Székely–magyar rovásírás

Székely-magyar rovás
Típus	ábécé
Nyelvek	magyar
Időszak	8. század végétől (vitatott) napjainkig
Felmenő írásrendszerek	ugariti    föníciai     korai arám      birodalmi arám       korai steppei        protorovás         kárpát-medencei rovás
Unicode-tartomány	Nincs (lásd a legutolsó indítványt)
ISO 15924	Hung

Az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon”

A korszerű székely-magyar rovás abc

A székely–magyar rovásírás (vagy székely írás vagy magyar rovásírás) jellemzője, hogy minden hangot külön-külön jellel jelöl. A székely-magyar rovás a magyar írások közé, másrészt a rovás íráscsaládba tartozik.

Ezt az írást a kutatások szerint a magyarok azon csoportja használta, akiktől a székelyek származnak. A feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába és kőbe karcolva lehet megtalálni. Eredete tisztázatlan, a korábban általánosan elfogadott, de sohasem igazolt álláspont szerint a türk írásból fejlődött ki; mára megfogalmazódott a magyar eredeztetés vagy az ókánaánita/föníciai írással való közvetlen kapcsolat feltételezése. Egyes vélemények szerint a székely-magyar rovás egy ősi szó-szótagoló írás, ez azonban nem igazolt. A székely-magyar rovás egyes vélemények szerint közvetve birodalmi arámi eredetű. Közvetlen elődje valószínűleg a nagyszentmiklósi kincsen is látható kárpát-medencei rovás, több székely-magyar rováskarakter viszont a kazáriai rovásból származik.

Az írás neve

Az írás neve a történelemben nagy változatosságot mutatott: székely betűk (15. századi nikolsburgi ábécé) Littere Siculorum), Szkíta ábécé (Rudimenta, 1598), a régi hun nyelv elemei (szintén a Rudimentában), régi székely ábécé (Kájoni, 1673), ősi hun betűk (Harsányi, 1678, Hickes, 1703), hun-székely ábécé (Bél, 1718), hun betűk (Hensel, 1730), hun-magyar írás (Fischer, 1889), de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket a hunok utódainak tartották, így a "hun" szó szerepeltetése közvetve a székelyekre utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb, és a rovás szó több közép-európai és balkáni nyelvben is megjelent jövevényszóként. Jelenleg a rovók jelentős része a 2008. október 4-i gödöllői „Élő Rovás” szaktanácskozáson kötött megállapodás óta a székely–magyar rovás kifejezést – idegen nyelveken pedig annak pontos fordításait (angolul: Szekely-Hungarian Rovas script) – használja. Ugyanezt az elnevezést támogatja a Magyar Szabványügyi Testület Unicode-os előterjesztése is. A székely-magyar rovás(írás) név kifejezi a székelyek szerepét az írás megőrzésében, így a nevük szerepeltetése az írásban feltétlenül indokolt. Egyébként a középkori rovásos leletek nagy része a Székelyföldön maradt fenn.

Eredete

A nyelv tanúsága

Megvizsgálva az írással kapcsolatos magyar szókincset, felismerhető, hogy a kérdéses szavak etimológiája segítséget nyújthat a székely-magyar rovás eredetének meghatározásában:

• ró: (1211, településnév) finnugor kori szó;
• olvas: (1372 után) finnugor kori szó, eredeti jelentése (meg)számol;
• ír: (1372 után) vitatott eredetű – vagy jövevényszó egy csuvasos török nyelvből, vagy azonos az irt/arat szó tövével, jelentése az irdal = bevagdal értelemben őrződött meg. Az irt/arat a maga során vagy ősi, uráli kori szó, vagy jövevényszó egy török nyelvből;
• betű: török jövevényszó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.

Kutatása

Középkori, 11. századi rovásírásos lelet. Olvasata (Vékony Gábor volt, aki először ehhez hasonlóan elolvasta): "imé fioγ të neküd", ami mai magyar nyelven: "Íme a Te fiad!" (idézet János evangéliumából: 19,26).

A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczy János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Őt a sorban Bonfini, Oláh Miklós, Szamosközi István és mások követik.

Tudományosan először minden valószínűség szerint Orbán Balázs néprajzkutató vizsgálta – ő fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hun-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.

Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.

Sebestyén után gyakorlatilag jóformán az 1960-as évekig senki sem foglalkozott a rovásírással. Ezután főként a laikus kutatók érdeklődtek utána, nem kevés ún. „alternatív elméletet” alkotván, melyek többsége kellő kritikával kezelendő.

A rovásírás kutatása napjainkig sem fejeződött be. Az 1980-as, 1990-es évek számos új felfedezéssel járt együtt. Nem csak új írásemlékek kerültek elő, hanem nyilvánvalóvá vált az is, hogy a székely írást szoros rokonság fűzi a népművészet által ma is alkalmazott népi hieroglifákhoz. A legutóbbi, szakmai szempontból elavult, a témáról szóló monográfiát Vékony Gábor adta ki 2004-ben. Sok vitatott kérdés osztja meg a rovásírást többé-kevésbé ismerők táborát. A vitákat néhányan a cenzúra eszközével próbálják megakadályozni. Még mindig léteznek eldöntetlen kérdések.

Avar–onogur–kazár elmélet

Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja:

„A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erősen valószínűsíthetően a székely rovásírás ősének tekinthető. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül.”

Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak. Ezt támogatná a székely és a szaka (szkíta) népnevek hasonlósága. Vékony szerint feltételezhető, hogy a székelyek eredetileg a frank Pannonia – azaz a Nyugat-Dunántúl – területén laktak, ez jól magyarázná csoportonkénti elkülönülésüket a többi magyar nyelvűtől. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása, amelyre hatott a kazár írás:

„Szórványos leleteink alapján úgy látszik, hogy a 9. század végén a Kárpát-medencébe került kazár (és a tőle külön kezelendő halomi típusú?) írás hozzájárult a korábbi Kárpát-medencei írásismeret megerősödéséhez és feléledéséhez, s a kettő ötvöződése alakította ki a székely rovásírást.”

Korábbi, illetve alternatív elméletek

Türk elmélet

A „G” betű (e) kialakulása: (a) a föníciai, (b) az arámi (arameus), (c) a szíriai és (d) a türk írás g-je.

A rovásírás származásáról szóló "türk elmélet" szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiai türk írással áll kapcsolatban. Az elgondolás eredeti formája Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered.

Szerintük az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (Arámi ábécé); tőlük a szíriaiak (szír ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk írás). A türk kapcsolat az idő előrehaladtával egyre kevésbé volt meghatározó elem a rovásírás eredetéről szóló művekben:

• Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon”
• Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.
• Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással
• Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet
• Varga Géza, Szekeres István és Simon Péter 1993-ban (a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben) több székely jelet mutatnak fel, amelyek nem találhatók meg az ótürk, vagy a sémi írásokban, de megtalálhatók jóval korábbi szó- szótagoló írásokban, például a sumer írásban, a kínai írásban, vagy a hettita hieroglif írásban. Simon Péter e kötetben felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt az ótürk eredeztetés nem lehetséges.
• Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.

Az 1990-as évekig hangoztatott türk elmélet hívei úgy vélték, a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra,a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. Szerintük a székely-magyar rovásírás szinte bizonyosan a türk írásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az 'F'. A fennmaradó, nem kis rész valószínűleg belső fejlődés eredménye.

Az Írástörténeti Kutatóintézet által 1993-ban kiadott, Simon Péter (az ELTE tanszékvezetője), Szekeres István és Varga Géza írástörténészek által írt "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötet leszámolt az ótürk eredeztetés elméletével. A kötet megjelenését követően Róna-Tas Andrástól Sándor Kláráig kutatók sora változtatta meg a korábbi álláspontját és tekintette (az arameus-ótürk-glagolita származtatás helyett) ismeretlen eredetűnek a székely-magyar rovásírást. 1993 óta csak az "alternatív" szerzőknek van alátámasztással rendelkező eredetteóriájuk. Az Írástörténeti Kutatóintézet baráti köre végezte el a 90-es években a székely betűket eredményező akrofónia folyamatának rekonstrukcióját, aminek köszönhetően ma a legtöbb betűről tudjuk, hogy milyen magyar szó jeléből keletkezett. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az írás magyar eredetű, s hogy eleve kudarcra volt ítélve minden korábbi próbálkozás, amely betűírásként próbálta rokonítani a székely írást, vagy amely a szójelekkel írt székely jeles feliratokat betűzve akarta kiolvasni.

A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: "a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján." Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.

Kőkori kapcsolatokat feltételező elméletek

Van olyan feltételezés, amely szerint a legkorábbi ismert lelet a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves felirata, ez azonban nem általánosan elfogadott. A székely írás jeleinek régészeti leleteken és barlangokban megtalált kőkori párhuzamait Varga Géza, majd Varga Csaba említi. E párhuzamok a Pireneusoktól a Kárpát-Balkán térségen és a Közel-Keleten át Szibériáig, Kínáig és Amerikáig egyaránt előkerültek. A jelek - a Varga Géza és Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámítás szerint - nem véletlenül, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetően hasonlítanak egymáshoz. Varga Géza szerint a legősibb rovásírás az interglaciális idején (kb. 50 000 éve) a Közel-Keleten alakult ki, onnan terjedt el (a Homo sapiens sapiens szétvándorlásával egy időben) és az ősvallás fogalmait jelölte. Varga Csaba az írás kialakulását későbbre és a Kárpát-medencébe teszi. A Kárpát-medencében a legkorábbi, eredetiben megmaradt, hiteles ásatáson előkerült, a székely írás jeleivel (azok előzményével) írt és (a szójelek ismeretében) jól elolvasható írásemlék a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves felirata, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható.

Hatti–urartui–szkíta–hun kapcsolatokat feltételező elméletek

Mészáros Gyula ismerte fel, miszerint a Kr. e. 3000 táján élt anatóliai hattik a szkíták ősei. Igazolja ezt a nyelvészeti alapozású elméletet a székely rovásírás párhuzamainak sora, amelyeket a hatti eredetű hettita hieroglif írásban, a véle rokon urartui hieroglif írásban és a szkíta, valamint a hun jelek között találunk. Mindegyik említett jelrendszerben kb. 20 párhuzama található a székely írás jeleinek. Harmatta János említette az urartui hieroglif írás jeleinek sztyeppén történő felbukkanását, de nem figyelt fel arra, hogy e jelek egyúttal a székely írás jeleire is emlékeztetnek. Varga Géza fogalmazta meg elsőként, hogy a hatti/hettita/uratui/szkíta/hun jelek a székely jelek megfelelői. Bemutatja és elolvassa többek között a budapesti hun jelvény feliratát, amely részben szójeleket, részben betűket tartalmazva magyar nyelvű szöveget őriz. Ezt a hun jelvényt legutóbb már Erdélyi István és Ráduly János is közölte a székely írást bemutató közös korpuszukban.

A jól dokumentált időszak (XV. sz.-tól a XX. sz.-ig)

Késő középkor

A nikolsburgi (ma: Mikulov, Csehország) ábécé

A 896 utáni század a magyar állam felemelkedésének szemtanúja volt. A hét magyar törzs immár véglegesen letelepedett a Kárpátok koszorúja által övezett medencében, megalapítván a Magyar Fejedelemséget.

A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Ezek közé nem tartozik a homokmégy-halmi emlék, mert az nem a székely írás (hanem a nagyszentmiklósi-szarvasi írás) jeleivel van írva.

Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. A Szent István korában már létezett koronázó paláston, jogaron és a Szent Koronán is megtalálhatók a székely írás szójelei. Minthogy a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik, krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok közös írást használtak.

A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnét kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.

A székely-magyar rovásíráson megfigyelhető a latinbetűs régi magyar írás hatása, pl. a székely-magyar rovás NY betűt éppúgy az N és az I/J ligatúrájaként hozták létre, ahogy azt a régi magyar írásban is tették (NY, az Y jelentette az I-t és a J-t is, hasonlóan a székely-magyar rovás korai válozatához).

Az 1526 és 1850 közötti időszak

1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.

Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére teljesen kiveszett, míg Erdélyben ellenben továbbra is fennmaradt, ugyan már csak úgy, mint a népművészet egyik eleme.

Az első viszonylag szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.

Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.

A 17. század és a 19. század között rovásírásos feliratok Kibéden, Csejden, Makfalván, Szolokmán, Marosvásárhelyen, Csíkrákoson, Mezőkeresztesen, Nagybányán, Tordán, Kecskeméten és Kiskunhalason is keletkeztek – majd a modern oktatás teljes elterjedésével az írás ezen formája mintegy 1850-re feledésbe merült.

XX. század eleje

Az MTA vitatható^[forrás?] eljárás keretében szerette volna igazolni, hogy a rovott betűs írás ezidőre teljességgel kihalt. 1903 november 30-án Szily Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy tudós bizottság tagjai gyűltek össze Budapesten, és hivatalos jegyzőkönyben a következő határozatot rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”

Székely-magyar rovás emlékek

Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. A térképen megtalálható a székely-magyar rovás (Hunorum elementa) betűkészlete is. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: "Mi Atyanc kivagy az mennyekben"

A "székelyföldi" felirat rovással, 1776-1785 között keletkezett (Patakfalvi Biblia)

• Bodrog-alsóbű (900. körül)
• Vargyas (12. sz.)
• Homoródkarácsonyfalva (12-13. sz.)
• Korond (12-13. sz.)
• Székelydálya (14. sz.)
• Berekeresztúr (14-15. sz.)
• A pécsi rovásírásos címerpajzs.
• A Luigi Ferdinando Marsigli által 1690-ben lemásolt, eredetileg kb. 1450-ben készült rovásírásos botnaptár:

„Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”

• Székelyderzs (1478. vagy az 1490-es évek)
• A nikolsburgi ábécé, 1483.

„A eB eC […] Amen.”

• Gelence (1497)
• A csíkszentmártoni felirat, 1501:

„Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”

• A konstantinápolyi felirat, 1515.

„Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo király öt kevetét váratták it. Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt, nem tőn császár. Kedeji Székel Tamás írta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval. ”

• Az énlakai unitárius templom felirata, 1668-ból:

„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”

• Hensel térképe 1730-ból
• Patakfalvi Biblia rovásos oldalai - a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775-1785

A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.

Vitatott rovásemlékek

• A szentgyörgyvölgyi tehénszobor
• A battonyai rovásírásos gyűrű
• A magyar őstörténet egyik legvitatottabb kérdését dönti el a budapesti hun jelvény, amelyen székely jelekkel (ezek ősével) írt magyar nyelvű szöveg került elő. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai Varga Gézával és az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének munkatársaival (Deák Dezsővel, Vér Sándorral és másokkal) közösen dolgoznak a lelet kiállításának előkészítésén.

A székely-magyar rovás helyesírás

Néhány lehetséges ligatúra

A rovásírás alfabetikus elveken jelöli a hangokat: minden hanghoz egy betűt rendel. A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni balról jobbra haladó emlékeket is. Az utóbbi esetben az írásjegyek függőlegesen tükrözendők. Kis- és nagybetűk közötti különbségtétel nincs, noha néha a tulajdonnevek kezdőbetűjét szokás volt kicsit nagyobbnak írni.

Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:

A helymegtakarításra még egy módszer alakult ki: a magánhangzók kihagyása bizonyos esetekben (hangugratás). Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kitalálható. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.

A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése nem volt általános. Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (például k és s); ezek közül az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után.

A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.

Betűk

Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor-féle ábécét, és a mesterségesen összeállított rovás kiterjesztett szabványt (ami egyben a legutolsó unicode szabványtervezet magja). A betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra (JB) haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.

A székely-magyar rovás és a latinbetűs magyar írás párhuzamos használata miatt létezik egy konvergencia a két ábécé között: számos rovásíró szereti ugyanazon betűket használni a rovásban is, mint ami a szabványos latin betűs ábécében megtalálható.

DZ, DZS, Q, X, Y, W

Ennek a konvergenciafolyamatnak az utolsó állomása hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) kifejlesztése volt az 1930-as évektől, és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében (cserkészeket is ideértve) . Ugyanakkor az Q, X, Y jelek rovásváltozatai már 1621-ben léteztek a Bonyhai Moga Mihály abc-jében.

Magyar ábécé latin betűkkel	a	á	b	c	cs	d	dz	dzs	e	é	ë	f	g	gy	h	i
Székely–magyar rovásírás Forrai-féle változat							–	–			–
Székely–magyar rovásírás Unicode szabványtervezet
Magyar ábécé latin betűkkel	í	j	k	ak	l	ly	m	n	ny	o	ó	ö	ő	p	q	r
Székely–magyar rovásírás Forrai-féle változat															–
Székely–magyar rovásírás Unicode szabványtervezet
Magyar ábécé latin betűkkel	s	sz	t	ty	u	ú	ü	ű	v	w	x	y	z	zs
Székely–magyar rovásírás Forrai-féle változat										–	–	–
Székely–magyar rovásírás Unicode szabványtervezet

A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkel

Betű	Megfelelő betű…
	az ugaritiban	a föníciaiban	az ókánaániban	az etruszkban	a székely-magyar rovásírásban	a szírben	a héberben	az arabban	a görögben	a latinban	a cirillben
ʼ	΀		𐤀		/	ܐ	א	ﺍ	Αα	Aa	Аа
b	΁		א𐤁			ܒ	ב	ﺏ	Ββ	Bb	Бб
g	– ΂		𐤂			ܓ	צ ג	– ﺝ	– Γγ	Cc Gg	Цц Гг
cs	–	–	–			–	–	–	–	–	Щщ
d	΄		𐤃			ܕ	ד	ﺩ، ذ	Δδ	Dd	Дд
dj/gy/dz	Ώ	–	–			–	–	–	–	–	–
dzs	Ι	–	–	()	()	–	–	–	–	–	–
h	΅		𐤄			ܗ	ה	ﮬ	Εε Ηη	Ee Hh	Ее, Єє Хх
i	Λ	–	–			–	–	–	Ιι	Ii	Ии
w	– Μ Ά – –		𐤅	/ –	–	ܘ	ו	ف – – ﻭ ي	– – (ϝ) – Υυ	Ff Uu Vv Ww Yy	Фф Уу Вв – –
z	Α / Ν		𐤆			ܙ	ז	ﺯ	Ζζ	Zz	Зз
ḥ	Έ –		𐤇			ܚ	ח –	ﺡ، خ –	– Ηη	Hh Ee	Хх Ее
ṭ	Ή		𐤈	/	/	ܛ	ט	ﻁ، ظ	Θθ
tj/ty	Θ	–	–			–	–	–	–	–	–
y	Ί		𐤉			ܝ	י	ﻱ، ى	Ιι	Ii, Jj	Йй
k	΋		𐤊	/		ܟܟ	כ, ך	ﻙ	Κκ	Kk	Кк
k(h)	΃	–	𐤊	/		–	כ, ך	ﻙ	Κκ	Kk	Кк
l	΍		𐤋			ܠ	ל	ﻝ	Λλ	Ll	Лл
m	Ύ		𐤌			ܡܡ	מ, ם	ﻡ	Μμ	Mm	Мм
n	ΐ		𐤍			ܢܢ	נ, ן	ﻥ	Νν	Nn	Нн
s	Β		𐤎			ܣ	ס		Σσς, Ϡ	Ss	Сс
ʼ	Γ		𐤏	/		ܥ	ע	ﻉ، غ	Οο	Oo	Оо
p	Δ		𐤐			ܦ	פ, ף	ﻑ	Ππ	Pp	Пп
ṣ	Ε		𐤑	/ /		ܨ	צ, ץ	ﺹ، ض			Цц Чч
q	Ζ		𐤒			ܩ	ק	ﻕ	ϙ	Qq
r	Η		𐤓			ܪ	ר	ﺭ	Ρρ	Rr	Рр
š	Ό		𐤔			ܫ	ש	س، ش	ϻ	–	Шш
t	Κ		𐤕			ܬ	ת	ﺕ، ث	Ττ	Tt	Тт

A rovásírásokat (az ótörökkel együtt) sokszor a szír ábécéből származtatják, amely az arámin keresztül a föníciai ábécéből alakult ki. Azonban a fenti összehasonlító táblázat jól mutatja, hogy a székely-magyar rovásírás betűformái sokkal archaikusabbak annál, semhogy a folyóírássá alakuló arámi vagy szír írás lehetne az őse. A kapcsolat a föníciai ábécével nyilvánvaló. Sőt egyes írásjelek hiánya és léte is beszédes, a zöngésített és lágyított mássalhangzók, valamint az alap magánhangzók kizárólag az ugaritiban léteztek olyan módon együtt, hogy később mind az etruszk írás, mind a rovásírás kialakulhasson belőle.

Számrovás

Rovásszámok

Számjelölő rendszerek
Arab Babiloni Csuvas Egyiptomi Görög	Inka Székely-magyar rovás Maja Római
továbbiak…
Helyiérték-rendszerek
Tízes számrendszer
2, 3, 4, 5, 8, 16
továbbiak…
Számnevek
továbbiak…

A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy 1576-ban készített tanítótábla, amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.

A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.

A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát . A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet . A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel: .

Az 500-as jelére 1971-ben Bárczy Zoltán javasolt önálló jelet, melynek továbbfejlesztett változata az 1000-es rovásjelének felezett változata:

A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy közmondások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak (lásd alábbi táblázat), például a csuvasok, egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.

	Etruszk számjel	Székely-magyar rovás számjel	Római számjel
1			I
5			V
10			X
50			L
100			C
500	-		D
1000	-		M

Napjainkban

Bugaci rovásos helységnévtábla, 2010.

Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese, rováskiadás, 2009.

Gárdonyi Géza: Egri Csillagok, rováskiadás, 2009.

Napjainkban számos laikus ember érdeklődését felkeltette az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben a legkézenfekvőbb módon titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják ennek az érdekes kultúrtörténeti tényezőnek az emlékét. A 20. század első felében Magyar Adorján összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és általánossá tette, hogy az egyik változatot a rövid, a másikat ugyanazon hang hosszú párjának leírására használják.

A germán rúnák és a rovásírás között vonható egy nyilvánvaló párhuzam. Az előző évezred végén számos különleges elmélet és megállapítás született a magyar írással kapcsolatban. Nevet adtak az egyes betűknek a rúnák mintájára – ez történetileg azonban teljesen megalapozatlan, hiszen az eredeti betűnevek egy sémi nyelv szavai voltak, és érthető módon a magyar nyelvig ezek az elnevezések nem jutottak el.

A rovásírást ezenkívül néhányan misztikus eredetűnek tartják, vagy éppen a világ összes írása ősének (Varga-féle rovásírás-elmélet); megint mások különféle módokon próbálják beilleszteni a magyar mitológia világába.

1991-ben alakult meg a Nap Fiai alapítvány a székely rovásírás eredetének kutatására. Az alapítvány 1992-ben alapította meg az Írástörténeti Kutatóintézetet, amely a baráti kör kutatóinak segítségével a legnagyobb eredményt érte el az eredetkutatásban. A két intézmény adja ki az Írástörténeti tanulmányok c. könyvsorozatot, amelyben Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, Bakay Kornél és Borbola János művei is megjelentek. E művek hatására kezdett a székely rovásírás eredetének kutatásába Varga Csaba is.

1998-tól rendez a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeznek versenyzők.

Rovásos helynévtáblák

A rovásos helynév-táblák ismert története 1989-ig nyúlik vissza, mikor helyi kezdeményezésre felállításra került Székelykeresztúr fémből készült táblája. Ezt követően is több egyedi magán és önkormányzati kezdeményezés történt rovásos helynév-tábla állítására, többnyire a Székelyföldön.

2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „... székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!. Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom.

2010 júliusától a Rovás Alapítvány a közútkezelés és táblaállítás szakembereinek és hatóságainak segítségével kidolgozta a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnév-tábla tervezetét. Azóta az ún. egységes Kárpát-medencei székely-magyar rovásos helynév-táblák már megjelentek Kárpátalján és Erdélyben is.

Egységesítés, szabványosítás

Központosított szabályozás híján a székely-magyar rovás a története folyamán néha földrajzilag is elkülönülve több szálon fejlődött. Ennek ellenére a betűkészletben, illetve az írás szabályaiban nagyon kis eltérés keletkezett. A múlt századi végi rovásirányzatok közötti eltérést többnyire az adta, hogy melyik - többnyire középkori - rovásemléket tekintik etalonnak, illetve hogy a korszerűsítés (rövid-hosszú magánhangzók, idegen betűk,központozás alkalmazása) folyamán milyen újító megoldást választottak.

2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket. Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége, amelynek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Szaktanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja, melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt. A szaktanácskozás döntött az egységes névhasználatról is, mely szerint az írás neve: székely-magyar rovás.

Rovásos könyvnyomtatás

Bár az Unicode szabványosítás hiánya technikai akadályt képez a korszerű rováshasználatban, létezik megoldás nagyobb terjedelmű rovásos szövegek hibamentes előállítására, szerkesztésere és nyomdai alkalmazásra. A könyvnyomtatás ismert történetének első teljes egészében rovott könyve - Gárdonyi Géza: Egri csillagok - 2009-ben jelent meg, melyet azóta követett Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese c. műve, illetve 2011 decemberében az Újszövetség. A folyamatosan megjelenő rovásos könyvek legnagyobb jelentősége, hogy a rovók számára a korábbi néhány soros, oldalas szövegekkel ellentétben terjedelmesebb olvasnivalót kínálnak.

Számítástechnikai megjelenítése

Általános leírás

A rovásírás jelenleg még nem része az Unicode-nak, noha 1998 óta létezik egy előterjesztés, amely szerint helyet kap benne. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8-bites kódolású Rovás Szabvány betűtípus), de a Rovás-K az arab betűk helyén, így azok a betűk automatikusan jobbról balra haladnak, és annak megfelelően tördelődnek, kiküszöbölve a korábbi készletek ilyen hibáit, illetve a teljes Rovás-K rendszerhez tartozik latinról rovásra átíró program, amely a Microsoft Word szövegszerkesztőben használható, és a dokumentumon belül hozza létre a teljeskörűen szerkeszthető szöveget. Ezzel még fájloknak is lehet rovásírással nevet adni (ezek kódolás szerint arab betűk), e-mailt küldeni, stb.

Betűkészlet

Ingyenesen letölthető a Rovás Kiterjesztett JB helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a Rovás Kiterjesztett kódtáblázat helyről érhető el.

Unicode előterjesztések (1998-2012 között)

• Dr. Hosszú Gábor (Magyar Szabványügyi Testület) javaslata: Revised proposal for encoding the Szekely-Hungarian Rovas, Carpathian Basin Rovas and Khazarian Rovas scripts into the Rovas block in the SMP of the UCS, 2012. január 11, eredeti: 2011. december 15.
• Dr. Hosszú Gábor (Magyar Szabványügyi Testület) javaslata: Revised proposal for encoding the Szekely-Hungarian Rovas script in the SMP of the UCS, 2011. május 21.
• Gábor Hosszú: Response to the Ad-hoc Report N4110 about the Rovas scripts. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, July 5, 2011
• Gábor Hosszú: Issues of encoding the Rovas scripts. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, May 25, 2011
• Gábor Hosszú: Comments on encoding the Rovas scripts. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, May 22, 2011
• Gábor Hosszú: Notes on the Szekely-Hungarian Rovas script. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, May 15, 2011
• Michael Everson és André Szabolcs Szelp javaslata: Proposal for encoding the Hungarian Runic script in the UCS, 2009. október 14.
• Michael Everson javaslata: Mapping between Old Hungarian proposals in N3531, N3527, and N3526, 2008. november 2.
• Michael Everson és Szelp Szabolcs közös javaslata: Revised proposal for encoding the Old Hungarian script in the UCS (Javított előterjesztés a rovásírás Egyetemes Betűkészlet-beli kódolására), 2008. október 12.
• A Magyar Rovásírók Közösségének javaslata (készítette Dr. Hosszú Gábor): Proposal for encoding the Szekler-Hungarian Rovas in the BMP and the SMP of the UCS, 2008. október 4.
• Bakonyi Gábor javaslata: Hungarian native writing draft proposal, 2008. szeptember 30.
• Michael Everson és Szelp Szabolcs közös javaslata: Preliminary proposal for encoding the Old Hungarian script in the UCS, 2008. augusztus 4.
• Michael Everson javaslata: On encoding the Old Hungarian rovásírás in the UCS, 1998. május 2.
• Michael Everson javaslata: Draft Proposal to encode Old Hungarian in Plane 1 of ISO/IEC 10646-2, 1998. január 18.

Képek

• 

  A Nikolsburgi ábécé.

• 

  A Homoródkarácsonyfalvai felirat, 1200-as évek

• 

  Énlaka (1668), az unitáriusok jelmondatát, Orbán Balázs fejtette meg 1868-ban: „Egy az Isten Georgius Muzsnai diakon”.

• 

  Tászoktetői rovás - ismeretlen írással készült

• 

  A bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék.

• 

  A rovásírás főbb lelőhelyei

• 

  Barót, Székelyföld, a református templom felújított tornya magyar nyelvű felirattal, a rovásírás és a latin ábécé betűivel

• 

  Felirat a vargyasi román stílusú templom maradványai közül, 11. század, a felirat: Vékony Gábor olvasata: „imé fioγ të neküd”, ami mai magyar nyelven: „Íme a Te fiad!”. Korábbi olvasat: „Mihály írtán követ” Részletesen lásd: Vargyasi rovásfelirat.

• 

  A pécsi Jókai utcai közműfelújításkor 1984-ben érdekes rajzolatú követ talált Kárpáti Gábor régész. A teljes szöveg valószínû olvasata: aBA ToRoD TeGYÜNK KAJSZaTaS (vagy TaR) és ANYa ZSeBeD IN, JeNe RÓT, íRáS

• 

  Magyar mézeskalács szív, rovásfelirattal (olvasata: Egy az Isten, egy a család), házassági évfordulóra (2011)

Forrásművek

• Fodor István–Diószegi György–Legeza László: Őseink nyomában. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1996. ISBN 9632084004 (82. oldal) (magyarul)
• Hosszú Gábor: Rovásírás honlap (magyarul)
• Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1962. (magyarul)
• Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Budapest (magyarul)
• Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Magyar Néprajzi Társaság, 1909. (hasonmás kiadás: Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2002, ISBN 9639372269) (magyarul)
• J. Thelegdi: Rudimenta priscae Hunnorum linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa, Batavia, 1598. (latin)
• Tóth Dóra–Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967 (magyarul)
• Friedrich Klára–Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás. Budapest, 2007. ISBN 9634302602 (238. oldal) (magyarul)
• Dr. Hosszú Gábor–Rumi Tamás–Sípos László: Élő Rovás – Nemzeti írásunk a szabványosítás útján. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714 (magyarul)
• Vér Sándor: Életfa. Bába Kiadó, Szeged, 2008. ISBN 9639347213 (magyarul)
• Ernst Doblhofer: Jelek és csodák, Gondolat, Budapest, 1962.
• Varga Géza: A székely rovásírás eredetéről 1993.
• Varga Géza (szerkesztő): Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
• Csallány Dezső: Rovásírásos gyűrűk Magyarországon. : Archeológiai Értesítő, 1955, 79—85.

Külső hivatkozások

• Székely-magyar rovás a RovásPédián
• Rovás Infó (Rovás Alapítvány) (magyarul)
• RöRÜ - Rövid Rovás Üzenet - Rováslevelező (magyarul)
• Issues of encoding the Rovas scripts (angolul)
• Comments on encoding the Rovas scripts (angolul)
• A székely rovásírás és a latin-magyar ábécé (magyarul)
• A Bolognai Rovásemlék mint nyelvi emlék (magyarul)
• rovásírás fordító (magyarul)
• Rovásírás fordító szerkeszthető szöveghez, Word dokumentumhoz, speciális formázási lehetőségekkel és betűtípusokkal (magyarul)
• Rejtő Jenő: Piszkos Fred közbelép (rovásírással) (magyarul) Bilisics László feldolgozásában
• A székely-magyar rovásírás története (magyarul)
• A székely-magyar rovásírás karakterei és 8-bites kódolású kódkiosztásuk
• MEK rovásírásos művek
• Videó IPA fonetikai jelekkel
• Kanadai Magyar Cserkészek - Rovásírás a Cserkészetben

Általában a témáról

• Rovat magazin (mindent a rovásírásról) (magyarul)
• Tudós virtus (székely rovásírás)
• A rovásírás az Omniglotban (angolul)
• Rovásírás honlap (Dr. Hosszú Gábor) (magyarul)
• Rovásírásos példák (magyarul)
• Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv – A türk írások és a magyar rovásírás (magyarul)
• Politikai okkultizmus Magyarországon 2.: Ocsú kontra búza (Magyar Narancs) (magyarul)
• A székely rovásírás sorvezetése
• székely.rovásírás.unicode (történeti leírás)
• A piramisépítő kultúrák használták a székely írás elődjét
• A szentgyörgyvölgyi tehénszobor
• A budapesti hun jelvény
• Forrai Sándor Rovásíró Kör

Székely-magyar rovásírásos szövegszerkesztők

• Latin-rovás átíró és formázó program, kimásolható, menthető szabványos szöveghez
• Latin betűsről rovásírásra „fordító” program
• Rovásírás szerkesztő alkalmazás
• Rovásírás oktató-szerkesztő honlap + rovásírásos e-mail küldés

Rovás linklapok

• Székely rovásírás /linksite.hu/
• Rovás /lap.hu/
• Rovásírás /linkcenter.hu/
• Rovásírás /linkpark.hu/

Az „alternatív elméletekről”

• Varga Csaba elmélete
• Székely rovásírás linkgyűjtemény
• Varga Géza könyvei
• Friedrich Klára elmélete
• Szakács Gábor és Friedrich Klára a magyar rovásírásról (video), www.youtube.com
• Michelangelo Naddeo:THE UGARITIC ABJAD… A ROVÁS ALPHABET
• Varga Géza: A székely írás nagyívű története