1901-ben a losonci kerületben, 1905-ben Olaszliszkán, míg 1906-ban három kerületben is megválasztották, amik közül ő a kassait tartotta meg.

Belügyminiszterként

A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter; ellenezte a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait, az általános választójogot, a plurális választójog bevezetését pedig szorgalmazta. Az ő idején történt a csernovai tragédia.

A Monarchia felbomlásáig

Lemondása után pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a második Tisza István-kormány parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. Az 1910-es választásokon a nagymihályi választókerület mandátumát nyerte el. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Az év október 24-étől október 30-áig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt. 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője. 1919 után hazatért.

Legitimista politikusként

1920 januárjában pártonkívüli programmal képviselőnek választották Miskolc I-es számú választókerületében. 1921 februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a IV. Károly király második visszatérési kísérletében, emiatt Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották; ezalatt lemondott pártelnöki tisztségéről és kilépett a pártból. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Földmíves és Polgári Párthoz csatlakozott. Az 1922-es választásokon Budapest I. kerülete országgyűlési mandátumát hódította el. Az 1926-os választásokig maradt tagja a parlamentnek, de nem sokkal később bekövetkező haláláig folyamatosan támadta legitimista oldalról a Bethlen-kormány politikáját.

Önálló művei

Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896 (németül: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Lipcse, 1897)
Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. Bp., 1900
A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp., I. 1901, II-III. 1911 (angolul: The Development of Hungarian constitutional liberty. London, 1908)
Zrínyi Miklós, a költő. Bp., 1909
A közigazgatás reformja. Bp., 1913
Drei Reden über auswärtige Politik. Bécs, 1914, Bp., 1914
A száműzött Rákóczi. Bp., 1914
Háború és a társadalom. Bp., 1914
Entwicklung und Ziele Mitteleuropas (Sonderabdruck. Deutsche Rundschau Berlin) 1915
A jó béke céljai. Bp., 1915
Considérations sur les origines de la Guerre. Lausanne, 1915
Kinek a bűne a háború?; Franklin, Bp., 1915
A magyarság és németség érdekszolidaritása; Franklin, Bp., 1916 (Olcsó könyvtár)
A világháború problémái. Bp., 1916
Törvényes király és a magyar függetlenség. Bp., 1918
A háború és a béke; Franklin, Bp., 1918
A királykérdés jogi szempontból. Bp., 1920
A jövő külpolitikája; Táltos, Bp., 1920
Diplomácia és világháború; Légrády, Bp., 1921
Miért kell a törvényes király? Bp., 1922 („puccskarlista” álnéven)
A világháború előzményei. Bp., I. 1925, II. 1926 (németül: Bismarck und Andrássy. Betrachtungen zur Vorgeschichte des Weltkriegs. Bp., Lipcse, 1924, angolul: Bismarck, Andrássy and their successors. London, 1927)
Törvényes király és a magyar függetlenség; Globus, Bp., 1928
Diplomácia és világháború; utószó Varga Lajos; Primusz, Bp.–Göncöl–Dorog, 1990

Folyóiratokban megjelent írásai

Széchenyi politikája. Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1912
Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Pár megjegyzés. Nyugat, 1912
A király fiainak jogai. Magyar Kultúra, 1922. I-II.
Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Nyugat, 1922
Európa diplomáciai történetéről. 1871-1914. Külügyi Szemle, 1923
Anglia és Magyarország alkotmányos fejlődéséről. Budapesti Szemle, 1927
A magyar királyság jövője. Magyar Helikon, 1928

Róla

Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003
Kertész János: Lengyelország és az Andrássyak. Bp., 1936
Kertész János: Ifjabb gróf Andrássy Gyula és a magyar-osztrák monarchia. Sárospatak, 1934
Kertész János: Ifj. Andrássy Gyula gróf irodalmi munkássága 1896-1929. Bp., 1933 (bibliográfia, angolul, franciául, olaszul is)
A katolikus univerzalizmust képviselő Marian Zdziechowski az emlékének ajánlotta 1933-ban megjelent Węgry i dookoła Węgier (Magyarország és Magyarország körül) c. művét, melynek két fejezete ifj. Andrássynak a lengyel államiság helyreállítása érdekében folytatott diplomáciai tevékenységét összegzi.^[5]
Részletes bibliográfia: [1] Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

Emlékezete

2013-ban újratemették. Földi maradványait a polgárdi temetőkápolnában helyezték el.^[6]

Jegyzetek

↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1793/1929. folyószáma alatt.
↑ Az Andrássy-gyűjtemény (magyar nyelven). ifjgrofandrassygyula.hu. [2016. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 7.)
↑ Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 197.
↑ Schmidt Anikó: A sorsfordító 1918–1919-es évek Zichy Eleonóra naplójában. Archivnet, XVII. évf. 5. sz. (2017) Hozzáférés: 2019. május 5.
↑ Nagy, László. Az „ifjabb” Andrássy. Ifj. gr. Andrássy Gyula politikai, tudományos és kulturális tevékenységének fő irányelvei, 9. o.. DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2014.016 (2014)
↑ Újratemették a Batthyány-család több tagját Polgárdiban. ma.hu, 2013. augusztus 24. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)

Források

Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003 ISBN 963 8312 890 Online letöltés
Életrajza az 1922-1926-os nemzetgyűlés almanachjában
Ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány honlapja
Az „ifjabb” Andrássy Ifj. gr. Andrássy Gyula politikai, tudományos és kulturális tevékenységének fő irányelvei Archiválva 2016. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Kuglics
Kaposi Lajos: Andrássy törvényjavaslata a nemzetiségi kérdés szempontjából; Pátria, Bp., 1910
Az európai utas. Ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete; szerkbiz. elnök Holló József Ferenc; HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum–Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2010
Ifj. gróf Andrássy Gyula és az I. világháború. Konferenciakiadvány; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2015
A két gróf Andrássy Gyula; szerk. Márkus Tamás; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2021
A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2022

Elődje:
Burián István

Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
1918. október 24. – 1918. november 2.
(magyar olvasatban az utolsó közös külügyminiszter)

Utódja:
Ludwig von Flotow (Ausztria)
Károlyi Mihály (Magyarország)

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1793/1929. folyószáma alatt.

[2] Az Andrássy-gyűjtemény (magyar nyelven). ifjgrofandrassygyula.hu. [2016. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 7.)

[3] Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 197.

[4] Schmidt Anikó: A sorsfordító 1918–1919-es évek Zichy Eleonóra naplójában. Archivnet, XVII. évf. 5. sz. (2017) Hozzáférés: 2019. május 5.

[5] Nagy, László. Az „ifjabb” Andrássy. Ifj. gr. Andrássy Gyula politikai, tudományos és kulturális tevékenységének fő irányelvei, 9. o.. DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2014.016 (2014)

[6] Újratemették a Batthyány-család több tagját Polgárdiban. ma.hu, 2013. augusztus 24. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Andrássy Gyula

1905-ben
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere
Hivatali idő 1918. október 24. – 1918. november 2.
Előd	Burián István
Utód	megszűnt
A Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő 1906. április 8. – 1910. január 17.
Előd	Kristóffy József
Utód	Khuen-Héderváry Károly
A király személye körüli miniszter
Hivatali idő 1894. június 10. – 1895. január 15.
Előd	Tisza Lajos
Utód	Fejérváry Géza
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború

Született	1860. június 30. Tőketerebes
Elhunyt	1929. június 11. (68 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt (kb. 1884–1898) pártonkívüli (1898–1899) Szabadelvű Párt (1899–1904) pártonkívüli (1904–1905) Országos Alkotmánypárt (1905–1910) pártonkívüli (1910–1913) Országos Alkotmánypárt (1913–1918) KNEP (1921–1922) Keresztény Földmíves és Polgári Párt (1922–1926)
Választókerület	Csíkszentmárton (1884–1892) Budapest VI. kerülete (1892–1896) Rozsnyó (1897–1901) Losonc (1901–1905) Olaszliszka (1905–1906) Kassa (1906–1910) Nagymihály (1910–1918) Miskolc I. kerülete (1920–1922) Budapest I. kerülete (1922–1926)

Szülei	Kendeffy Katinka Andrássy Gyula
Házastársa	Zichy Eleonóra
Foglalkozás	politikus, jogi szakíró

Díjak	Miskolc díszpolgára (1907) Esztergom díszpolgára (1906) Győr díszpolgára (1906)

A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Gyula témájú médiaállományokat.

m v sz Osztrák és magyar politikusok az első világháború kezdetétől a trianoni békeszerződésig
Az OMM külügyminiszterei	Leopold von Berchtold (1912–15) Burián István (1915–16) Ottokar Czernin (1916–18) Burián István (1918) ifj. Andrássy Gyula (1918)
Az OMM hadügyminiszterei	Alexander von Krobatin (1912–17) Rudolf Stöger-Steiner von Steinstätten (1917–18)
Magyar miniszterelnökök	Tisza István (1913–17) Esterházy Móric (1917) Wekerle Sándor (1917–18) Hadik János (1918) Károlyi Mihály (1918–19) Berinkey Dénes (1919) Garbai Sándor (1919) Peidl Gyula (1919) Friedrich István (1919) Huszár Károly (1919–20) Simonyi-Semadam Sándor (1920)
Magyar honvédelmi miniszterek	Hazai Samu (1910–17) Szurmay Sándor (1917–18)
Magyar államfők	I. Ferenc József (1848-1916) IV. Károly (1916-1918) József főherceg (1918) Károlyi Mihály (1918–19) Garbai Sándor (1919) József főherceg (1919) Friedrich István (1919) Horthy Miklós (1920–44)
Politikusok	Victor Adler Apponyi Albert Moritz Auffenberg von Komarów Otto Bauer Heinrich von Clam-Martinic Konstantin Dumba Max Hussarek von Heinlein Jászi Oszkár Ernst von Körber Heinrich Lammasch Karl von Stürgkh
Tanácsköztársaság	Kun Béla Lukács György Pogány József Rákosi Mátyás Szamuely Tibor Landler Jenő Vágó Béla Fiedler Rezső Seidler Ernő Böhm Vilmos

m v sz Magyarország külügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Esterházy Pál Antal 1848–1849: Pulszky Ferenc 1849: Batthyány Kázmér
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterei	1867–1871: Friedrich Ferdinand von Beust 1871–1879: id. Andrássy Gyula 1879–1881: Heinrich Haymerle 1881: Szlávy József 1881–1895: Kálnoky Gusztáv 1895–1906: Agenor Gołuchowski 1906–1912: Alois Lexa von Aehrenthal 1912–1915: Leopold von Berchtold 1915–1916: Burián István 1916–1918: Ottokar Czernin 1918: Burián István Ifj. Andrássy Gyula Ludwig von Flotow
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918–1919: Károlyi Mihály 1919: Berinkey Dénes Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Kun Béla Pogány József Kun Béla Ágoston Péter
A Horthy-korszak alatt	1919: Tánczos Gábor Lovászy Márton 1919–1920: Somssich József 1920: Simonyi-Semadam Sándor Teleki Pál Csáky Imre 1920–1921: Teleki Pál 1921: Gratz Gusztáv Teleki Pál 1921–1922: Bánffy Miklós 1922–1924: Daruváry Géza 1924: Bethlen István 1924–1925: Scitovszky Tibor 1925–1930: Walko Lajos 1930–1931: Károlyi Gyula 1931–1932: Walko Lajos 1932–1933: Puky Endre 1933: Gömbös Gyula 1933–1938: Kánya Kálmán 1938: Imrédy Béla 1938–1941: Csáky István 1940–1942: Teleki Pál 1941–1942: Bárdossy László 1942: Keresztes-Fischer Ferenc 1942–1943: Kállay Miklós 1943–1944: Ghyczy Jenő 1944: Sztójay Döme Hennyey Gusztáv
A nyilas uralom alatt	1944-1945: Kemény Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1947: Gyöngyösi János 1947: Mihályfi Ernő 1947–1948: Molnár Erik
A Rákosi-korszakban	1948–1949: Rajk László 1949–1951: Kállai Gyula 1951–1952: Kiss Károly 1952–1953: Molnár Erik 1953–1956: Boldóczki János 1956: Horváth Imre
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Horváth Imre Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1956–1958: Horváth Imre 1958–1961: Sík Endre 1961–1973: Péter János 1973–1983: Puja Frigyes 1983–1989: Várkonyi Péter 1989–1990: Horn Gyula
A rendszerváltás után	1990–1994: Jeszenszky Géza 1994-1998: Kovács László 1998–2002: Martonyi János 2002–2004: Kovács László 2004–2006: Somogyi Ferenc 2006–2009: Göncz Kinga 2009–2010: Balázs Péter 2010–2014: Martonyi János 2014: Navracsics Tibor 2014-től: Szijjártó Péter

Sablon:Magyarország belügyminiszterei m v sz Magyarország belügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Szemere Bertalan 1848-1849: Országos Honvédelmi Bizottmány 1849: Szemere Bertalan
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös belügyminiszterei	1867–1869: Wenckheim Béla 1869–1871: Rajner Pál 1873–1875: Tóth Vilmos 1873–1875: Szapáry Gyula 1875–1887: Tisza Kálmán 1887–1889: Orczy Béla 1889: Baross Gábor 1889–1890: Teleki Géza 1890–1892: Szapáry Gyula 1892–1895: Hieronymi Károly 1895–1899: Perczel Dezső 1899–1903: Széll Kálmán 1903: Khuen-Héderváry Károly 1903–1905: Tisza István 1905–1906: Kristóffy József 1906–1910: ifj. Andrássy Gyula 1910–1912: Khuen-Héderváry Károly 1912–1913: Lukács László 1913–1917: Sándor János 1917–1918: Ugron Gábor 1918: Tóth János Wekerle Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Batthyány Tivadar 1918–1919: Nagy Vince Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Landler Jenő, Vágó Béla Peyer Károly
A Horthy-korszak alatt	1919: Samassa Adolf Perényi Zsigmond 1919–1920: Somssich Jószef 1920: Simonyi-Semadam Sándor 1919–1920: Beniczky Ödön 1920: Simonyi-Semadam Sándor Dömötör Mihály 1920–1921: Ferdinandy Gyula 1921: Tomcsányi Vilmos Pál Ráday Gedeon 1921–1922: Klebelsberg Kuno 1922–1926: Rakovszky Iván 1926–1931: Scitovszky Béla 1931–1935: Keresztes-Fischer Ferenc 1935–1937: Kozma Miklós 1937: Darányi Kálmán 1937–1938: Széll József 1938–1944: Keresztes-Fischer Ferenc 1944: Jaross Andor Bonczos Miklós Schell Péter
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Vajna Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1945: Erdei Ferenc 1945–1946: Nagy Imre 1946–1948: Rajk László 1948: Kádár János
A Rákosi-korszakban	1948–1950: Kádár János 1950–1951: Zöld Sándor 1951–1952: Házi Árpád 1952–1953: Györe József 1953–1954: Gerő Ernő 1954–1956: Piros László
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Münnich Ferenc Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1957–1961: Biszku Béla 1961–1963: Pap János 1963–1980: Benkei András 1980–1985: Horváth István 1985–1987: Kamara János 1987–1990: Horváth István 1990: Gál Zoltán
A III. Magyar Köztársaság alatt	1990: Horváth Balázs 1990–1993: Boross Péter 1993–1994: Kónya Imre 1994–1998: Kuncze Gábor 1998–2002: Pintér Sándor 2002–2006: Lamperth Mónika
Önkormányzati Minisztériumként	2006–2007: Lamperth Mónika 2007–2008: Bajnai Gordon 2008–2009: Gyenesei István 2009–2010: Varga Zoltán
Az újjászervezés után újra Belügyminisztériumként	2010–: Pintér Sándor