Székely–magyar rovásírás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyar rovásírás szócikkből átirányítva)
Székely-magyar rovás
Szekely-Hungarian Rovas.svg
Típus ábécé
Nyelvek magyar
Időszak 8. század végétől napjainkig
Felmenő írásrendszerek ugariti
   föníciai
    korai arám
     birodalmi arám
      korai steppei
       protorovás
        kárpát-medencei rovás
Unicode-tartomány Nincs (lásd a legutolsó indítványt)
ISO 15924 Hung
Az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon
A korszerű székely-magyar rovás abc

A székely–magyar rovásírás (vagy székely írás[1] vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás a kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovás íráscsaládba tartozik.

Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas írásként a székelyek őrizték meg.[2] A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába, csontba, kőbe és fémbe karcolva, illetve vésve lehet megtalálni. A középkortól megjelenik a kézzel papírra írott változata, a jelenkorban pedig a nyomtatott és digitális formája is.

A tudományosan alátámasztott eredetelmélet szerint a székely-magyar rovásírás közvetve a birodalmi arámi írásból eredt.[3] A székely-magyar rovás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.[1]

Az írás neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írás neve a történelem folyamán nagy változatosságot mutatott: székely betűk (15. századi nikolsburgi ábécé) Littere Siculorum)[4], Szkíta ábécé (Rudimenta, 1598)[5], a régi hun nyelv elemei (szintén a Rudimentában), régi székely ábécé (Kájoni, 1673)[6], ősi hun betűk (Harsányi, 1678, Hickes, 1703)[7][8], hun-székely ábécé (Bél, 1718)[9], hun betűk (Hensel, 1730), hun-magyar írás (Fischer, 1889)[10], de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket (a többi magyarhoz hasonlóan) a hunok utódainak tartották, így a „hun” szó szerepeltetése csupán a székelyek (és a többi magyar) eleire utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb, és a rovás szó több közép-európai és balkáni nyelvben is megjelent jövevényszóként.

Jelenleg a rovók jelentős része a 2008. október 4-i gödöllői „Élő Rovás” szaktanácskozáson kötött megállapodás óta a székely–magyar rovás kifejezést – idegen nyelveken pedig annak pontos fordításait (angolul: Szekely-Hungarian Rovas script) – használja. Ugyanezt az elnevezést támogatja a Magyar Szabványügyi Testület Unicode-os előterjesztése is. Vélük szemben Sándor Klára, Varga Géza és Varga Csaba a (rövidebb) székely írás elnevezést támogatja. Ezt az álláspontot fogadta el az MTA BTK Őstörténeti Munkacsoportja is[11].

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelv tanúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írással kapcsolatos magyar szókincsben az alábbi szavak említhetők:

  • : (1211, településnév) finnugor kori szó;
  • olvas: (1372 után) finnugor kori szó, eredeti jelentése (meg)számol; a bankjegyet „megolvas” = megszámol ma is használatos szó.
  • ír: (1372 után) vitatott eredetű – vagy jövevényszó egy csuvasos török nyelvből, vagy azonos az irt/arat szó tövével, jelentése az irdal = bevagdal értelemben őrződött meg. Az irt/arat a maga során vagy ősi, uráli kori szó, vagy jövevényszó egy török nyelvből;
  • betű: török jövevényszó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.[12]
  • íróka: a fazekasok és a hímestojás-díszítők munkaeszköze, díszítéseket visznek fel a cserépre, vagy a tojásra.

Kutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori, 11. századi rovásírásos lelet. Olvasata (Vékony Gábor volt, aki először ehhez hasonlóan elolvasta): „imé fioγ të neküd”,[13] ami mai magyar nyelven: "Íme a Te fiad!" (idézet János evangéliumából: 19,26).

A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczi János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Őt a sorban Bonfini, Oláh Miklós, Szamosközi István és mások követik.

Tudományos igényességgel első ízben Thelegdi János, majd Bél Mátyás írta le. Ezt követően Orbán Balázs néprajzkutató fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését (Vásáry István, 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hun-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.

Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.[14]

Sebestyén után az akadémikus tudomány képviselői közül Németh Gyula, Jakubovics Emil, Melich János, Csallány Dezső, Ferenczi Sándor foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például Magyar Adorján, Fehérné Walter Anna, Badiny Jós Ferenc és Novotny Elemér – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként Püspöki Nagy Péter, Vásáry István, Róna-Tas András, Sándor Klára, Kéki Béla, Benkő Elek, Ráduly János, Ferenczi István, Vékony Gábor és Erdélyi István írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például Forrai Sándor [15], majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként másfajta szemléletet képviselnek,[16],[17] A klasszikus székely írás jelformáit Szemerey Zsolt gyűjtötte össze a „Rovásírásunk gyakorlati alkalmazásáról” című, kéziratban maradt füzetében.

A 21. század második évtizedének eleje óta a rovás kutatásának új irányai ismét felkeltették az akadémikus tudomány képviselőinek figyelmét.[18]

Avaronogurkazár elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja:

A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erősen valószínűsíthetően a székely rovásírás ősének tekinthető. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül.[19]

Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak. Ezt támogatná a székely és a szaka (szkíta) népnevek hasonlósága.[20] Vékony szerint feltételezhető, hogy a székelyek eredetileg a frank Pannonia – azaz a Nyugat-Dunántúl – területén laktak, ez jól magyarázná csoportonkénti elkülönülésüket a többi magyar nyelvűtől. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása[21], amelyre Vékony szerint hatott az általa kazáriai írásnak nevezett steppei rovásírás:

Szórványos leleteink alapján úgy látszik, hogy a 9. század végén a Kárpát-medencébe került kazár (és a tőle külön kezelendő halomi típusú?) írás hozzájárult a korábbi Kárpát-medencei írásismeret megerősödéséhez és feléledéséhez, s a kettő ötvöződése alakította ki a székely rovásírást.[22]

Jelenlegi tudásunk alapján valószínűbbnek látszik, hogy a székely-magyar rovásban meglévő, de a Kárpát-medencei rovásból hiányzó jelek meg voltak az onogurok által a 7. század közepén a Kárpát-medencébe behozott írásukban, a közelítőleg rekonstruált * protorovásban, így a székely-magyar rovás esetleg a *protorovás közvetlen leszármazottja.

Vékony Gábornál használt kazár írás mai megfogalmazásban a steppei rovásssal azonosítható. Vékony felhívta a figyelmet a Homokmégyi írásemlék különlegességére. Ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy ez az írásemlék a Kazár Kaganátuson kívüli területről származik.

Türk elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „G” betű (e) kialakulása: (a) a föníciai, (b) az arámi (arameus), (c) a szíriai és (d) a türk írás g-je

A rovásírás származásáról szóló „türk elmélet” szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiai türk írással áll kapcsolatban. Az elgondolást Nagy Géza vetette fel (az 1800-as évek végén tartott előadásának nem maradt fenn a szövege), a vázlatos kidolgozása pedig Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered. A türk eredeztetés elméletének kidolgozói törekedtek olyan származáselmélet megalkotására, amely a magyarság általuk feltételezett uráli származtatásával és (időben és földrajzilag egyaránt feltételezett) rövid pályafutásával összeegyeztethetőnek látszott.

Az ótürk eredeztetés-elmélet követői szerint a székely írás az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (arámi ábécé); tőlük a szíriaiak (szír ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk írás).

Az ótürk kapcsolatról a rovásírás eredetéről szóló művekben:

  • Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon” [23]
  • Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.[24]
  • Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással[25]
  • Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet [26]
  • Varga Géza, Szekeres István és Simon Péter 1993-ban (a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben) több székely jelet mutatnak fel, amelyek nem találhatók meg az ótürk, vagy a sémi írásokban, de megtalálhatók jóval korábbi írásokban, például a sumer írásban, a kínai írásban, vagy a hettita hieroglif írásban. Simon Péter e kötetben felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt az ótürk eredeztetés nem lehetséges.
  • Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.[27]

A türk elmélet szerint a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra, a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. A székely-magyar rovásírás az elmélet szerint a türk írásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az F 'F'.[28] A fennmaradó, nem kis rész valószínűleg belső fejlődés eredménye.

A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: „a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján.”[19] Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.

Hatti–urartui–szkíta–hun kapcsolatokat feltételező elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mészáros Gyula ismerte fel, miszerint a Kr. e. 3000 táján élt anatóliai hattik a szkíták ősei. Igazolja ezt a nyelvészeti alapozású elméletet a székely rovásírás párhuzamainak sora, amelyeket a hatti eredetű (újabban luwiai írásnak nevezett) hettita hieroglif írásban, a véle rokon urartui hieroglif írásban és a szkíta, valamint a hun jelek között találunk. Mindegyik említett jelrendszerben kb. 20 párhuzama található a székely írás jeleinek. Harmatta János említette az urartui hieroglif írás jeleinek sztyeppén történő felbukkanását. Varga Géza véleménye szerint a hatti/hettita/urartui/szkíta/hun jelek a székely jelek megfelelői. Bemutatja és olvasatot ad többek között a budapesti hun jelvény feliratára, amely szerinte részben szójeleket, részben betűket tartalmazva magyar nyelvű szöveget őriz. Ezt a hun jelvényt legutóbb már Erdélyi István és Ráduly János is közölte a székely írást bemutató közös korpuszukban (a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható).

Emlékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Honfoglalás korától a XV. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nikolsburgi (ma: Mikulov, Csehország) ábécé

A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Ezek közé tartozik a homokmégy-halmi emlék, amely a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi csont tűtartón található íráscsalád, a Kárpát-medencei rovás jeleivel van írva.

Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. Minthogy a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik[29], krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok[30] közös írást használtak.

A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnan kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.

A székely-magyar rovásíráson megfigyelhető a latin betűs régi magyar írás hatása, pl. a székely-magyar rovás NY betűt éppúgy az N és az I/J ligatúrájaként hozták létre, ahogy azt a régi magyar írásban is tették (NY, az Y jelentette az I-t és a J-t is, hasonlóan a székely-magyar rovás korai változatához).

Az 1526 és 1850 közötti időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.

Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére szinte kiveszett, míg Erdélyben továbbra is fennmaradt, csökkenő részben mint írásrendszer.

Az első szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.

Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.

20. század eleje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTA bizottsági eljárás keretében szerette volna igazolni, hogy a rovott betűs írás ez időre teljességgel kihalt, Tar Mihály rovásírással kapcsolatos ismereteinek vizsgálatával levonható tanulságok által. 1903 november 30-án Szily Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy tudós bizottság tagjai gyűltek össze Budapesten, és hivatalos jegyzőkönyvben a következő határozatot rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”[31]

Ettől függetlenül, Székelyföldön még a két világháború között is használták latint nem ismerő rovástudók a hétköznapi életben. Ezt igazolja Hajducsi Viktor, aki akkor juhászbojtárként kereste kenyerét Kibéden.

„Az elszámolást, azt rendes írással írták egy füzetbe. Abba fel vót írva minden gazdának a neve, hogy kinek hány juha van, s aszerint osztán kapták a járadékot. ‘’’Botra ők nem írtak, a vén Petrás, az igen, az botra vezette reá az elszámolást’’’. Gazdámék mind írástudók vótak, a két fia járt is iskolát valamennyit.”[32]

Székely-magyar rovás emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. A térképen megtalálható a székely-magyar rovás (Hunorum elementa) betűkészlete is. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: „Mi Atyanc kivagy az mennyekben”
A „székelyföldi” felirat rovással, 1776-1785 között keletkezett (Patakfalvi Biblia)
  • Bodrog-Alsóbű (900. körül)
  • A csíkszentmihályi felirat, 1111 (A templom kórusdeszkáin talált rovásszövegeket Cserei Farkas udvari tanácsos 1768-ban magával Bécsbe vitte. A helyes szövegük ma már nem ellenőrizhető.):
„csináltatta Sándur 1111-ben” […] „ezen kép rámát csináltatta”[33]
  • Vargyas (12. sz.)
  • Homoródkarácsonyfalva (12-13. sz.)
  • Korond (12-13. sz.)
  • A bágyi református templomban (13–16. század):
„Urbn/Orbn Bndó/Bndk csnalta”[34][35]
  • Székelydálya (14. sz.)
  • Berekeresztúr (14-15. sz.)
  • A pécsi rovásírásos címerpajzs.
  • A Luigi Ferdinando Marsigli által 1690-ben lemásolt, eredetileg kb. 1450-ben készült rovásírásos botnaptár:
„Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”
„A eB eC […] Amen.”
„Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”[36]
„Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo király öt kevetét váratták it. Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt, nem tőn császár. Kedeji Székel Tamás írta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval.”[33]
  • Az énlakai unitárius templom felirata, 1668-ból:
„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”[33]

"Egy az Isten Égnek-Délnek csillaga" tudni illik a Nap

  • Hensel térképe 1730-ból
  • Patakfalvi Biblia rovásos oldalai – a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775-1785:[37]
A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.

A székely-magyar rovás helyesírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány lehetséges ligatúra

A székely írás alfabetikus elveken jelöli a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendel). Az egy- (néha többhangértékű) jeleket vegyesen is használták (ilyen pl. a székelyderzsi rovásírásos tégla felirata is). A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni függőlegesen, vagy balról jobbra haladó emlékeket is. Ellenben a busztrofedon használata, azaz az irány váltakozása egyáltalán nem jellemző. A balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen tükrözöttek. Kis- és nagybetűk közötti különbségtétel fokozatosan alakult ki.

Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Az elterjedt magyarázat szerint ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:

Le rovasiras.png

A helymegtakarításra alkalmas még a hangugratás (a magánhangzók kihagyása) is bizonyos esetekben. Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kikövetkeztethető. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.

A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése fokozatosan alakult ki, a XX. századra vált teljessé a magánhangzópárok jelölésének elve (lásd: Verpeléti Kiss Dezső, 1933-as rovásábécéje). Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (K). Két szabály volt ismeretes: az egyik szerint az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után. A másik szabály szerint a szóvégi K-t aK jellel jelölték.

A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.

Betűk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Á (rovásbetű).svg Á (rovásbetű) JB.svg
„Á” betűalak balról jobbra
tartó rovásfeliratnál
„Á” betűalak jobbról balra
tartó rovásfeliratnál

Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor-féle ábécét, és a mesterségesen összeállított rovás kiterjesztett szabványt (ami egyben a legutolsó unicode szabványtervezet magja). A betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra (JB) haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.

A székely-magyar rovás és a latinbetűs magyar írás párhuzamos használata miatt létezik egy konvergencia a két ábécé között: számos rovásíró szereti ugyanazon betűket használni a rovásban is, mint ami a szabványos latin betűs ábécében megtalálható.

DZ, DZS, Q, X, Y, W[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Idegen betűk átírási lehetőségei rovásra

Ennek a konvergenciafolyamatnak az utolsó állomása hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) kifejlesztése volt az 1930-as évektől, és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében (cserkészeket is ideértve)[38]. Ugyanakkor az Q, X, Y jelek rovásváltozatai már 1621-ben léteztek a Bonyhai Moga Mihály abc-jében.[39]

Magyar ábécé latin betűkkel a á b c cs d dz dzs e é ë f g gy h i
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
A (rovásbetű).svg Á (rovásbetű).svg B (rovásbetű).svg C (rovásbetű).svg Cs (rovásbetű).svg D (rovásbetű).svg E (rovásbetű).svg É (rovásbetű).svg F (rovásbetű).svg G (rovásbetű).svg Gy (rovásbetű).svg H (rovásbetű, Forrai Sándor).svg I (rovásbetű).svg
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
A (rovásbetű).svg Á (rovásbetű).svg B (rovásbetű).svg C (rovásbetű).svg Cs (rovásbetű).svg D (rovásbetű).svg Dz (rovásbetű).svg Dzs (rovásbetű).svg E (rovásbetű).svg É (rovásbetű).svg H (rovásbetű, Forrai Sándor).svg F (rovásbetű).svg G (rovásbetű).svg Gy (rovásbetű).svg H (rovásbetű).svg I (rovásbetű).svg
Magyar ábécé latin betűkkel í j k ak l ly m n ny o ó ö ő p q r
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
Í (rovásbetű).svg J (rovásbetű).svg K (rovásbetű).svg Mély k (rovásbetű).svg L (rovásbetű).svg Ly (rovásbetű).svg M (rovásbetű).svg N (rovásbetű).svg Ny (rovásbetű).svg O (rovásbetű).svg Ó (rovásbetű, Forrai Sándor).svg Ö (rovásbetű).svg Ő (rovásbetű, Forrai Sándor).svg P (rovásbetű).svg R (rovásbetű).svg
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
Í (rovásbetű).svg J (rovásbetű).svg K (rovásbetű).svg Mély k (rovásbetű).svg L (rovásbetű).svg Ly (rovásbetű).svg M (rovásbetű).svg N (rovásbetű).svg Ny (rovásbetű).svg O (rovásbetű).svg Ó (rovásbetű).svg Ö (rovásbetű).svg Ő (rovásbetű).svg P (rovásbetű).svg Q (rovásbetű).svg R (rovásbetű).svg
Magyar ábécé latin betűkkel s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs  
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
S (rovásbetű).svg Sz (rovásbetű).svg T (rovásbetű).svg Ty (rovásbetű).svg U (rovásbetű).svg Ú (rovásbetű).svg Ü (rovásbetű).svg Ű (rovásbetű).svg V (rovásbetű).svg Z (rovásbetű).svg Zs (rovásbetű).svg
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
S (rovásbetű).svg Sz (rovásbetű).svg T (rovásbetű).svg Ty (rovásbetű).svg U (rovásbetű).svg Ú (rovásbetű).svg Ü (rovásbetű).svg Ű (rovásbetű).svg V (rovásbetű).svg W (rovásbetű).svg X (rovásbetű).svg Y (rovásbetű).svg Z (rovásbetű).svg Zs (rovásbetű).svg

A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számrovás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovásszámok
Rovás 500-as jel, Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjában, 1997.05.10

A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy nem azonosított korban készített tanítótábla[40], amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.

A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.

A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát 1000 (rovásbetű).svg. A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet 100 (rovásbetű).svg. A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel: 2345.

Az 500-as jelére 1971-ben Bárczy Zoltán javasolt önálló jelet, melynek továbbfejlesztett változata az 1000-es rovásjelének 1000 (rovásbetű).svg felezett változata: Rovas 500.svg [41]

A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy közmondások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak (lásd alábbi táblázat), például a csuvasok[42], egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.

Etruszk számjel Székely-magyar rovás számjel Római számjel
1 1 1 I
5 5 5 V
10 10 10 X
50 50 50 L
100 100 100 C
500 - 500 D
1000 - 1000 M

A rovás használata napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonyarcvashegy rovásos helységnévtábla, 2010
Csíkszereda rovásos helységnévtábla, 2012
Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese, rováskiadás, 2009
Gárdonyi Géza: Egri Csillagok, rováskiadás, 2009

Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét keltette fel az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben – a legkézenfekvőbb módon – titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják magyar szellemi örökség eme érdekes részét, s a legújabb generációk már a mindennapi használat lehetőségeit keresik. Ennek előfutára a 20. század első felében Tar Mihály volt. Verpeléti Kiss Dezső összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és megpróbált az akkori magyar helyesírásnak megfelelő korszerű ABC-t összeállítani. Ennek részeként először különítette el a hosszú és rövid magánhangzópárokat a rovásban is.

1991-ben alakult meg a Nap Fiai alapítvány a székely rovásírás eredetének kutatására. Az alapítvány 1992-ben alapította meg az Írástörténeti Kutatóintézetet, amely véleményük szerint áttörő eredményeket ért el az eredetkutatásban. A két intézmény adja ki az Írástörténeti tanulmányok című könyvsorozatot, amelyben Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, Bakay Kornél és Borbola János művei is megjelentek. E művek hatására kezdett a székely rovásírás eredetének kutatásába Varga Csaba is.

1998-tól 2011-ig rendezett a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeztek versenyzők.[43]

A 2010-es évektől a rovás kutatása és alkalmazása további erősödést mutat, a régi iskolák és irányzatok mellett gombamód szaporodnak az új és korszerű rováshasználat iránt érdeklődők alkotta közösségek a számítástechnika, tartalomfejlesztés, a gazdasági alkalmazások területén is.

Rovásos helynévtáblák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rovásos helynév-táblák ismert története 1989-ig nyúlik vissza, mikor helyi kezdeményezésre felállításra került Székelykeresztúr fémből készült táblája. Ezt követően is több egyedi magán és önkormányzati kezdeményezés történt rovásos helynév-tábla állítására, többnyire a Székelyföldön.

2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „…székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!.[43]

Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom.

2010 júliusától a Rovás Alapítvány a közútkezelés és táblaállítás szakembereinek és hatóságainak segítségével kidolgozta a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnév-tábla tervezetét. Azóta az ún. Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynév-táblák már megjelentek Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben is.[44]

Egységesítés, szabványosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központosított szabályozás híján a székely írás a története folyamán néha földrajzilag is elkülönülve több szálon fejlődött.

A múlt századi végi rovásirányzatok közötti eltérést többnyire az adta, hogy melyik - többnyire középkori - rovásemléket tekintik etalonnak, illetve hogy a korszerűsítés (rövid-hosszú magánhangzók, idegen betűk,központozás alkalmazása) folyamán milyen újító megoldást választottak. A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Verpeléti Kiss Dezső (1933), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012).

2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket.[45] Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége,[46] amelynek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Szaktanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja,[47] melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt. A legismertebb szakértők részvétele nélkül megtartott gödöllői tanácskozás az ellenvélemények figyelembevételével döntött a névhasználatról is, mely szerint az írás neve: székely-magyar rovás. Az MTA Őstörténeti munkabizottságának és néhány független kutatónak a javaslata az írás elnevezésére: székely írás. Az ISO 15924 névjelölő szabvány 2012.10.26 óta Old Hungarian - Hungarian Runic-nak nevezik íz írást.[48] (Szaknyelvi fordítás szerint: kihalt magyar - magyar rúna).

Rovásos könyvnyomtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az Unicode szabványosítás hiánya technikai akadályt képez a korszerű rováshasználatban, létezik megoldás nagyobb terjedelmű rovásos szövegek hibamentes előállítására, szerkesztésere és nyomdai alkalmazásra. A könyvnyomtatás ismert történetének első teljes egészében rovott könyve - Gárdonyi Géza: Egri csillagok - 2009-ben jelent meg, melyet azóta követett Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese c. műve, illetve 2011 decemberében az Újszövetség. 2012-ben az Újszövetség díszkötéses példánya XVI. Benedek pápának átadásra került a Vatikánban. A folyamatosan megjelenő rovásos könyvek legnagyobb jelentősége, hogy a rovók számára a korábbi néhány soros, oldalas szövegekkel ellentétben terjedelmesebb olvasnivalót kínálnak.

Rovásos aláírás hivatalos okmányokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rovás Alapítvány civil mozgalmat kezdeményezett, hogy a hivatali ügyintézésben, igazolványok, jogosítványok, banki aláírási címpéldányok aláírás mezőibe - aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - rovással írja alá nevét. Erre lehetőséget ad a jogszabályi környezet, hiszen csak annyit írnak elő az írásképre, hogy "egyedi kézjegy" legyen, amely lehet rovás is. [49] Történelmi előképek léteznek: művészek, írók használták rovásos aláírásukat. Móricz Zsigmond is lerótta nevét 1934 március 28-án egy Miskolcra küldött levelezőlapon. [50].

Számítástechnikai megjelenítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjának képernyőképe, 1996-ból.

Általános leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rovásírás jelenleg még nem része az Unicode-nak, noha 1998 óta létezik egy előterjesztés, amely szerint helyet kap benne. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Szabvány betűtípus).

Számítógépes jelkészlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ingyenesen letölthető a Rovás Kiterjesztett JB helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a kódtábla helyről érhető el.

Székely-magyar rovásírásos szövegszerkesztők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi linkeken elérhető eszközökkel lehet jelenleg róni.

Unicode előterjesztések (1998-óta)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrásművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Úz Kovács Gyula előadása, Piliscsaba, 2003
  • Fodor István–Diószegi György–Legeza László: Őseink nyomában. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1996. ISBN 9632084004 (82. oldal) (magyarul)
  • Gábor Hosszú (2011): Heritage of Scribes. The Relation of Rovas Scripts to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest: Rovas Foundation, ISBN 978-963-88437-4-6, available in Google Books at http://books.google.hu/books?id=TyK8azCqC34C&pg=PA1
  • Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1962. (magyarul)
  • Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Budapest (magyarul)
  • Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Magyar Néprajzi Társaság, 1909. (hasonmás kiadás: Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2002, ISBN 9639372269) (magyarul)
  • Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  • J. Thelegdi: Rudimenta priscae Hunnorum linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa, Batavia, 1598. (latin)
  • Tóth Dóra–Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967 (magyarul)
  • Friedrich Klára–Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás. Budapest, 2007. ISBN 9634302602 (238. oldal) (magyarul)
  • Dr. Hosszú Gábor–Rumi Tamás–Sípos László: Élő Rovás – Nemzeti írásunk a szabványosítás útján. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714 (magyarul)
  • Vér Sándor: Életfa. Bába Kiadó, Szeged, 2008. ISBN 9639347213 (magyarul)
  • Ernst Doblhofer: Jelek és csodák, Gondolat, Budapest, 1962.
  • Csallány Dezső: Rovásírásos gyűrűk Magyarországon. : Archeológiai Értesítő, 1955, 79—85.
  • Varga Csaba: A számjelek és a számírás története [History of the numeral symbols and the numeral scripting]. Budapest: Fríg Kiadó. ISBN 978-963-9836-23-5
  • Varga Csaba: Jel jel jel avagy az ABC 30 000 éves története
  • Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999. (A kőkori előzmények első felmutatása)
  • Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2011. (Korai rovásemlékeink figyelembevétele nélkül a magyar őstörténetet nem lehet jól leírni)
  • Varga Géza: A székelység eredete, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2006. (A székelység eredete nem tisztázható a hunok által használt rovásírás megismerése nélkül)
  • Varga Géza könyvei, írásai

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely–magyar rovásírás témájú médiaállományokat.

Általában a témáról

Rovás linklapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovás fórumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőkori kapcsolatokat feltételező alternatív elméletek Varga Gézától[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varga Géza, Szekeres István, Simon Péter, Novotny Elemér és mások véleménye szerint a székely-magyar rovás egy ősi magyar szó-szótagoló írás leszármazottja, amit több lelet (például az afrászijábi tál, a karcagi csatkarika felirata, az énlakai ligatúra és a nikolsburgi ábécé) is igazol.

Van olyan feltételezés, amely szerint a székely írás a kőkorban alakult ki, s a jégkorszak idején s azt követően Eurázsiában és Amerikában is általánosan el volt terjedve. A székely írás jeleinek régészeti leleteken és barlangokban megtalált kőkori párhuzamait Varga Géza, majd Varga Csaba említi. E párhuzamok a Pireneusoktól a Kárpát-Balkán térségen és a Közel-Keleten át Szibériáig, Kínáig [54] és Amerikáig egyaránt előkerültek. A jelek – a Varga Géza és Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámításra alapozott véleménye szerint – nem véletlenül, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetően hasonlítanak egymáshoz [55],[56]. Varga Géza véleménye szerint a legősibb rovásírás az interglaciális idején (kb. 50 000 éve) a Közel-Keleten alakult ki, onnan terjedt el (a Homo sapiens sapiens szétvándorlásával egy időben) és az ősvallás fogalmait jelölte. Varga Csaba az írás kialakulását későbbre és a Kárpát-medencébe teszi. A Kárpát-medencében a legkorábbi, eredetiben megmaradt, hiteles ásatáson előkerült, a székely írás jeleivel (azok előzményével) írt és (a szójelek ismeretében) jól elolvasható írásemlék a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves felirata, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható [57].

Az Írástörténeti Kutatóintézet által 1993-ban kiadott, Simon Péter (az ELTE tanszékvezetője), Szekeres István és Varga Géza által írt „Bronzkori magyar írásbeliség” című kötet cáfolta az ótürk eredeztetés elméletét. A kötet megjelenését követően Róna-Tas Andrástól Sándor Kláráig kutatók sora változtatta meg a korábbi álláspontját és tekintette (az arameus-ótürk-glagolita származtatás helyett) ismeretlen eredetűnek a székely-magyar rovásírást. Az Írástörténeti Kutatóintézet baráti köre végezte el a 90-es években a székely betűket eredményező akrofónia folyamatának rekonstrukcióját, aminek köszönhetően ma a legtöbb betűhöz van elmélet, hogy milyen magyar szó jeléből keletkezett. Ezzel szerintük nyilvánvalóvá vált, hogy az írás magyar eredetű, s hogy eleve kudarcra volt ítélve minden korábbi próbálkozás, amely betűírásként próbálta rokonítani a székely írást, vagy amely a szójelekkel írt székely jeles feliratokat betűzve akarta kiolvasni.

A rovásírás kutatása napjainkig sem fejeződött be. Az 1980-as, 1990-es évek számos új elmélet megalkotásával járt együtt, amelyek például az Írástörténeti Kutatóintézet „Írástörténeti tanulmányok” c. könyvsorozatában jelentek meg. Nem csak új írásemlékek kerültek elő, hanem nyilvánvalóvá vált az is, hogy a székely írást szoros rokonság fűzi a népművészet által ma is alkalmazott népi hieroglifákhoz, a klasszikus írásokhoz és a kőkor jelrendszereihez. Az akadémikus szemlélet egyik legutóbbi, szakmai szempontból elavult, a témáról szóló monográfiáját Vékony Gábor adta ki 2004-ben. Sok vitatott kérdés osztja meg a rovásírást többé-kevésbé ismerők táborát. A vitákat néhányan a cenzúra eszközével próbálják megakadályozni [58]. Még mindig léteznek eldöntetlen kérdések.

Varga Géza elmélete szerint (amelyet Mandics György vitat) az újabban felfedezett magyar hieroglif írást (amely a klasszikus székely írást megelőző szójeles írásunk, lényegében azonos jelkészlettel) napjainkig használják az egész magyar nyelvterületen pl. a fazekasok (akik azonban a saját jeleik eredeti jelentését már csak a legritkább esetben értik). Varga Géza szerint a székely írás a kőkori ősvallás jeleiből alakult ki. Ebből következően a korábban általánosan elfogadott türk írásból való kifejlődésnek az ellenkezője lehet igaz. A székely írásnak az ugariti ékírással, a bübloszi pszeudohieroglifikus írással, a hettita hieroglif (luwiai) írással és a Tepe yahja-i jelekkel való szoros kapcsolata arra utal, hogy a föníciai írás lehet a székely írás elődjének vagy korai rokonságának leszármazottja.

A magyar népnév szerepeltetése az írás nevében szerintük indokolatlan, hiszen a székelyek is magyarok. Az írástechnológiára utaló rovás szó használata is helytelen véleményük szerint, ugyanis a székely írást nem csak rótták, ráadásul régi rótt emlék nem is maradt ránk. A "székely írás" elnevezés kifejezi a székelyek szerepét az írás megőrzésében, ezért indokolható a székely népnév szerepeltetése az írás elnevezésében. A klasszikus székely írás középkori emlékeinek nagy része a Székelyföldön maradt fenn, a hieroglifikus (szójeles) változat azonban az egész magyar nyelvterületen elterjedt [59].

A székely írás többhangértékű jelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varga Géza elmélete szerint szó- szótagoló írás (amely a szó-, szótag- és mondatjelei mellett rendelkezik egy kitűnő betűkészlettel is). Úgy gondolja, hogy a székely írás az egyiptomi hieroglif íráshoz hasonló kevert rendszerű írás volt, amelynek szintén vannak egyetlen hangot jelölő betűi a többhangértékű jelei mellett. Ezt a besorolást szerinte több forrás is alátámasztja. Ilyen forrásoknak tekinti többek között az alábbiakat:

TPRUS jel

Varga Géza egyik forrása: A székely írás eredeti jelsorrendjét őrző nikolsburgi ábécében még egymás mellett szerepelnek a betűk és a több hang-értékű jelek (ez a vegyes lista még a jelek vallási jelentőségére figyelt). A több hangértékű jelek közül az „us” (ős) szójel, a „tprus” (tapar us „szabir ős”) pedig mondatjel. Thelegdi János a Rudimentájában már elkülönítve sorolja fel és mutatja be a székely írás egyetlen hangot jelölő betűit, valamint a több lehetséges értelmezése hang-értékű szótagjeleit és capita dictionumait [4] (a fonetikus jelölés típusa szerint csoportosította a jeleket). A capita dictionumokról megjegyzi, hogy azok nem betűkből vannak összeállítva (azaz nem késői ligatúrák, hanem eredeti ősjelek).

Varga Géza másik forrása: A pozsonyi Veit Gailel, Castaldo magyar tolmácsa Erdélyben (1551-53), a bécsi Nationalbibliothek-ban lévő kéziratos művében kifejezetten meg is nevezi a székely szó- és mondatjeleket: „…in ihrer Schrift haben sie (die Székler) eigene Charaktere, von denen einige ein ganzes Wort, oder einen Satz bedeuten.” Magyarul: „A székelyek az írásukban olyan jelekkel is élnek, amelyek némelyike egész szót vagy mondatot jelent.” [5] A forrásokban említett szó- és mondatjelek létét Varga szerint e világos híradás ellenére is rendszerint letagadják, a szerkesztők pedig kitörlik, bár a szó- és mondatjeleink megtalálhatók az írásemlékeken is. Varga Géza 40 éve kutatja a székely írás eredetét; ennek eredményeként tucatnyi könyve és ezernél is több cikke jelent meg e témában, száznál több előadást tartott, azért van tőle ennyi anyag.

Varga Géza harmadik forrása: a székelyderzsi rovásírásos téglán a „Du/Dana (is)ten” mondatjel [6]; az énlakai mennyezetkazettákon az „Egy isten” felirat látható.

Varga Géza negyedik forrása: Hasonló jellegű, kizárólag szójelekből álló, esetenként elolvasható írásemlék-sort jelent a világmodellek, a fazekasjelek és a hímes tojások jelrendszere is. Ezeket azért minősítik puszta díszítésnek, mert betűzve nem adnak értelmes szöveget. Cserépedényeink elolvasható díszítéséről [9]

A Varga Géza által elolvasott emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutató többek között az alábbi, szójelekkel írt emlékekre ad saját olvasatot:

  • A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor [60]
  • A magyar őstörténet egyik legvitatottabb kérdését dönti el a budapesti hun jelvény, amelyen székely jelek ősével írt magyar nyelvű szöveg került elő. A tárgyat Varga Géza ismertette „A székely írás eredete” c. kötetében. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai Varga Gézával és az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének munkatársaival (Deák Dezsővel, Vér Sándorral és másokkal) közösen készítették elő a lelet kiállítását s az ma már megtekinthető a Múzeum régészeti kiállításán. A leletet egyébként eddig a szakirodalomban senki sem vitatta. Erdélyi István és Ráduly János a legutóbb megjelent kötetében a székely írás legkorábbi (hun) emlékeként mutatja be.[61]
  • A karcagi csatkarika[62]
  • Székely írásjelekkel rokon hieroglifák a népi jelhasználatban [63]
  • Székely szójelekkel írt mondatok őrségi edényekről, honfoglalás-kori és Árpád-kori ötvöstárgyakról, uralmi jelvényeinkről, valamint az énlakai és a tusnádi rovásfeliratból.[64]


További elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Vékony Gábor. A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Nap Kiadó, Budapest. ISBN 9639402453 (2004) 
  2. Vékony Gábor. A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Nap Kiadó, Budapest, passim. o. ISBN 9639402453 (2004) 
  3. Hosszú Gábor: Comments on encoding the Rovas scripts
  4. Jakubovich Emil (1935): A székely rovásírás legrégibb ábécéi. In: Magyar Nyelv. Vol. XXXI, 1935, pp. 12-14, Table II.
  5. Telegdi János (1994, eredeti: Ioannis Thelegdi, 1598): Rudimenta, Priscae hunnorum linguae brevibus quaestionibus ac responcionibus comprehensa opera et studio. [A hunok régi nyelvének elemei]. Budapest: Ars Libri.
  6. Sebestyén Gyula (1909): Rovás és rovásírás, 1909, Reprinted: Evilath Publishers, New York in 1969, 245. o.
  7. Hickes, George (1703): Antiquae litteraturae septentrionalis libri duo, Vol. I, Oxford, 1703
  8. Sebestyén Gyula (1915): A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (MTA), 112. o.
  9. Bél, Mátyás (1718): De vetere literatura hunno-scythica exercitatio, Lipcsében kiadott könyv, 1718
  10. Fischer, Károly Antal (1889): A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei, Budapest: Heisler J. könyvnyomdája, 1889
  11. A Magyar őstörténeti témacsoport ülése a székely írásról
  12. Etimológia szótár, főszerk. Zaicz Gábor, 2006. Budapest
  13. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest
  14. Révai nagy lexikona, Budapest, 1924.
  15. Forrai Sándor: Küskarácsonytól sülvester estig, egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink, Múzsák, Budapest, 1985.
  16. * Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, 1998.
  17. Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30 000 éves története, Fríg Könyvkiadó, Budapest, 2001.
  18. * [A magyar őstörténeti témacsoport ülése a székely rovásírásról http://www.szekely-rovasiras.hupont.hu/70/a-magyar-ostorteneti-temacsoport-ulese-a]
  19. ^ a b Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), in: Erdélyi Múzeum folyóirat, Kolozsvár, 1996/1-2 [1]
  20. Vékony Gábor: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás, Nap Kiadó Kft, Budapest, 2005. ISBN 978-963-940-216-4
  21. Dénes József recenziója: Vékony Gábor: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás
  22. Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története, 2004. 111. oldal
  23. Sebestyén 1915., 157.
  24. Németh 1934, 28.
  25. Doblhofer 1962., 313.
  26. Sándor 1990, 297
  27. Róna-Tas 1996., 338.
  28. Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1962.
  29. Tóth Dóra-Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967
  30. A blakok szó helyes olvasatát illetően két elképzelés is született: az egyik, hogy tényleg a blak török népcsoportot kell értenünk a szó alatt, a másik, hogy a vlachokat, vagyis a románokat (vö. a. m. oláh) – az utóbbi azonban meglehetősen valószínűtlen.
  31. A rovásírás él-e a magyar nép között. A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött bizottság elé terjesztett jelentés, húsz ábrával. Budapest, 1903.
  32. Ráduly János: Mikor a szolgának telik esztendeje, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1987, 115 o.
  33. ^ a b c Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  34. Rovásemlék – Bágy. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. július 12.)
  35. Rovásemlék – Bágy 2. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
  36. Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 609-610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  37. Tisza András; Rumi Tamás: Fiúleányság – a székely örökösödési törvény rovással (pdf). Unitárius Élet (2009. március–április) pp. 18. tudastar.unitarius.hu. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  38. Rumi Tamás–Sípos László: Rovás Alapísmeretek, 2010. ISBN 978-963-88437-1-5
  39. 381 éves az X rovásjele. Rovás Info.. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  40. A Csepregi Ferenc ősei által megőrzött ún „Csepregi Tanítótábla"
  41. ^ a b Szabvány leírás Élő Rovás. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714
  42. Török eredetű népcsoport, lélekszámuk mintegy 1 800 000 fő.
  43. ^ a b www.rovasirasforrai.hu
  44. http://rovas.info/
  45. http://rovasirashonlap.fw.hu/szabvany/mvsz_hatarozat.html
  46. http://rovasirashonlap.fw.hu/
  47. http://rovasirashonlap.fw.hu/elorovas/index.html
  48. http://unicode.org/iso15924/codechanges.html
  49. Hivatalos rováshasználat - riport
  50. Írd alá a nevedet rovással!
  51. A magyarság ősi írása: az ún. „rovásírás”, www.kiszely.hu
  52. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest, ISBN 978-963-88437-4-6 (angolul)
  53. Ráduly János (1994): A vargyasi rovásemlék olvasata. In: Journal Romániai Magyar Szó, New Series No. 1502-1503 (~. November 26-27.) „Szabad Szombat” melléklete No. 47, 1994.
  54. Varga Géza: „Kultúrpolitika” és rovásírás
  55. Varga Géza: Különböző lineáris írásrendszerek hasonló jelei, Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  56. Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  57. Bánffy Eszter és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor szójelei
  58. [2]
  59. Varga Géza: Székely szójelek
  60. Elkészült a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata a Magyar Nemzeti Múzeumban
  61. Budapesti hun jelvény (a restaurálás során lereszelt felületű lelet megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán)
  62. Varga Géza: A karcagi csatkarika szójelekkel írt felirata
  63. Varga Géza: Népi cserépedényeink szimbolikája
  64. Varga Géza: A magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban