Bereck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bereck (Brețcu)
Bereck címere
Bereck címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Kovászna
Rang községközpont
Beosztott falvak Kézdimartonos, Ojtoztelep
Polgármester Dimény Zoltán (2008-tól)[1]
Irányítószám 527060
Körzethívószám 0267
Népesség
Népesség 2717 fő (2002)[2] +/-
Község népessége 3550 (2011)[3]
Magyar lakosság 2021
Földrajzi adatok
Terület 116,03 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bereck  (Románia)
Bereck
Bereck
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 32″, k. h. 26° 18′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 32″, k. h. 26° 18′ 02″
Bereck weboldala

Bereck (románul Brețcu, németül Bretz, latinul Angustia) falu Romániában Kovászna megyében. Községközpont, Kézdimartonos és Ojtoztelep tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre az Ojtozi-szoros erdélyi kijáratának kapujában a Berecki-patak mellett fekszik.

Berecki tájkép

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve személynévi eredetű, előzmény a szláv Brcko személynév, amely a latin Brictius személynévből származik[4].

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe már a legrégibb idők, a szórványleletek szerint legalább a csiszoltkőkorszak óta lakott. Kőcsákányok, újkőkori gömbfejű kalapács került itt elő, a későbbi korokból pedig egy híressé vált bronzlelet lándzsákkal és baltával. A Farkasvárnak nevezett helyen őskori település nyomait tárták fel.

Az Ojtozi-szoros bejárata előtt láthatók Veneturné várának maradványai. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. A romokhoz legendák kötődnek. Valójában a Római Birodalom limesét őrző katonai tábornak épült Augustia néven 117 és 138 között, Hadrianus császár idejében. 1241-ben a tatárok pusztították el.

A Tekeres és a Leánypatak közti hegyormon állt Leányvár, mely a római erőd egyik őrtornya lehetett.

A falut 1332-ben ’’Beze’’ néven említik. A település fejlődésére kedvezően hatott földrajzi fekvése. 1426-ban Zsigmond király mezővárossá emelte, később kiváltságos mezővárosként kivált Kézdiszékből, 1870 és 1876 között pedig törvényhatósági jogú város volt. 1910-ben 3275 lakosa volt, ebből 2087 magyar, 1186 román, 2 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 2840 lakosából 2091 magyar, 747 román volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eredeti formájukban felújított 19. századi parasztházak.
  • Veneturné várának maradványai az Ojtozi-szoros bejáratánál.
  • Régi gótikus temploma 1569-ben épülhetett fából, tornya 1764-ben épült.
  • A mai római katolikus templomot 1803 és 1810 között építették, tornyát 1818-ban fejezték be. 1977-ben földrengés rongálta meg, 1993-ban megújították. 1569-ben épült elődjét 1802-ben egy nagy földrengés rongálta használhatatlan állapotúvá. Megmaradt 1775-ben készült, ma már műkincsnek számító harangaj, a következő latin nyelvű felirattal: „A halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm, a szeleket szétoszlatom, ünnepkor a lelkeket házamba hívom. Öntetett Szent Miklós püspök a berecki eklézsia védőszentjének tiszteletére 1775.” E harangot nem öntötték ágyúvá 18481849-ben, egy másik berecki harangot azonban igen. A templom szentélye mögött állították fel 1992-ben Gábor Áron szobrát.
  • Ortodox temploma 1783 és 1787 között épült.
  • A polgármesteri hivatal közelében található a ház, ahol 1849. július 25-én Bem József találkozott Petőfi Sándorral.
  • A falutól 2 km-re a cserépgyár közelében a Körültáj-hegyen (a hegy elnevezése valószínűleg az ázsiai nyelvekben meglévő kurultaj = törzsi gyűlés szóval magyarázható) 1899-ben 3 m magas emlékoszlopot állítottak Erzsébet királyné tiszteletére.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Román Központi Választási Hivatal honlapja
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára Akadémiai Kiadó, Budapest 1978 ISBN 963 05 1490 7 103. oldal Bereck-szócikk
  5. A ház fényképe az emléktáblával

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://www.bereck.tar.hu/