Gelence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gelence (Ghelința)
Szent Imre templom Gelence.jpg
Szent Imre-templom
Gelence címere
Gelence címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Kovászna
Rang község
Beosztott falvak Haraly
Polgármester Szakács Tibor, 2008[1]
Irányítószám 527090
Körzethívószám 00267
Népesség
Népesség 4600 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 4442
Község népessége 4815 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 110,20 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gelence  (Románia)
Gelence
Gelence
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 35″, k. h. 26° 04′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 35″, k. h. 26° 04′ 28″
Gelence weboldala
A Szent Imre-templom kazettás mennyezete
Freskó a Szent Imre-templomban

Gelence (románul Ghelinta, szászul Gälänz) falu Romániában Kovászna megyében. Négy székely falu, Alszeg, Felszeg, Szaladár és Ladia nevű részekből áll, eredetileg Szaladár és Ladia összeolvadásából keletkezett. Az alig 262 lelket számláló Haraly közigazgatásilag hozzá tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézdivásárhelytől 12 km-re délkeletre a Gelencei-patak völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv gol (= üres, puszta) melléknév többesszámú golinci alakjából származhat, de lehet a szláv glina (= agyag) főnév glinica alakváltozatából is.

Egy másik magyarázat szerint a gerinc (hegygerinc) szóból eredhet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe ősidők óta lakott. Határában több ezer éves kultúrák nyomai kerültek elő. Temploma a 13. században épült. A települést először csak 1538-ban említik Gelenche néven.

1910-ben 3663 lakosából 3357 magyar, 93 román, 44 német, 38 szlovák. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 4380 lakosából 4320 magyar, 58 román és 2 német volt. A zabolai gróf Mikes család ipari méretű európai viszonylatban is jelentős fűrésztelepet működtetett (Zernye, Putna, Zabola, Bereck, Sepsibükszád). A kötélpályás (20 km), vízi-, illetve úszócsatornás szállítás mellett a gelencei üzemtől a Brassó–Háromszéki vasúttal való találkozásig. 1905-ben gróf Mikes Armin 17 km hosszúságú erdei vasutat épített amelyet a zabolai vasútállomással (Eva Major).

Az első világháborúban a román betörésnek már az első napján, 1916. augusztus 27-én elérték a támadó román csapatok Gelencét. A falu székely lakossága fegyvert fogott, de a túlerőben lévő román hadsereg lemészárolta őket.[4]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1245 körül épült a 15. században és a 16. század elején gótikus stílusban átalakították, kazettás mennyezete 1628-ban készült. Lőréses erődfal övezi. 1802-ben a földrengés súlyosan megrongálta, 1858-ban be kellett zárni. Tetejét 1913-ban javították, majd 1932-ben teljesen helyreállították. A templomot 1330 körül készült híres falfestmények díszítik.
  • Tőle 500 m-re északra a hegyoldalon kis vaskori erőd romjai állnak.
  • A templomtól délre fekvő Cserei-kertben is jelentős épületromok vannak.
  • Az alszegi római katolikus templom 1898 és 1903 között épült, szintén Szent Imre tiszteletére.
  • Ortodox fatemploma 1880-ban épült, eredetileg görög katolikus templom volt, 1944-óta az ortodoxok használják.
  • Tőle 500 m-re északra láthatók az egykori Basa-kúria romjai.
  • Szaladár nevű falurészén is láthatók egy régi kúria romjai.
  • A két Gelence-patak összefolyása feletti Nagy-Vártető nevű csúcson hajdani vár csekély nyomai láthatók, mely a török ellen a lakosság menedéke volt.
  • A túloldali szomszédos Kis-Vártető csúcson szintén vár állott egykor, ennek ma nyoma sincs.
  • Határában emelkedik Kovászna megye legmagasabb csúcsa, a 1777 m magas Lakóca.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képek Gelencéről a www.erdely-szep.hu honlapon [1]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Román Központi Választási Hivatal honlapja
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Pilisi Lajos: A megrohant és felszabadított Erdély - Athenaeum, Budapest 1916 (eredeti kiadás) / Auktor Könyvkiadó, Budapest 2005 ISBN 963-7780-96-3
  5. Dunaszentgyörgy hivatalos honlapja

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]