Székely–magyar rovásírás

Ez a szócikk a (székely-) magyar rovásírásról szól. Hasonló címmel lásd még: Rovásírás (egyértelműsítő lap).

Székely-magyar rovás

Típus	ábécé
Nyelvek	magyar
Időszak	8. század végétől (vitatott) napjainkig
Felmenő írásrendszerek	ugariti föníciai korai arám birodalmi arám korai steppei protorovás kárpát-medencei rovás
Unicode-tartomány	Nincs (lásd a legutolsó indítványt)
ISO 15924	`Hung`

Az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon”

A korszerű székely-magyar rovás abc

A székely–magyar rovásírás (vagy székely írás^[1] vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz, de vannak szó-, szótag- és mondatjelei is. A székely-magyar rovás a kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovás íráscsaládba tartozik.

Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas betűírásként a székelyek őrizték meg.^[2] A szójeles, hieroglifikus változatát az egész Kárpát-medencében napjainkig megtaláljuk ünnepi alkalmazásokon (például a fazekasedényeken), ezeket azonban inkább hagyományos díszítésként alkalmazzák és a jeleit többnyire már nem értik, vagy csak óvó-védő jelnek tekintik. A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába, csontba, kőbe és fémbe karcolva, illetve vésve lehet megtalálni. A középkortól megjelenik a kézzel papírra írott változata, a jelenkorban pedig a nyomtatott és digitális formája is.

A székely írás jellegzetes tulajdonsága, hogy a világ szinte mindegyik antik írásában megtalálhatók jeleinek párhuzamai (a hasonló jelek száma esetenként eléri a 20 db-ot, s az elvégzett valószínűségszámítás alapján ez a genetikus kapcsolat eredménye). Ez a körülmény több eredeztetés-elmélet kidolgozását tette lehetővé. Az a gondolat, hogy a székely írás igen régi, és kialakulhatott belső és természetes fejlődéssel is, az utóbbi évtizedekben egyre inkább terjed. Egy tudományos igényességgel alá nem támasztott vélemény szerint a közel 100 jelből álló, szótag-, szó- és mondatjeleket is használó székely írás közvetve a csak 18 mássalhangzójelből álló birodalmi arámi írásból eredt.^[3] A székely írás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt kárpát-medencei rovással, sem a steppei rovással.^[1]

Tartalomjegyzék

1 Az írás neve
2 Eredete
3 Emlékei
4 Székely-magyar rovás emlékek
5 A székely-magyar rovás helyesírás
- 5.1 Betűk
  - 5.1.1 DZ, DZS, Q, X, Y, W
  - 5.1.2 A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkel
6 Számrovás
7 A rovás használata napjainkban
8 Számítástechnikai megjelenítése
9 Képek
10 Megjegyzések
11 Forrásművek
12 Külső hivatkozások

Az írás neve [szerkesztés]

Az írás neve a történelem folyamán nagy változatosságot mutatott: székely betűk (15. századi nikolsburgi ábécé) Littere Siculorum)^[4], Szkíta ábécé (Rudimenta, 1598)^[5], a régi hun nyelv elemei (szintén a Rudimentában), régi székely ábécé (Kájoni, 1673)^[6], ősi hun betűk (Harsányi, 1678, Hickes, 1703)^[7]^[8], hun-székely ábécé (Bél, 1718)^[9], hun betűk (Hensel, 1730), hun-magyar írás (Fischer, 1889)^[10], de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket a hunok utódainak tartották, így a "hun" szó szerepeltetése közvetve a székelyekre utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb, és a rovás szó több közép-európai és balkáni nyelvben is megjelent jövevényszóként.

Jelenleg a rovók jelentős része a 2008. október 4-i gödöllői „Élő Rovás” szaktanácskozáson kötött megállapodás óta a székely–magyar rovás kifejezést – idegen nyelveken pedig annak pontos fordításait (angolul: Szekely-Hungarian Rovas script) – használja. Ugyanezt az elnevezést támogatja a Magyar Szabványügyi Testület Unicode-os előterjesztése is. Vélük szemben Vékony Gábor, Sándor Klára, Varga Géza és Varga Csaba a (rövidebb) székely írás elnevezést támogatja. Ezt az álláspontot fogadta el az MTA BTK Őstörténeti Munkacsoportja is ^[11].

Eredete [szerkesztés]

A nyelv tanúsága [szerkesztés]

Megvizsgálva az írással kapcsolatos magyar szókincset, felismerhető, hogy a kérdéses szavak etimológiája segítséget nyújthat a székely-magyar rovás eredetének meghatározásában:

ró: (1211, településnév) finnugor kori szó;
olvas: (1372 után) finnugor kori szó, eredeti jelentése (meg)számol; a bankjegyet „megolvas” = megszámol ma is használatos szó.
ír: (1372 után) vitatott eredetű – vagy jövevényszó egy csuvasos török nyelvből, vagy azonos az irt/arat szó tövével, jelentése az irdal = bevagdal értelemben őrződött meg. Az irt/arat a maga során vagy ősi, uráli kori szó, vagy jövevényszó egy török nyelvből;
betű: török jövevényszó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.^[12]
íróka: a fazekasok és a hímestojás-díszítők munkaeszköze, amellyel napjainkig elolvasható díszítéseket visznek fel a cserépre, vagy a tojásra. ^[13]

Kutatása [szerkesztés]

Középkori, 11. századi rovásírásos lelet. Olvasata (Vékony Gábor volt, aki először ehhez hasonlóan elolvasta): „imé fioγ të neküd”,^[14] ami mai magyar nyelven: "Íme a Te fiad!" (idézet János evangéliumából: 19,26).

A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczi János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Őt a sorban Bonfini, Oláh Miklós, Szamosközi István és mások követik.

Tudományos igényességgel első ízben Thelegdi János, majd Bél Mátyás írta le. Ezt követően Orbán Balázs néprajzkutató fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését (Vásáry István, 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hun-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.

Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.^[15]

Sebestyén után az akadémikus tudomány képviselői közül Németh Gyula, Jakubovics Emil, Melich János, Csallány Dezső, Ferenczi Sándor foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például Magyar Adorján, Fehérné Walter Anna, Badiny Jós Ferenc és Novotny Elemér – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként Püspöki Nagy Péter, Vásáry István, Róna-Tas András, Sándor Klára, Kéki Béla, Benkő Elek, Ráduly János, Ferenczi István, Vékony Gábor és Erdélyi István írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például Forrai Sándor ^[16], majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként jelentősen új szemléletet képviselnek. ^[17], ^[18], ^[19] A klasszikus székely írás jelformáit Szemerey Zsolt gyűjtötte össze a „Rovásírásunk gyakorlati alkalmazásáról” című, kéziratban maradt füzetében.

A 21. század második évtizedének eleje óta a rovás kutatásának új irányai ismét felkeltették az akadémikus tudomány képviselőinek figyelmét. ^[20]

Avar–onogur–kazár elmélet [szerkesztés]

Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja:

„A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erősen valószínűsíthetően a székely rovásírás ősének tekinthető. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül.”^[21]

Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak. Ezt támogatná a székely és a szaka (szkíta) népnevek hasonlósága.^[22] Vékony szerint feltételezhető, hogy a székelyek eredetileg a frank Pannonia – azaz a Nyugat-Dunántúl – területén laktak, ez jól magyarázná csoportonkénti elkülönülésüket a többi magyar nyelvűtől. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása^[23], amelyre Vékony szerint hatott az általa kazáriai írásnak nevezett steppei rovásírás:

„Szórványos leleteink alapján úgy látszik, hogy a 9. század végén a Kárpát-medencébe került kazár (és a tőle külön kezelendő halomi típusú?) írás hozzájárult a korábbi Kárpát-medencei írásismeret megerősödéséhez és feléledéséhez, s a kettő ötvöződése alakította ki a székely rovásírást.”^[24]

Jelenlegi tudásunk alapján valószínűbbnek látszik, hogy a székely-magyar rovásban meglévő, de a Kárpát-medencei rovásból hiányzó jelek meg voltak az onogurok által a 7. század közepén a Kárpát-medencébe behozott írásukban, a közelítőleg rekonstruált * protorovásban, így a székely-magyar rovás esetleg a *protorovás közvetlen leszármazottja.

Vékony Gábor - helyesen - kazárnak nevezi a kazár írást (amit indokolatlanul keresztelnek át steppei rovásnak). Vékony felhívta a figyelmet a Homokmégyi írásemlék különlegességére. Ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy ez az írásemlék a Kazár Kaganátuson kívüli területről származik.

Korábbi, illetve alternatív elméletek [szerkesztés]

Türk elmélet [szerkesztés]

A „G” betű (e) kialakulása: (a) a föníciai, (b) az arámi (arameus), (c) a szíriai és (d) a türk írás g-je

A rovásírás származásáról szóló „türk elmélet” szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiai türk írással áll kapcsolatban. Az elgondolást Nagy Géza vetette fel (az 1800-as évek végén tartott előadásának nem maradt fenn a szövege), a vázlatos kidolgozása pedig Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered. A türk eredeztetés elmélete sohasem lett tudományos igényességgel alátámasztva. Kidolgozói törekedtek olyan származáselmélet megalkotására, amely a magyarság általuk feltételezett uráli származtatásával és (időben és földrajzilag egyaránt feltételezett) rövid pályafutásával összeegyeztethetőnek látszott. Az akadémikus őstörténet-szemlélet talaján állva (amely a magyar-szkíta-hun azonosságot, vagy rokonságot tagadta) eleve nem végeztek széles körű alapozást és ellenőrzést. Például fel sem merült a hatti eredetű hettita hieroglif (újabb nevén: luwiai) írással mutatkozó (Mészáros Gyula szerint a hattiak a szkíták ősei), az ótürknél nagyobb számú azonosságok elemzése. Ezért az elmélet kidolgozói az ótürk eredeztetést cáfoló adatokra nem tértek ki.

Az ótürk eredeztetés-elmélet követői szerint a székely írás az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (Arámi ábécé); tőlük a szíriaiak (szír ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk írás).

A székely írást betűírásként vetették össze más betűírásokkal, ám bizonytalan feltételezéseken túl nem sikerült pontosan azonosítani az átadó ábécét sem az ótürk, sem a sémi írások között. A székely jelek betűkként való kezelése eleve kudarcra ítélte ezeket a rokonítási kísérleteket, mert végeredményben megakadályozta a székely írás összevetését a rokon írásokkal. A szójeleket ugyanis csak az akrofónia-elv figyelembevételével lehet összevetni más írásjelekkel (a szójelekből származó betűkkel, vagy más írások szójeleivel).

Az ótürk kapcsolat a sorozatos kudarcok miatt az idő előrehaladtával egyre kevésbé volt meghatározó elem a rovásírás eredetéről szóló művekben:

Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon” ^[25]
Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.^[26]
Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással^[27]
Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet ^[28]
Varga Géza, Szekeres István és Simon Péter 1993-ban (a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben) több székely jelet mutatnak fel, amelyek nem találhatók meg az ótürk, vagy a sémi írásokban, de megtalálhatók jóval korábbi szó- szótagoló írásokban, például a sumer írásban, a kínai írásban, vagy a hettita hieroglif írásban. Simon Péter e kötetben felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt az ótürk eredeztetés nem lehetséges.
Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.^[29]

Az 1990-as évekig hangoztatott türk elmélet hívei úgy vélték, a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra,a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. Szerintük a székely-magyar rovásírás szinte bizonyosan a türk írásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az 'F'.^[30] A fennmaradó, nem kis rész valószínűleg belső fejlődés eredménye.

A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: „a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján.”^[21] Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.

Kőkori kapcsolatokat feltételező elméletek [szerkesztés]

A klasszikus székely írás középkori emlékeinek nagy része a Székelyföldön maradt fenn. Ennek előzménye, a népi hieroglifikus változat szójeleket alkalmazó írásemlékei azonban az egész Kárpát-medencéből és a sztyeppéről is ismertek, sőt ezt a hieroglifikus írásmódot napjainkig is használják például a fazekasok.

Varga Géza, Szekeres István, Simon Péter, Novotny Elemér és mások véleménye szerint a székely-magyar rovás egy ősi magyar szó-szótagoló írás leszármazottja, amit több lelet (például az afrászijábi tál, a karcagi csatkarika felirata, az énlakai ligatúra és a nikolsburgi ábécé) is igazol.

Van olyan feltételezés, amely szerint a székely írás a kőkorban alakult ki, s a jégkorszak idején s azt követően Eurázsiában és Amerikában is általánosan el volt terjedve. A székely írás jeleinek régészeti leleteken és barlangokban megtalált kőkori párhuzamait Varga Géza, majd Varga Csaba említi. E párhuzamok a Pireneusoktól a Kárpát-Balkán térségen és a Közel-Keleten át Szibériáig, Kínáig ^[31] és Amerikáig egyaránt előkerültek. A jelek – a Varga Géza és Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámítás szerint – nem véletlenül, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetően hasonlítanak egymáshoz ^[32],^[33]. Varga Géza szerint a legősibb rovásírás az interglaciális idején (kb. 50 000 éve) a Közel-Keleten alakult ki, onnan terjedt el (a Homo sapiens sapiens szétvándorlásával egy időben) és az ősvallás fogalmait jelölte. Varga Csaba az írás kialakulását későbbre és a Kárpát-medencébe teszi. A Kárpát-medencében a legkorábbi, eredetiben megmaradt, hiteles ásatáson előkerült, a székely írás jeleivel (azok előzményével) írt és (a szójelek ismeretében) jól elolvasható írásemlék a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves felirata, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható ^[34].

Az Írástörténeti Kutatóintézet által 1993-ban kiadott, Simon Péter (az ELTE tanszékvezetője), Szekeres István és Varga Géza által írt „Bronzkori magyar írásbeliség” című kötet cáfolta az ótürk eredeztetés elméletét. A kötet megjelenését követően Róna-Tas Andrástól Sándor Kláráig kutatók sora változtatta meg a korábbi álláspontját és tekintette (az arameus-ótürk-glagolita származtatás helyett) ismeretlen eredetűnek a székely-magyar rovásírást. Véleményük szerint 1993 óta csak az „alternatív” szerzőknek van alátámasztott eredetteóriájuk. Az Írástörténeti Kutatóintézet baráti köre végezte el a 90-es években a székely betűket eredményező akrofónia folyamatának rekonstrukcióját, aminek köszönhetően ma a legtöbb betűhöz van elmélet, hogy milyen magyar szó jeléből keletkezett. Ezzel szerintük nyilvánvalóvá vált, hogy az írás magyar eredetű, s hogy eleve kudarcra volt ítélve minden korábbi próbálkozás, amely betűírásként próbálta rokonítani a székely írást, vagy amely a szójelekkel írt székely jeles feliratokat betűzve akarta kiolvasni.

A rovásírás kutatása napjainkig sem fejeződött be. Az 1980-as, 1990-es évek számos új elmélet megalkotásával járt együtt, amelyek például az Írástörténeti Kutatóintézet „Írástörténeti tanulmányok” c. könyvsorozatában jelentek meg. Nem csak új írásemlékek kerültek elő, hanem nyilvánvalóvá vált az is, hogy a székely írást szoros rokonság fűzi a népművészet által ma is alkalmazott népi hieroglifákhoz, a klasszikus írásokhoz és a kőkor jelrendszereihez. Az akadémikus szemlélet egyik legutóbbi, szakmai szempontból elavult, a témáról szóló monográfiáját Vékony Gábor adta ki 2004-ben. Sok vitatott kérdés osztja meg a rovásírást többé-kevésbé ismerők táborát. A vitákat néhányan a cenzúra eszközével próbálják megakadályozni ^[35]. Még mindig léteznek eldöntetlen kérdések.

Varga Géza elmélete szerint (amelyet Mandics György vitat) az újabban felfedezett magyar hieroglif írást (amely a klasszikus székely írást megelőző szójeles írásunk, lényegében azonos jelkészlettel) napjainkig használják az egész magyar nyelvterületen pl. a fazekasok (akik azonban a saját jeleik eredeti jelentését már csak a legritkább esetben értik). Varga Géza szerint a székely írás a kőkori ősvallás jeleiből alakult ki. Ebből következően a korábban általánosan elfogadott, de sohasem igazolt türk írásból való kifejlődésnek az ellenkezője lehet igaz. Az ókánaánita/föníciai írásból való eredeztetés is alátámasztatlan. A székely írásnak az ugariti ékírással, a bübloszi pszeudohieroglifikus írással, a hettita hieroglif (luwiai) írással és a Tepe yahja-i jelekkel való szoros kapcsolata arra utal, hogy a föníciai írás lehet a székely írás elődjének vagy korai rokonságának leszármazottja, fordítva azonban nem történhetett.

A magyar népnév szerepeltetése az írás nevében szerintük indokolatlan, hiszen a székelyek is magyarok. Az írástechnológiára utaló rovás szó használata is helytelen véleményük szerint, ugyanis a székely írást nem csak rótták, ráadásul régi rótt emlék nem is maradt ránk. A székely népnév kifejezi a székelyek szerepét az írás megőrzésében, így a nevük szerepeltetését az írásban indokolt. A klasszikus székely írás középkori emlékeinek nagy része a Székelyföldön maradt fenn, a hieroglifikus (szójeles) változat azonban az egész magyar nyelvterületen elterjedt ^[36].

A székely írás többhangértékű jelei [szerkesztés]

Varga Géza felismerése szerint a szinte csak betűket használó mai gyakorlattal ellentétben a székely írás nem az alfabetikus írások családjába tartozik (amelyekben csak egyetlen hangot jelölő betűk vannak); hanem egy szó- szótagoló írás (amely a szó-, szótag- és mondatjelei mellett rendelkezik egy kitűnő betűkészlettel is). Úgy gondolja, hogy a székely írás az egyiptomi hieroglif íráshoz hasonló kevert rendszerű írás volt, amelynek szintén vannak egyetlen hangot jelölő betűi a többhangértékű jelei mellett. Ezt a besorolást szerinte több forrás is alátámasztja. Ilyen forrásnak tekinti többek között az alábbiakat:

TPRUS jel

A székely írás eredeti jelsorrendjét őrző nikolsburgi ábécében még egymás mellett szerepelnek a betűk és a több hang-értékű jelek. Az utóbbiak közül az „us” (ős) szójel, a „tprus” (tapar us „szabir ős”) pedig mondatjel. Úz Kovács Gyula szerint a "tpr" rovás fogalomképjel, lehetséges értelmezése: tiprodni átvitt értelemben helyben növekvő-álló Életfa-Ős/us. Thelegdi János a Rudimentájában sorolja fel és mutatja be a székely írás egyetlen hangot jelölő betűit, valamint a több lehetséges értelmezése hang-értékű szótagjeleit és capita dictionumait [4]. A capita dictionumokról megjegyzi, hogy azok nem betűkből vannak összeállítva (azaz nem késői ligatúrák, hanem eredeti ősjelek).

A pozsonyi Veit Gailel, Castaldo magyar tolmácsa Erdélyben (1551-53), a bécsi Nationalbibliothek-ban lévő kéziratos művében kifejezetten meg is nevezi a székely szó- és mondatjeleket: „…in ihrer Schrift haben sie (die Székler) eigene Charaktere, von denen einige ein ganzes Wort, oder einen Satz bedeuten.” Magyarul: „A székelyek az írásukban olyan jelekkel is élnek, amelyek némelyike egész szót vagy mondatot jelent.” [5] A forrásokban említett szó- és mondatjelek létét Varga szerint e világos híradás ellenére is rendszerint letagadják, a szerkesztők pedig kitörlik, bár a szó- és mondatjeleink megtalálhatók az írásemlékeken is. Például a székelyderzsi rovásírásos téglán a „Du/Dana (is)ten” mondatjel [6]; az énlakai mennyezetkazettákon az „Egy isten” felirat lehetséges folytatása -Úz Kovács Gyula szerint- "Délnek csillaga a NAP" mondatjel szerepel [7]; a karcagi csatkarikán [8] és a berekböszörményi gyűrűn pedig szójelekkel írt ősvallási imádság olvasható. 9:Tatárlakai 7300 évesnek tartott leletek Úz Kovács Gyula szerint 9/1 Életfás-állatábrázolás, 9/2 A tavasz nyár ősz, emberi tevékenységeinek megjelenítése (vetés:T.Tenni, rovás fogalomképjel,betakarítás, tárolás)Nap szimbólummal, alatta Sz. Szúró rovás fogalomképjel, 9/3 korong: 15-16 db rovás fogalomképjel leírja, miképpen állapítható meg a nyári NAP legmagasabban-legerősebben(legközelebb a Földhöz) való tartózkodása,(3 féle működését bizonyította) 10. Tordosi 4000 éves csillagtérkép-naptárkő 14 csillagképe beazonosítható a szabad szemmel ma is látható égképpel szemléletesebben bemutatható a Nap delelésének csillagképe, mint a websky-on, továbbá 12 rovás fogalomképjelet ábrázol 12 csillagkép,s mint helymeghatározó, iránytűként a mondai Szarvas(Nagy Göncöl) használható a legjobban.

Hasonló jellegű, kizárólag szójelekből álló, esetenként elolvasható írásemlék-sort jelent a világmodellek, a fazekasjelek és a hímes tojások jelrendszere is. Ezeket azért minősítik puszta díszítésnek, mert betűzve nem adnak értelmes szöveget. Cserépedényeink elolvasható díszítéséről [9]

A Varga Géza által elolvasott emlékek [szerkesztés]

A kutató többek között az alábbi, szójelekkel írt emlékekre ad saját olvasatot:

A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor^[37]
A magyar őstörténet egyik legvitatottabb kérdését dönti el a budapesti hun jelvény, amelyen székely jelek ősével írt magyar nyelvű szöveg került elő. A tárgyat Varga Géza ismertette „A székely írás eredete” c. kötetében. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai Varga Gézával és az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének munkatársaival (Deák Dezsővel, Vér Sándorral és másokkal) közösen készítették elő a lelet kiállítását s az ma már megtekinthető a Múzeum régészeti kiállításán. A leletet egyébként eddig a szakirodalomban senki sem vitatta. Erdélyi István és Ráduly János a legutóbb megjelent kötetében a székely írás legkorábbi (hun) emlékeként mutatja be. ^[38]
A karcagi csatkarika^[39]
Székely írásjelekkel rokon hieroglifák a népi jelhasználatban ^[40]
Székely szójelekkel írt mondatok őrségi edényekről, honfoglalás-kori és Árpád-kori ötvöstárgyakról, uralmi jelvényeinkről, valamint az énlakai és a tusnádi rovásfeliratból. ^[41]

Hatti–urartui–szkíta–hun kapcsolatokat feltételező elméletek [szerkesztés]

Mészáros Gyula ismerte fel, miszerint a Kr. e. 3000 táján élt anatóliai hattik a szkíták ősei. Igazolja ezt a nyelvészeti alapozású elméletet a székely rovásírás párhuzamainak sora, amelyeket a hatti eredetű (újabban luwiai írásnak nevezett) hettita hieroglif írásban, a véle rokon urartui hieroglif írásban és a szkíta, valamint a hun jelek között találunk. Mindegyik említett jelrendszerben kb. 20 párhuzama található a székely írás jeleinek. Harmatta János említette az urartui hieroglif írás jeleinek sztyeppén történő felbukkanását, de nem figyelt fel arra, hogy e jelek egyúttal a székely írás jeleire is emlékeztetnek. Varga Géza fogalmazta meg elsőként, hogy a hatti/hettita/urartui/szkíta/hun jelek a székely jelek megfelelői. Bemutatja és elolvassa többek között a budapesti hun jelvény feliratát, amely részben szójeleket, részben betűket tartalmazva magyar nyelvű szöveget őriz. Ezt a hun jelvényt legutóbb már Erdélyi István és Ráduly János is közölte a székely írást bemutató közös korpuszukban (a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható).

Emlékei [szerkesztés]

Honfoglalás korától a XV. századig [szerkesztés]

A nikolsburgi (ma: Mikulov, Csehország) ábécé

A 896 utáni század a magyar állam felemelkedésének szemtanúja volt. A hét magyar törzs immár véglegesen letelepedett a Kárpátok koszorúja által övezett medencében, megalapítván a Magyar Fejedelemséget.

A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Ezek közé nem tartozik a homokmégy-halmi emlék, mert az nem a székely írás (hanem a nagyszentmiklósi-szarvasi írás) jeleivel van írva.^[42]

Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. A Szent István korában már létezett koronázó paláston, jogaron és a Szent Koronán is megtalálhatók a székely írás szójelei. Minthogy a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik^[43], krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok^[44] közös írást használtak.

A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnan kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.

A székely-magyar rovásíráson megfigyelhető a latin betűs régi magyar írás hatása, pl. a székely-magyar rovás NY betűt éppúgy az N és az I/J ligatúrájaként hozták létre, ahogy azt a régi magyar írásban is tették (NY, az Y jelentette az I-t és a J-t is, hasonlóan a székely-magyar rovás korai változatához).

Az 1526 és 1850 közötti időszak [szerkesztés]

1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.

Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére szinte kiveszett, míg Erdélyben továbbra is fennmaradt, csökkenő részben mint írásrendszer, egyre gyakrabban mint a népművészet egyik eleme.

Az első viszonylag szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.

Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.

A 17. század és a 19. század között rovásírásos feliratok Kibéden, Csejden, Makfalván, Szolokmán, Marosvásárhelyen, Csíkrákoson, Mezőkeresztesen, Nagybányán, Tordán, Kecskeméten és Kiskunhalason is keletkeztek – majd a modern oktatás teljes elterjedésével az írás ezen formája mintegy 1850-re feledésbe merült.

XX. század eleje [szerkesztés]

Az MTA vitatható^[forrás?] eljárás keretében szerette volna igazolni, hogy a rovott betűs írás ezidőre teljességgel kihalt. 1903 november 30-án Szily Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy tudós bizottság tagjai gyűltek össze Budapesten, és hivatalos jegyzőkönyben a következő határozatot rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”^[45]

Székely-magyar rovás emlékek [szerkesztés]

Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. A térképen megtalálható a székely-magyar rovás (Hunorum elementa) betűkészlete is. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: "Mi Atyanc kivagy az mennyekben"

A "székelyföldi" felirat rovással, 1776-1785 között keletkezett (Patakfalvi Biblia)

Bodrog-alsóbű (900. körül)
Vargyas (12. sz.)
Homoródkarácsonyfalva (12-13. sz.)
Korond (12-13. sz.)
Székelydálya (14. sz.)
Berekeresztúr (14-15. sz.)
A pécsi rovásírásos címerpajzs.
A Luigi Ferdinando Marsigli által 1690-ben lemásolt, eredetileg kb. 1450-ben készült rovásírásos botnaptár:

„Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”

Székelyderzs (1478. vagy az 1490-es évek)
A nikolsburgi ábécé, 1483.

„A eB eC […] Amen.”

Gelence (1497)
A csíkszentmártoni felirat, 1501:

„Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”

A konstantinápolyi felirat, 1515.

„Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo király öt kevetét váratták it. Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt, nem tőn császár. Kedeji Székel Tamás írta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval. ”

Az énlakai unitárius templom felirata, 1668-ból:

„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”

deut:Egy az Is-tan Délnek Csillaga (Úz Kovács Gyula előadása, Piliscsaba, 2003)

Hensel térképe 1730-ból
Patakfalvi Biblia rovásos oldalai - a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775-1785^[46]

A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.

A székely-magyar rovás helyesírás [szerkesztés]

Néhány lehetséges ligatúra

A klasszikus székely írás többnyire alfabetikus elveken jelöli a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendel). Vannak olyan szó-, szótag- és mondatjelei is, amelyek több hangot jelölnek; ilyeneket Thelegdi János is felsorolt a Rudimentában. A szójeles gyakorlat korábbi, az alfabetikus későbbi. Az átmenet időszakában az egy- vagy többhangértékű jeleket vegyesen is használták (ilyen pl. a székelyderzsi rovásírásos tégla felirata is). A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni függőlegesen, vagy balról jobbra haladó emlékeket is. (Ellenben a busztrofedon használata, azaz az irány váltakozása egyáltalán nem jellemző.) A balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen nem tükrözendők. Kis- és nagybetűk közötti különbségtétel nincs, noha néha a tulajdonnevek kezdőbetűjét szokás volt kicsit nagyobbnak írni.

Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Az elterjedt magyarázat szerint ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:

A helymegtakarításra alkalmas még a hangugratás (a magánhangzók kihagyása) is bizonyos esetekben. Ez a hangugratás jellegzetes tulajdonsága azon szótagírásoknak is (mint például a hurrita ékírás), amelyek félúton vannak az alfabetikus jelhasználat felé. Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kitalálható. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.

A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése nem volt általános. Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (például k és s); ezek közül az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után.

A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.

Betűk [szerkesztés]


„Á” betűalak balról jobbra tartó rovásfeliratnál	„Á” betűalak jobbról balra tartó rovásfeliratnál

Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor-féle ábécét, és a mesterségesen összeállított rovás kiterjesztett szabványt (ami egyben a legutolsó unicode szabványtervezet magja). A betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra (JB) haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.

A székely-magyar rovás és a latinbetűs magyar írás párhuzamos használata miatt létezik egy konvergencia a két ábécé között: számos rovásíró szereti ugyanazon betűket használni a rovásban is, mint ami a szabványos latin betűs ábécében megtalálható.

DZ, DZS, Q, X, Y, W [szerkesztés]

Idegen betűk átírási lehetőségei rovásra

Ennek a konvergenciafolyamatnak az utolsó állomása hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) kifejlesztése volt az 1930-as évektől, és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében (cserkészeket is ideértve)^[47]. Ugyanakkor az Q, X, Y jelek rovásváltozatai már 1621-ben léteztek a Bonyhai Moga Mihály abc-jében.^[48]

Magyar ábécé latin betűkkel	a	á	b	c	cs	d	dz	dzs	e	é	ë	f	g	gy	h	i
Székely–magyar rovásírás Forrai-féle változat							–	–			–
Székely–magyar rovásírás Unicode szabványtervezet
Magyar ábécé latin betűkkel	í	j	k	ak	l	ly	m	n	ny	o	ó	ö	ő	p	q	r
Székely–magyar rovásírás Forrai-féle változat															–
Székely–magyar rovásírás Unicode szabványtervezet
Magyar ábécé latin betűkkel	s	sz	t	ty	u	ú	ü	ű	v	w	x	y	z	zs
Székely–magyar rovásírás Forrai-féle változat										–	–	–
Székely–magyar rovásírás Unicode szabványtervezet

A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkel [szerkesztés]

A cikk ókori sémi írások karaktereit tartalmazza. Speciális támogatás nélkül a betűk helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Betű	Megfelelő betű…
Betű	az ugaritiban	a föníciaiban	az ókánaániban	az etruszkban	a székely-magyar rovásírásban	a szírben	a héberben	az arabban	a görögben	a latinban	a cirillben
ʼ	΀		𐤀		/	ܐ	א	ﺍ	Αα	Aa	Аа
b	΁		א𐤁			ܒ	ב	ﺏ	Ββ	Bb	Бб
g	– ΂		𐤂			ܓ	צ ג	– ﺝ	– Γγ	Cc Gg	Цц Гг
cs	–	–	–			–	–	–	–	–	Щщ
d	΄		𐤃			ܕ	ד	ﺩ، ذ	Δδ	Dd	Дд
dj/gy/dz	Ώ	–	–			–	–	–	–	–	–
dzs	Ι	–	–	()	()	–	–	–	–	–	–
h	΅		𐤄			ܗ	ה	ﮬ	Εε Ηη	Ee Hh	Ее, Єє Хх
i	Λ	–	–			–	–	–	Ιι	Ii	Ии
w	– Μ Ά – –		𐤅	/ –	–	ܘ	ו	ف – – ﻭ ي	– – (ϝ) – Υυ	Ff Uu Vv Ww Yy	Фф Уу Вв – –
z	Α / Ν		𐤆			ܙ	ז	ﺯ	Ζζ	Zz	Зз
ḥ	Έ –		𐤇			ܚ	ח –	ﺡ، خ –	– Ηη	Hh Ee	Хх Ее
ṭ	Ή		𐤈	/	/	ܛ	ט	ﻁ، ظ	Θθ
tj/ty	Θ	–	–			–	–	–	–	–	–
y	Ί		𐤉			ܝ	י	ﻱ، ى	Ιι	Ii, Jj	Йй
k	΋		𐤊	/		ܟܟ	כ, ך	ﻙ	Κκ	Kk	Кк
k(h)	΃	–	𐤊	/		–	כ, ך	ﻙ	Κκ	Kk	Кк
l	΍		𐤋			ܠ	ל	ﻝ	Λλ	Ll	Лл
m	Ύ		𐤌			ܡܡ	מ, ם	ﻡ	Μμ	Mm	Мм
n	ΐ		𐤍			ܢܢ	נ, ן	ﻥ	Νν	Nn	Нн
s	Β		𐤎			ܣ	ס		Σσς, Ϡ	Ss	Сс
ʼ	Γ		𐤏	/		ܥ	ע	ﻉ، غ	Οο	Oo	Оо
p	Δ		𐤐			ܦ	פ, ף	ﻑ	Ππ	Pp	Пп
ṣ	Ε		𐤑	/ /		ܨ	צ, ץ	ﺹ، ض			Цц Чч
q	Ζ		𐤒			ܩ	ק	ﻕ	ϙ	Qq
r	Η		𐤓			ܪ	ר	ﺭ	Ρρ	Rr	Рр
š	Ό		𐤔			ܫ	ש	س، ش	ϻ	–	Шш
t	Κ		𐤕			ܬ	ת	ﺕ، ث	Ττ	Tt	Тт

A rovásírásokat (az ótörökkel együtt) sokszor a szír ábécéből származtatják, amely az arámin keresztül a föníciai ábécéből alakult volna ki az elterjedt elmélet szerint. A fenti összehasonlításból jól látható, hogy a székely-magyar rovásírás betűformái sokkal archaikusabbak annál, semhogy a már folyóírássá alakult arámi vagy szír írás lehetne az őse. Amennyiben a közel-keleti írásrendszerek komolyan számításba jöhetnek a rovásírás kialakulásában, úgy azok elődei, amelyeknek jelformái jobban hasonlítanak a rovásra, szintén nem elvethető alternatívák.

Számrovás [szerkesztés]

Rovásszámok

Rovás 500-as jel, Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjában, 1997.05.10

A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy 1576-ban készített tanítótábla^[49], amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.

A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.

A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát . A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet . A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel: .

Az 500-as jelére 1971-ben Bárczy Zoltán javasolt önálló jelet, melynek továbbfejlesztett változata az 1000-es rovásjelének felezett változata: ^[50]

A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy közmondások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak (lásd alábbi táblázat), például a csuvasok^[51], egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.

	Etruszk számjel	Római számjel
1		I
5		V
10		X
50		L
100		C
500	-	D
1000	-	M

A rovás használata napjainkban [szerkesztés]

Bugaci rovásos helységnévtábla, 2010

Csíkszereda rovásos helységnévtábla, 2012

Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese, rováskiadás, 2009

Gárdonyi Géza: Egri Csillagok, rováskiadás, 2009

Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét keltette fel az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben – a legkézenfekvőbb módon – titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják magyar szellemi örökség eme érdekes részét, s a legújabb generációk már a mindennapi használat lehetőségeit keresik. Ennek előfutára a 20. század első felében Magyar Adorján volt, aki összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és megpróbált az akkori magyar helyesírásnak megfelelő korszerű ABC-t összeállítani. Ennek részeként először különítette el a hosszú és rövid magánhangzópárokat a rovásban is – történelmi alakváltozatok használatával.

A germán rúnák és a rovásírás között vonható egy nyilvánvaló párhuzam. Az előző évezred végén számos különleges elmélet és megállapítás született a magyar írással kapcsolatban. A székely szójelek rekonstrukciója elvezetett a jelnevekhez. Ezt tévesen értékelik úgy, mintha a rúnák mintájára adtak volna nevet egyes betűknek. Az eredeti betűnevek nem egy sémi nyelv szavai voltak,^[52], hanem a magyar ősvallás műszavai. A sémi jelnevek ehhez képest késeiek és I. J. Gelb szerint utólagos népi magyarázatoknak tekinthetők. Érthető módon a magyar nyelvig ezek a sémi elnevezések nem jutottak el.

A rovásírás a kőkori ősvallás jelkészletéből származik (Varga Géza), vagy éppen a világ összes írása őse (Varga Csaba elmélete); megint mások különféle módokon próbálják beilleszteni a magyar mitológia világába.

1991-ben alakult meg a Nap Fiai alapítvány a székely rovásírás eredetének kutatására. Az alapítvány 1992-ben alapította meg az Írástörténeti Kutatóintézetet, amely véleményük szerint áttörő eredményeket ért el az eredetkutatásban. A két intézmény adja ki az Írástörténeti tanulmányok című könyvsorozatot, amelyben Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, Bakay Kornél és Borbola János művei is megjelentek. E művek hatására kezdett a székely rovásírás eredetének kutatásába Varga Csaba is.

1998-tól rendez a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeznek versenyzők.^[53]

A 2010-es évektől a rovás kutatása és alkalmazása további erősödést mutat, a régi iskolák és irányzatok mellett gombamód szaporodnak az új és korszerű rováshasználat iránt érdeklődők alkotta közösségek a számítástechnika, tartalomfejlesztés, a gazdasági alkalmazások területén is.

Rovásos helynévtáblák [szerkesztés]

Bővebben: Rovástáblás települések listája

A rovásos helynév-táblák ismert története 1989-ig nyúlik vissza, mikor helyi kezdeményezésre felállításra került Székelykeresztúr fémből készült táblája. Ezt követően is több egyedi magán és önkormányzati kezdeményezés történt rovásos helynév-tábla állítására, többnyire a Székelyföldön.

2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „…székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!.^[53]

Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom.

2010 júliusától a Rovás Alapítvány a közútkezelés és táblaállítás szakembereinek és hatóságainak segítségével kidolgozta a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnév-tábla tervezetét. Azóta az ún. Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynév-táblák már megjelentek Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben is.^[54]

Egységesítés, szabványosítás [szerkesztés]

Központosított szabályozás híján a székely írás a története folyamán néha földrajzilag is elkülönülve több szálon fejlődött. A legnagyobb különbség a szójeles (hieroglifikus) használat és a klasszikus székely írás alfabetikusabb jelhasználata között mutatkozik. A szójeles gyakorlat változatlanul megmaradt a népi-uralmi és vallási gyakorlatban. Ezt a hieroglifikus jelkészletet a fazekasok napjainkig alkalmazzák, de a jelek eredeti jelentését már csak a legritkább esetben ismerik.

A jobbára betűző klasszikus székely íráshasználaton belül a jelkészletben, illetve az írás szabályaiban nagyon kis eltérés keletkezett. A múlt századi végi rovásirányzatok közötti eltérést többnyire az adta, hogy melyik - többnyire középkori - rovásemléket tekintik etalonnak, illetve hogy a korszerűsítés (rövid-hosszú magánhangzók, idegen betűk,központozás alkalmazása) folyamán milyen újító megoldást választottak. A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Magyar Adorján (1915 előtt), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012).

2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket.^[55] Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége,^[56] amelynek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Szaktanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja,^[57] melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt. A legismertebb szakértők részvétele nélkül megtartott gödöllői tanácskozás az ellenvélemények figyelmen kívül hagyásával döntött a névhasználatról is, mely szerint az írás neve: székely-magyar rovás. Az MTA Őstörténeti munkabizottságának és néhány független kutatónak a javaslata az írás elnevezésére: székely írás.

Rovásos könyvnyomtatás [szerkesztés]

Bár az Unicode szabványosítás hiánya technikai akadályt képez a korszerű rováshasználatban, létezik megoldás nagyobb terjedelmű rovásos szövegek hibamentes előállítására, szerkesztésere és nyomdai alkalmazásra. A könyvnyomtatás ismert történetének első teljes egészében rovott könyve - Gárdonyi Géza: Egri csillagok - 2009-ben jelent meg, melyet azóta követett Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese c. műve, illetve 2011 decemberében az Újszövetség. 2012-ben az Újszövetség díszkötéses példánya XVI. Benedek pápának átadásra került a Vatikánban. A folyamatosan megjelenő rovásos könyvek legnagyobb jelentősége, hogy a rovók számára a korábbi néhány soros, oldalas szövegekkel ellentétben terjedelmesebb olvasnivalót kínálnak.

Számítástechnikai megjelenítése [szerkesztés]

Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjának képernyőképe, 1996-ból.

Általános leírás [szerkesztés]

A rovásírás jelenleg még nem része az Unicode-nak, noha 1998 óta létezik egy előterjesztés, amely szerint helyet kap benne. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Szabvány betűtípus), de a Rovás-K az arab betűk helyén, így azok a betűk automatikusan jobbról balra haladnak, és annak megfelelően tördelődnek, kiküszöbölve a korábbi készletek ilyen hibáit, illetve a teljes Rovás-K rendszerhez tartozik latinról rovásra átíró program, amely a Microsoft Word szövegszerkesztőben használható, és a dokumentumon belül hozza létre a teljeskörűen szerkeszthető szöveget. Ezzel még fájloknak is lehet rovásírással nevet adni (ezek kódolás szerint arab betűk), e-mailt küldeni, stb.

Számítógépes jelkészlet [szerkesztés]

Ingyenesen letölthető a Rovás Kiterjesztett JB helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a kódtábla helyről érhető el.