Zára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Darinko (vitalap | szerkesztései) 2021. május 16., 20:55-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Látnivalók)
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Zára (Zadar)
Zára látképe
Zára látképe
Zára címere
Zára címere		 Zára zászlaja
Zára zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
Jogállásváros
PolgármesterZvonimir Vrančić (HDZ)
Irányítószám23000
Körzethívószám+385 023
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség70 779 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0–80 m
Terület194 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 07′ 01″, k. h. 15° 14′ 08″Koordináták: é. sz. 44° 07′ 01″, k. h. 15° 14′ 08″
Zára weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zára témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zára (horvátul: Zadar, olaszul: Zara, latinul: Iader) város Horvátországban, Dalmácia fővárosa.

Földrajza

Fekvése

Az Adriai-tenger partján egy földnyelven fekszik. Jelentős kikötőváros, a róla elnevezett és az Ugljan és Pasman szigetek által az Adriai-tengertől elzárt csatorna mellett.

Éghajlata

A napsütéses órák száma magas. Évente átlagosan mintegy 880 mm csapadék szokott lehullani. Ősszel sok a csapadék. 2017. szeptember 11-én azonban 24 óra alatt összesen 323 mm csapadék hullott, ami villámárvizet okozott a városban és környékén.[2]

Zadar (Puntamika Borik 1971–2000) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)10,811,313,616,621,325,228,228,224,320,015,111,918,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)4,34,36,39,313,517,019,319,316,012,58,35,511,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)736364706554305010410710695879
Havi napsütéses órák száma1151471862072763033503222461831231092567
Forrás: Croatian Meteorological and Hydrological Service[3][4]


A városi község (járás) települései

Babindub, Brgulje, Crno, Ist, Kožino, Mali Iž, Molat, Olib, Petrčane, Premuda, Rava, Silba, Veli Iž, Zára (Zadar) és Zapuntel.

Nevének eredete

A város neve az ősi indoeurópai nyelvre megy vissza, melyben az ieudh szó háborgást, hullámzást jelöl, ebből fejlődött a görög Iader, majd ezt a rómaiak is átvették és a latin nyelvben Iader alakká fejlődött, innen került az olaszba Zara alakban. A magyar nyelv az olasz alakot vette át, míg a horvátok a latinból (Iader) kölcsönözték és nyelvükben Zadar névvé alakult át.

Címere

Zára címere egy vitézt ábrázol fekete lovon, arany páncélban, sisak nélkül. A címert aranyszegély veszi körül. A vitéz fekete hajú és a feje körül a szentekre jellemző aranyaura van. A bal kezében egy pajzsot tart, a jobb kezében egy lándzsát tart zászlóval. A zászlón és a pajzson a Templomosok vörös keresztje látható. A címeren a lovat ugrás közben ábrázolják, az első lábak a levegőben vannak. A címer alja kék színű, ami a tengert ábrázolja, fehérrel a vár, míg vörössel az égbolt. Ez a színsorozat a horvát zászlóval megegyezik.

Története

A Római Birodalom előtti és alatti időkben

Római dombormű a Szent Donát-templomban

A terület már a történelem előtti időkben is lakott volt. A kőkorszakból is vannak leletek. A mai Zára mellett találtak lakott területeket az Arbanas és a Puntamika helyeken. Az illírek előtt ezen a helyen egy mediterrán népcsoport élt, akik az óindoeurópai nyelvet beszélték, akiket jadernek vagy jadrának hívtak.

Az illír település megépülését az i. e. 9. századra teszik. Itt alapították meg Libur települést, amely a tenger révén kereskedett más közösségekkel. A jaderek első emléke egy i. e. 384-ből származó egy görög íráson szerepel, ahol Szkilaksz Szkarianderisz görög földrajzíró tesz róluk említést. A görög telepesek a mai Hvaron megalapították Faros települést, a szárazföldi illíreket azonban nem tudták legyőzni.

Az i. e. 2. század közepén a zárai területet a rómaiak foglalták el, és i. e. 48-ban megalapította Julia Jader kolóniát, amit katonai állomáshelyként használtak.

Jaderben 5 partmenti és valamivel több keresztutca volt, amelyet geometriai alapon alakítottak ki. A nyugati részen állt a főtér, a római fórum.

Középkorban

A várost az 5. században számost barbár támadás érte, és a keleti gótok uralma alá került. Ebben Zára az időszakban elszegényedett, emiatt a város rommá vált. A városban a 4. és 6. század között elterjedt a kereszténység, a 6. századra már püspöke is volt. Új központot is kialakítottak a fórumtól északra, ahol egy bazilikát építettek. 537-ben a Bizánci Birodalom része lett. A 7. században szlávok és avarok telepedtek le a környékre. Ebben az időszakban Zára újra megerősödött és 1918-ig a „Dalmácia fővárosa” címet viselte.

A 9. század elején a várost a diplomata és püspök Donát ill. Zadar hercege, Pál képviselte, amelyet a Frank Birodalom és a Bizánci Birodalom küzdőtere volt. A frankok el is foglalták a várost, azonban a 812-es aacheni békében Bizánc része lett. Bizánc alatt Dalmácia nem volt egységes, a városi közigazgatás nem terjedt tovább a város és néhány környékbeli falunál.

A középkori Zadart Velence hosszú éven át ostromolta. A Horvát Királyság megalakulásával erőteljes politikai nyomás volt a helyi horvátok részéről, hogy átvegyék a város vezetését. A 10. században már a város neve horvát alakban szerepelt, amely igazolta, hogy a város összes fontosabb pozícióját horvátok foglalták el. A záraiak a Madius arisztokrata család (horvátul: Madijevac) vezetésével elszakadtak Bizánctól.[5] 1069-ben IV. Krešimir horvát király saját királyságához csatolta a várost, majd a horvát királyok kihalásával 1105-ben Kálmán király hadjárata során katonai beavatkozás nélkül kiegyezett a várossal, amely elismerte a magyar király uralmát és a magyar uralkodó politikai központjává vált. Kálmán ezután ünnepélyesen bevonult a városba, majd adományokat és ajándékokat tett. Kálmán látogatásának emlékét őrzi a Kálmán által építtetett zárai Szűz Mária monostor harangtornyán mai napig látható latin felirat, amely magyarul a következőképpen hangzik:

Urunk Jézus Krisztus megtestesülésének 1105. évében. A győzelmet követően és a béke Istentől elnyert jutalma után, miután bevonult Zárába, Kálmán Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, saját költségén építtette és emeltette Szűz Máriának ezt a tornyot.[6]

Miután Könyves Kálmán elhunyt, 1116-ban Velence elfoglalta Zárát, és egészen 1181-ig tartotta uralma alatt tartotta a várost. Miközben a közép- és észak-dalmáciai területek 1136 után közel harminc évre visszakerültek a Magyar Királyság uralma alá, Zára fölött érvényesült a velencei befolyás. Mivel Zára püspöksége a magyar befolyás alatt lévő spliti érsek egyházi fennhatósága alá esett, ezért velencei nyomásra 1154-ben a város érseki rangra emelkedett, de így is alárendelt helyzetbe került, ugyanis szintén velencei nyomásra az érsekséget a gradói pátriárka felügyelete alá rendelte IV. Adorján pápa. Az újonnan létrejött érsekség alá a Kvarner-öbölben található, szintén velencei uralom alatt álló püspökségek kerültek.[7]

A város számára előnyösebb volt lazább magyar uralom a szigorú és kereskedelmi vetélytársnak számító Velencével szemben, így a 12. század végén, majd a 13. és a 14. század során is többször fellázadt a velencei uralommal szemben. Amikor III. Béla 1181-ben annak a katonai eseménysorozatnak a részeként, amikor az 1167-ben bizánci hatalom alá került korábbi dalmáciai területek újra magyar korona befolyása alá kerültek hatalma alá hajtotta Zárát, egy ilyen városi lázadás támogatását élvezte. Velence hamarosan megpróbálta visszaszerezni a várost, ám 1193-ban nem járt sikerrel, egészen a negyedik keresztes hadjáratig. 1202. november 24-én keresztes seregek foglalták el a várat, ellentételezésként azért, hogy Velence anyagilag és tengeri szállítással biztosította volna a következő keresztes háború hátterét. A pápa kiátkozott mindenkit, aki a kétes ostromban részt vett. II. András 1217-ben keresztes hadjáratot vezetett, és azért, hogy a velenceiek átszállítsák a Szentföldre őt és seregét, lemondott Zárára vonatkozó igényeiről (elzálogosította a várost Velencének).

Amikor IV. Béla a tatárjárás elől menekülve Dalmáciába jutott 1242-ben, a zárai polgárok a király jelenlétét kihasználva újra fellázadtak a velencei hatalom ellen, és a város időlegesen újra magyar befolyás alá került. 1243 júniusában Velence ismét elfoglalta Zárát, majd 1244-ben békét kötött a magyar uralkodó és Velence, amelynek eredményeként a 13. században a város Velence birtokában maradt.[8]

Károly Róbert 1311 első felében, amikor Velencével került konfliktusba. Sokadszor is elfoglalta Zárát, és Subić Mladent tette meg a várgrófnak. Katonákat azonban — éppen a Csákokkal kirobbant ellenségeskedés miatt — nem tudott küldeni neki. Ezért (1313-ban?) kompromisszumot kötött Velencével: Zára grófja velencei lesz, de megmaradt a magyar király névleges fennhatósága. Mladen ezután garázdálkodni kezdett a térségben.[9]

1345-ben újra a magyar királynak hódolt, de 1346. július 1-jén, Nagy Lajos csatavesztése után ismét Velencéé lett. 1357 áprilisában brentai győzelme után újra Nagy Lajos vette be, amit az 1358-as zárai béke szentesített. 1396-ban a domonkos-rendiek megalapították a város egyetemét.

1403. augusztus 5-én itt koronázták magyar királlyá a trónkövetelő Nápolyi Lászlót. 1409. július 9-én Nápolyi László eladta 100 000 dukátért a várost Velencének, és a városiak ellenállásának dacára évszázadokig velencei kézen is maradt. Ezzel együtt Zára maradt Dalmácia kulturális központja. Ebben az időben született az egyik legismertebb horvát szobrász, Juraj Matejev Dalmatinac, a sibeniki katedrális több szobrának faragója is.

Újkorban

A 16. és 17. században a törökök sokszor ostromolták a várost, ezért a városfalat megerősítették. Ekkor építették fel az új erődöt és az új elővárost, a Szent Mártont. 40 éven át Zárának volt a Velencei Köztársaságban a legnagyobb erődrendszere: várárok, bástya, csatorna.

A városi irodalmi élet e nehéz időszakban fellendült. Számos horvát irodalmár ekkor írta híres műveit: Jerolim Vidolić, Petar Zoranić, Brne Karnarutić, Juraj Baraković, Šime Budinić.

1797-től a Habsburg Birodalom része lett 8 évig, majd Napóleon kapta meg Velencével, Isztriával együtt. A francia uralom 1806 februárjától 1813 decemberéig tartott. Ebben a rövid időszakban számos reformot hajtottak végre. Újraalapították a helyi egyetemet, amelyen most orvostudományi szakok voltak. 1806 májusában adták ki először horvát nyelven Zárában újságot, ennek címe Kraljski Dalmatin, azaz Királyi Dalmát.

Zárai pénz 1813-ban

1813-ban az osztrák és angol csapatok megtámadták Napóleont és december 7-én az osztrákok bevonultak Zárába. Az osztrák uralom újkori Dalmát Királyság néven 1918-ig tartott. A dalmát szábor (alapítva 1861) ebben a városban székelt.

A városban 1816-ban gimnáziumot alapítottak, megalapították a Nemzeti Múzeumot (1832), befejezték a Zágráb-Zára utat (1833) és kiépítették az első modern vízvezetéket (1838).

1894 szilveszterén kigyúltak a városban az elektromos lámpák. Horvátországban ez volt az első ilyen rendszer.

A 20. században

Zára térképe Olaszország részeként 1920–1947 között

Az első világháború végéig a város az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1920-ban a rapallói egyezmény értelmében az Olasz Királysághoz került. 1921-ben szabad kikötői jogot kapott. A város fejlődése megindult a számos olasz és horvát bevándorlóval.

1943 és 1945 között a város 80 százaléka bombatámadások áldozata lett. A második világháború végén 6 ezer lakója maradt. Az olaszok kivándoroltak az anyaországba, azonban sok horvát is követte őket.

1947-ben a város Jugoszláviához került.

A jugoszláv polgárháború elején a szerbek Zára környékén teremtettek maguknak tengeri összeköttetést, ezt a horvátok 1993-ban a „Olajbogyó” (Maslenica) hadműveletben számolták fel végleg. A polgárháború óta a város Horvátországé.

Népesség

Szent Donát templom
Fórum
Szent Anasztázia-katedrális
Szent Mária-templom belseje
Szent Krševan
A Szent Ferenc-kolostor
Szent Simon-templom
Szent Mihály-templom
A Kopneni kapu
Zadari Egyetem épülete
A történelmi belváros a székesegyházzal

1961-ben 25 000, 1971-ben 43 000, 1981-ben 60 000, 1991-ben 76 000 lakosa volt.

2001-ben 72 717 lakosa volt. 92,8% horvát, 3,3% szerb és 3,9% egyéb (albán, bosnyák és olasz) nemzetiségű volt.

Gazdaság

  • halászat
  • dohánygyár
  • likőrgyártás (maraschino).
  • turizmus
  • tankerkereskedelem
  • tankerhajózás
  • lignittermelés

Zára a horvát függetlenség előtt a tagköztársaság iparilag legfejlettebb városa volt. A háború után hamar újjáépült. Mióta megépült a Zágráb–Split-autópálya, a kereskedelem felgyorsult a fővárossal.

Kultúra

Fesztiválok

  • Zenés Est a Szent Donátusban
  • Zadari Kulturális Fórum
  • Zadar snova - Nemzetközi színházi és művészeti fesztivál
  • Zadari Színházi Nyár
  • MMS - Melting metal summit

Könyvtárak

  • Városi könyvtár
  • Tudományos könyvtár

Múzeumok

  • Archeológiai Múzeum
  • Nemzeti Múzeum
  • Az Egyházi művészet állandó kiállítása
  • Néprajzi Múzeum
  • Tengerészeti Múzeum

Színház

  • Bábszínház
  • Horvát Színház

Újságok

  • Zadari lap (Zadarski list)
  • Nemzeti lap (Narodni list)
  • Zadari régió (Zadarski regional)
  • Horvát lap (Hrvatski List)

Mozi

  • Győzelem

Klubok

  • Gotham
  • Garden
  • Arsenal
  • Forum
  • Shark
  • Stress
  • Vegas
  • Maya pub
  • Mango
  • Go-Ga

Oktatás

Általános iskolák

  • Oš Petra Preradovića
  • Oš Šime Budinića
  • Oš Šimuna Kozičića Benje
  • Oš Bartula Kašića
  • Oš Smiljevac
  • Oš Stanović
  • Oš Voštarnica
  • Oš Krune Krstića

Középiskolák

  • Ante Kuzmanić Orvosi Iskola
  • Érseki Gimnázium
  • Zadari magániskola
  • Tengerészeti Iskola
  • Vladimir Nazor Gimnázium
  • Franjo Petrić Gimnázium
  • Juraj Baraković Gimnázium
  • Vicak Zmajević Gimnázium
  • Képzőművészeti Iskola
  • Gojak Matulina Ipari Iskola
  • Vica Vlatković Szakiskola
  • Technikai Iskola
  • Turisztikai Iskola
  • Közgazdasági-irodai Kereskedelmi Iskola

Látnivalók

A városban számtalan nevezetesség található; van olyan, amely az ókorból való.

  • Szent Donát-templom: A város legismertebb szimbóluma. A 9. században kezdték építeni, azonban pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A 15. századig a templomot Szentháromság templomának hívták. Az első írásos emlék a templomról a bizánci Bíborbanszületett Konstantin császár uralkodása (10. század) alatt keletkezett.
    Bővebben: Szent Donát-templom (Zára)
  • Fórum: A Szent Donát-templom és a püspöki palota előtt áll a fórum. Ezt a teret az i. e. 1. században hozták létre. A háromoldalú fórumon egy csarnok állt, ahol több szobor is ki volt állítva.
  • Kalelarga vagy Széles utca a legnagyobb és legismertebb zárai utca, amely kelet-nyugat irányú és a Nemzeti tértől a fórumig húzódik. A második világháborúban az utcában az összes épület megsemmisült, majd a háború után modern stílusban újjáépítették.
  • Szent Anasztázia-katedrális: A katedrális homlokzatán gótikus stílusban faragott rózsák találhatók. Az épületet romantikus alakok díszítik ezen kívül. Dalmácia középkori építményeinek egyik legérdekesebbike, amelyet Dandolo dózse építtetett; benne képek az ifjabb Palmától és Carpacciótól. A harangtornya ma Zára egyik jelképe, amelyet a középkorban kezdtek el építeni, de csak 1892-ben fejeztek be. A tervezője Thomas Graham Jackson angol mérnök volt.
  • Szűz Mária-monostor: Čika Madijevac nemesasszony alapította 1066-ban a bencés monostort. A háromhajós templomot 1091-ben szentelték fel. A monostor Könyves Kálmán király bőkezűségét élvezte a 12. század elején, amikor a király adományának köszönhetően Čika lánya, Vekenega harangtornyot építtetett. A hölgy 1111-ben elhunyt, az ő sírboltja a templomban található. Az archívumok nagy értéket jelentenek, mivel a 11. századi horvát királyokról sok adat megtalálható bennük. A második világháborúban nagy károkat szenvedett a templom, de újjáépítették.
  • Szent Krševan-templom: A háromhajós templomot a Benedek rendiek építették román stílusban. 1175-ben szentelték fel a zárai vértanú emlékére. A homlokzata egyszerű, a templom déli részében nagy tér található. A belseje román-bizánci stílusú freskókat rejt. Az oltár 1701-ben épült, amelyet 1717-ben 4 nagy szoborral toldottak meg. A szobrokat Alavisa Tagliapieta készítette. A harangtornyot a 15. században kezdték el építeni, de sosem fejeztek be.
  • Szent Simon-templom: A kora keresztény háromhajós bazilika az 5. században épült, majd átépítették Szent István-templommá gótikus stílusban a 14. században. A mai formáját a 16. században nyerte el, amikor barokk stílusban építették át. A főoltáron Szent Simon képe található, itt pihennek a város védőszentjének csontjai egy ezüst koporsóban. A templomtól délre található a római lépcső, amelyet 1729-ben építettek.
  • Assisi Szent Ferenc-templom és kolostor: A templom a város nyugati végén fekszik. Dalmácia legrégibb gótikus temploma. 1280-ban szentelték fel. A főoltár mögött van az 1672-ben épített szentély.
  • Szent András és Péter-templom: Az egyhajós Szent András-templomot a 17. században építették, a freskók azonban 12. századiak. Mellette található a Szent Péter-kápolna.
  • Szent Mihály-templom és kolostor: A templomot a 14. században kezdték építeni gótikus stílusban. Az egyhajós templomban egy 13. századi feszület található. A kolostorban egy kisebb művészi gyűjtemény található.
  • Szent Domonkos-templom: A gótikus templom a kopneni-kaputól nyugatra van. A mellette levő kolostorban hozták létre a város első egyetemét 1396-ban.
  • Szent Illés próféta-templom: ortodox templom, melyet a fórumtól nem messze találhatunk és amelyet a 16. században építettek fel görög kereskedők. A 18. században a szerbek vették át a templom igazgatását.
  • A Szent Marina-templomrom a római Biba-Jader vízvezeték nyomvonalán helyezkedik el. Hosszúkás épület volt, keleten félköríves apszissal. A legmagasabb fala 65 cm. A templom a 14. század első évtizedeiből származó késő román stílusú épület, amelyet a törökökkel folytatott háborúk során lebontottak.[10]
  • A Szent Stošija-templom romja. A templom kétszintes épület volt, amelyet egy ókori ciszterna átalakításával hoztak létre egy római villa területén. Hátsó részén trapéz alakú apszis található félkupolás fedéssel. A ciszterna boltozatán egy felső templomot is építettek, négyszögletes alaprajzzal, és kiugró félköríves apszissal. Az apszis és a templom maradványainak építési technikája jellemzően román stílusú. Ez az épület az egyik legérdekesebb példa arra, hogy egy ősi épületet keresztény templommá alakítottak át.[11]
  • A Szent Lőrinc-templom a kora középkor egyik legeredetibb építészeti emléke. A koraromán és a román stílus elemei egyaránt láthatók rajta. Hosszirányú alakú, a belső tér két rövid oszlopsor által alkotott pszeudobazilika, háromhajós felosztásával. Az apszis téglalap alakú, félkupolával boltozott, mellette pedig két kis pasztofórium található. A falfelületeket lizénák és vakárkádok tagolják, a templom előtt pedig narthex található a harangtoronnyal.[12]
  • A Szent Kelemen-templom maradványai. A templom alaprajza szerény méretű templomra utal. Megmaradt falai mintegy 1 méter magasan állnak. A külső felület tagolatlan, míg a belső téglalap alakú teret a pilaszterek két részre osztják. A keleti oldalon félkör alakú apszist alakítottak ki. A templom a román építészet műemlékei közé sorolható.[13]
  • A Stomoricai Szűz Mária templom romjai a 11. századból. A templomot a 16. században a városfal építésekor bontották le. A maradványokat kb. 1,50 m magasságban tárták fel és konzerválták. A templom kör alakú volt, öt félköríves apszissal, valamint egy téglalap alakú előcsarnokkal, amelyhez derékszögben az átrium és egy kissé keskenyebb keresztirányú épületrész csatlakozott.[14]
  • Muraj városfal: A városfal egy része a római, egy része pedig a középkorban készült. A legnagyobb része 16. századi. A várfalnál található a kapitány tornya, a déli része a Foše-kapucska, ahol a Kopneni kapu áll. Nem messze ettől, közel a Szent Krševan-templomhoz található a tengeri kapu 1573-ból.
  • Az egyházi művészet állandó kiállítása: A Szent Mária-kolostorban található gyűjtemény, amely a második világháborúban nagy károkat szenvedett.
  • Archeológiai Múzeum: 1832-ben hozták létre a 7-12. századi időszakból felmaradt emléktárgyakból. Azonban vannak tárgyak a neolitikus korból is.
  • Nemzeti tér: A város főtere. A nyugati oldalán áll a Szent Lovre templom a 11. századból, a városi őrség épülete 1562-ből és az óratorony a 18. századból. A tér északi oldalán található a városi tanács épülete 1934-ből.
  • A Zadari Egyetem épülete: A tenger felől ez a hatalmas épület uralja a városi panorámát. Az épületet a bécsi építész Karl Susan tervezte. 1901-ben kezdték építeni és 5 évig tartott a munka. Az épület neoklasszicista stílusban épült „L” alakban.
  • Jelentős terek: a Piazza dei Signori a szép Loggia publicával, amelyben a nyilvános könyvtár, a Paravia van elhelyezve és a városházzal, továbbá a Piazza delle Erbe a püspöki palotával.

Híres emberek

Politikusok

Fájl:Georgvontrapp.gif
Georg von Trapp

Egyházi méltóságok

Zeneművészet

Emilija Kokić

Színészek

A Nemzeti tér (Narodni trg)
A tengeri kapu
Archeológiai Múzeum
Banknegyed

Építészek

Irodalmárok

Politikusok

Festők

Sportolók

Divat

Sport

  • Zadari Kosárlabda klub (KK Zadar)
  • Zadari Labdarúgó klub (NK Zadar)
  • Arbanasi Labdarúgó klub
  • Tekeklub
  • Donat Pingpong klub
  • Zadar Pingpong klub
  • Zadari Karate klub
  • Zadari Kézilabda klub
  • Uszkok Evezős Klub
  • Veterani Zadar vízilabda klub
  • Zadar 1952 vízilabda klub
  • Jadran - Zadar Evezős klub
  • Borik Puntamika Kosárlabda klub
  • Zadar Úszóklub
  • Jadera Úszóklub

Testvérvárosai

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ Özönvíz zúdult hétfőn Zadarra. idokep.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
  3. ↑ Zadar Climate Normals. Croatian Meteorological and Hydrological Service. (Hozzáférés: 2015)
  4. ↑ Mjesečne vrijednosti za Zadar u razdoblju1961−2014 (croatian nyelven). Croatian Meteorological and Hydrological Service. (Hozzáférés: 2015)
  5. ↑ Zrinka Nikolic: Madijevci: primjer obitelji dalmatinske gradske elite u desetom i jedanaestom stoljeću. In: Zbornik Odsjeka za povijesne znanosti Zavoda za povijesne i društvene znanosti Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti. 23 (2005): 1-23.
  6. ↑ Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba. In: Micae Mediaevales IV. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest, 2015.
  7. ↑ Gál Judit: A dalmáciai egyházszervezet jellemzői és 11-13. századi átalakulása. In: Micae mediaevales III. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest: ELTE BTK Történettudományok Doktori Iskola, 2013.
  8. ↑ Gál Judit: The Roles and Loyalties of the Bishops and Archbhishops of Dalmatia (1102-1301). In: The Hungarian Historical Review - New Series of Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, Vol. 3. No. 3.: Identity, Loyalty, State: The Balkans in and after the Ottoman Empire; 471-493.
  9. ↑ Garda Dezső: Károly Róbert külpolitikája. Gyaergyói Hírlap 2017. december 8–10., p. 7.. [2019. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
  10. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2625.
  11. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-750.
  12. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-751.
  13. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-752.
  14. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-753.

Források

További információk

Commons:Category:Zadar
A Wikimédia Commons tartalmaz Zára témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zára&oldid=23872343”