„Magyar irodalomtörténet” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
11. sor: 11. sor:


==== Latin nyelvű irodalom ====
==== Latin nyelvű irodalom ====
A magyar irodalom kezdetét az [[Intelmek könyve Imre herceghez]] jelenti a [[11. század]] elejéről, amelyet [[I. István magyar király|I. István]] király a fiához, [[Szent Imre|Imre herceghez]] írt. A két fő középkori elbeszélő műfaj a [[legenda]] és a [[krónika (műfaj)|krónika]] volt. A magyar [[szent]]ek legendái közül kiemelkedik ''Szent István király legendája Hartvik püspöktől'', ''Szent Imre legendája'' Fulko íródeák tollából, ''Szent Gellért püspök legendái'' és ''Szent László király legendája''. A [[magyarok]] történelméről szóló első fennmaradt krónikák az [[Anonymus]] (P. mester) által írt [[Gesta Hungarorum]], valamint [[Kézai Simon]] hun-magyar krónikája. Ezekben a krónikákban a [[történelem]] a legendákkal keveredik, ezért történelmi szempontból nem teljesen megbízhatóak. Az első magyar útleírást képviseli [[Julianus barát]] beszámolója, a ''Jelentés Magna Hungáriáról'' [[1237]]-ből. A későbbi magyar történeti művek közül ki kell emelni [[Kálti Márk]] ''A magyarok krónikája'' című munkáját [[1358]]-ból (leghíresebb másolata a [[Képes krónika]] díszes [[kódex]]ében maradt fenn), az [[1473]]-ban készült [[Budai krónika|Budai Krónikát]] (amely egyben az első magyarországi nyomtatott könyv [[Hess András]] budai nyomdájából), valamint [[Thuróczi János]] [[1488]]-as [[Thuróczi-krónika|Chronica Hungarorum]] című művét. A középkori költői alkotásokat világi és vallásos műfajokra oszthatjuk. Az [[Árpád-kor]]i magyarországi latin költészet legszebb alkotása a ''Siralomének a tatár dúlta Magyarországról''. A vallásos költészet első számú műfaja a [[himnusz]] volt. Különösen szép himnuszok maradtak fenn [[I. István magyar király|Szent István]]ról, [[Szent Imre|Szent Imréről]] és [[I. László magyar király|Szent Lászlóról]], köztük a ''Szent István verses históriája''. A késő középkori kolostori irodalom leghíresebb szerzői az Európa-szerte népszerű ''Michael de Hungaria'' (Magyarországi Mihály), [[Domonkos-rend]]i prédikátor, a szintén nagy hatású [[prédikáció]]iról ismert [[Temesvári Pelbárt]], valamint a latin nyelvű himnuszok mestere, [[Csanádi Albert]], [[Pálos rend|pálos]] szerzetes.
A magyar irodalom kezdetét az [[Intelmek könyve Imre herceghez]] jelenti a [[11. század]] elejéről, amelyet [[I. István magyar király|I. István]] király a fiához, [[Szent Imre|Imre herceghez]] írt. A két fő középkori elbeszélő műfaj a [[legenda]] és a [[krónika (műfaj)|krónika]] volt. A magyar [[szent]]ek legendái közül kiemelkedik ''Szent István király legendája Hartvik püspöktől'', ''Szent Imre legendája'' Fulko íródeák tollából, ''Szent Gellért püspök legendái'' és ''Szent László király legendája''. A [[magyarok]] történelméről szóló első fennmaradt krónikák az [[Anonymus]] (P. mester) által írt [[Gesta Hungarorum]], valamint [[Kézai Simon]] hun-magyar krónikája. Ezekben a krónikákban a [[történelem]] a legendákkal keveredik, ezért történelmi szemponklşból nem teljesen megbízhatóak. Az első magyar útleírást képviseli [[Julianus barát]] beszámolója, a ''Jelentés Magna Hungáriáról'' [[1237]]-ből. A későbbi magyar történeti művek közül ki kell emelni [[Kálti Márk]] ''A magyarok krónikája'' című munkáját [[1358]]-ból (leghíresebb másolata a [[Képes krónika]] díszes [[kódex]]ében maradt fenn), az [[1473]]-ban készült [[Budai krónika|Budai Krónikát]] (amely egyben az első magyarországi nyomtatott könyv [[Hess András]] budai nyomdájából), valamint [[Thuróczi János]] [[1488]]-as [[Thuróczi-krónika|Chronica Hungarorum]] című művét. A középkori költői alkotásokat világi és vallásos műfajokra oszthatjuk. Az [[Árpád-kor]]i magyarországi latin költészet legszebb alkotása a ''Siralomének a tatár dúlta Magyarországról''. A vallásos költészet első számú műfaja a [[himnusz]] volt. Különösen szép himnuszok maradtak fenn [[I. István magyar király|Szent István]]ról, [[Szent Imre|Szent Imréről]] és [[I. László magyar király|Szent Lászlóról]], köztük a ''Szent István verses históriája''. A késő középkori kolostori irodalom leghíresebb szerzői az Európa-szerte népszerű ''Michael de Hungaria'' (Magyarországi Mihály), [[Domonkos-rend]]i prédikátor, a szintén nagy hatású [[prédikáció]]iról ismert [[Temesvári Pelbárt]], valamint a latin nyelvű himnuszok mestere, [[Csanádi Albert]], [[Pálos rend|pálos]] szerzetes.


==== A magyar nyelvű irodalom első emlékei ====
==== A magyar nyelvű irodalom első emlékei ====

A lap 2024. április 22., 20:46-kori változata

A magyar irodalom története mintegy 1000 évet ölel fel.

Régi magyar irodalom

Ősköltészet

A magyar nyelv kialakulását (az ősmagyar kor kezdete) az i. e. 2. évezred végére teszik, amikor – a ma elfogadott tudományos elmélet szerint – nyelvünk különvált legközelebbi rokonaitól, az ugor nyelvektől. Az ómagyar nyelv kora a honfoglalással kezdődött. A 11. század előttről nincsenek fennmaradt írott emlékeink. Az ősi magyar rovásírás fennmaradt emlékei alapján azonban feltételezhető, hogy már a honfoglalás korában, sőt előtte is volt a magyarságnak írásbelisége, így talán irodalma is. Az ősmagyar és ómagyar kor költészetének kedvelt műfajait és költői eszközeit a magyar népköltészet fejlesztette tovább.

Középkori irodalom (10–15. század)

Bővebben: Középkori magyar irodalom

Az államalapítás után az irodalom művelése a latin nyelv ismeretéhez és az egyházi pályafutáshoz kapcsolódott. A magyar irodalom fejlődésében fontos szerepet játszottak a 12. századtól megnyíló európai egyetemek is. A papok és szerzetesek mellett az egyetemekről kikerülő, de papi pályára nem lépő írástudók, az úgynevezett „deákok” lettek a magyarországi tudomány és irodalom fő művelői a középkor évszázadai alatt. Az írástudók feladata volt a jogi és államtudományi irodalmat művelni, a törvények, oklevelek és levelek megfogalmazása is. Ezeket ugyanolyan alaposan, az írói és retorikai eszközök alkalmazásával készítették el, mint a szépirodalmi műveket. Ezeknek a dokumentumoknak a vizsgálata azonban általában nem a magyar irodalomtörténet, hanem a magyar történelem keretébe tartozik.

Latin nyelvű irodalom

A magyar irodalom kezdetét az Intelmek könyve Imre herceghez jelenti a 11. század elejéről, amelyet I. István király a fiához, Imre herceghez írt. A két fő középkori elbeszélő műfaj a legenda és a krónika volt. A magyar szentek legendái közül kiemelkedik Szent István király legendája Hartvik püspöktől, Szent Imre legendája Fulko íródeák tollából, Szent Gellért püspök legendái és Szent László király legendája. A magyarok történelméről szóló első fennmaradt krónikák az Anonymus (P. mester) által írt Gesta Hungarorum, valamint Kézai Simon hun-magyar krónikája. Ezekben a krónikákban a történelem a legendákkal keveredik, ezért történelmi szemponklşból nem teljesen megbízhatóak. Az első magyar útleírást képviseli Julianus barát beszámolója, a Jelentés Magna Hungáriáról 1237-ből. A későbbi magyar történeti művek közül ki kell emelni Kálti Márk A magyarok krónikája című munkáját 1358-ból (leghíresebb másolata a Képes krónika díszes kódexében maradt fenn), az 1473-ban készült Budai Krónikát (amely egyben az első magyarországi nyomtatott könyv Hess András budai nyomdájából), valamint Thuróczi János 1488-as Chronica Hungarorum című művét. A középkori költői alkotásokat világi és vallásos műfajokra oszthatjuk. Az Árpád-kori magyarországi latin költészet legszebb alkotása a Siralomének a tatár dúlta Magyarországról. A vallásos költészet első számú műfaja a himnusz volt. Különösen szép himnuszok maradtak fenn Szent Istvánról, Szent Imréről és Szent Lászlóról, köztük a Szent István verses históriája. A késő középkori kolostori irodalom leghíresebb szerzői az Európa-szerte népszerű Michael de Hungaria (Magyarországi Mihály), Domonkos-rendi prédikátor, a szintén nagy hatású prédikációiról ismert Temesvári Pelbárt, valamint a latin nyelvű himnuszok mestere, Csanádi Albert, pálos szerzetes.

A magyar nyelvű irodalom első emlékei

Az első magyar nyelvű irodalmi mű, a Halotti beszéd

Bár a hivatalos irodalmi nyelv évszázadokon át a latin volt, azonban valószínűleg már a legkorábbi időkben is létezett magyar nyelven írt irodalom. A legkorábbi magyar nyelvemlék a tihanyi apátság alapítólevele (1055), melyben olvashatóak a feheruuaru rea meneh hodu utu rea („Fehérvárra menő hadiútra”) szavak. A dokumentum többi részét latinul írták. A legrégebbi teljes szöveg magyar nyelven a Halotti beszéd és könyörgés (1192 és 1195 között), amely egy latin nyelvű prédikáció fordítása. A legkorábbi magyar vers az Ómagyar Mária-siralom, amely szintén egy latin nyelvű szöveg elég szabad fordítása, a 13. századból. Ez egyben a legrégebbi fennmaradt finnugor nyelvű vers. Mind a Halotti beszéd, mind az Ómagyar Mária-siralom nehezen olvasható a mai magyarok számára, mert a 26 betűs latin ábécével nem lehetett a magyar szöveget hűen visszaadni, az ékezeteket és a kettős betűket pedig nem használták még.

14–15. századi magyar nyelvű irodalom

A legrégebbi ismert magyar nyelvű elbeszélő mű az Assisi Szent Ferenc életét feldolgozó Szent Ferenc legendája, amely a Jókai-kódexben maradt fenn. A másik legértékesebb korai magyar nyelvemlék, a Szent Margit királylányról szóló Szent Margit legendája. A magyar nyelvű világi költészet első ismert darabja a 14. században keletkezett vágáns dal, a Planctus clericorum, amely a pápaságot és a főúri papságot ostorozza. A 15. századból már számos anyanyelvű irodalmi művet ismerünk, elsősorban a 46 fennmaradt késő középkori magyar nyelvű kolostori kódexből. Ezekbe szorgalmas apácák és szerzetesek másolták a műveket, akik közül a legismertebb Ráskay Lea kódexmásolói munkássága. A Biblia legkorábbi magyar fordításai, a huszita Biblia és a Jordánszky-kódex a magyar nyelv legbőségesebb és ezért legfontosabb középkori emlékei. A bibliafordítók mellett a Karthauzi Névtelen volt a középkori magyar fordításirodalom legnagyobb alakja, az Érdy-kódexben megőrzött művével. Az első magyar nyelven fennmaradt eredeti teológiai mű a Nyujtódi András tollából származó Székelyudvarhelyi kódex. A vallásos elbeszélések közül kiemelkedik a Barlám és Jozafát valamint a Makárius legendája. Ugyancsak a kódexmásolatok között maradt ránk a Három körösztény leány, az első anyanyelvünkön fennmaradt dráma. A középkori magyar nyelvű költészet legfontosabb alkotásai a Szent Bernát himnusza a fölfeszített Krisztushoz (Czech-kódex), a Vásárhelyi András éneke a Szűz Máriához (Peer-kódex), valamint a Szabács viadala, a legrégebbi fennmaradt magyar históriás ének. A Mátyás király asztalánál hangszer-kísérettel előadott éneket természetes stílusa és lüktető ritmusa ma is élvezhető olvasmánnyá teszi.

Reneszánsz irodalom (15–17. század)

Bővebben: A reneszánsz magyar irodalma

Barokk irodalom (17–18. század)

Bővebben: A barokk kor magyar irodalma

A magyar felvilágosodás kora (1772-1800)

Bővebben: A felvilágosodás korának magyar irodalma

A nemzeti irodalom évszázada

Bővebben: 19. századi magyar irodalom

A nyelvújítás és a reformkor irodalma

Nemzeti irodalmunk klasszikusai:

A 19. század második felének irodalma

A korszak klasszikusai:

Modern magyar irodalom

Bővebben: 20. századi magyar irodalom

Magyar irodalom 1900–1945

A korszak klasszikusai:

Magyar irodalom 1945-2000

Magyarországi irodalom

A legismertebb magyarországi írók:

Erdélyi magyar irodalom 1945 után

A legismertebb erdélyi magyar írók:

Magyar írók és költők listái

A itt következő szócikkek íróink és költőink tovább bővíthető listáit tartalmazzák. (Nem teljesen ugyanaz, mint a Kategória:Magyar költők, írók.)

Nagyobb magyar irodalomtörténetek

Források

Kapcsolódó szócikkek

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_irodalomtörténet&oldid=27079996”