Bereck
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Bereck (Breţcu) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Székelyföld | ||
| Megye | Kovászna | ||
| Rang | községközpont | ||
| Beosztott falvak | Kézdimartonos, Ojtoztelep | ||
| Polgármester | Dimény Zoltán (2008-tól)[1] | ||
| Irányítószám | 527060 | ||
| Körzethívószám | 0267 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 2717 fő (2002) +/- | ||
| Község népessége | 3908 (2002)[2] | ||
| Magyar lakosság | 2021 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 116,03 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Bereck
|
|||
Bereck (románul Bretcu, németül Bretz, latinul Augustia) falu Romániában Kovászna megyében. Községközpont, Kézdimartonos és Ojtoztelep tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre az Ojtozi-szoros erdélyi kijáratának kapujában a Berecki-patak mellett fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve személynévi eredetű, előzmény a szláv Brcko személynév, amely a latin Brictius személynévből származik.
[szerkesztés] Története
Területe már a legrégibb idők, a szórványleletek szerint legalább a csiszoltkő-korszak óta lakott. Kőcsákányok, újkőkori gömbfejű kalapács került itt elő, a későbbi korokból pedig egy híressé vált bronzlelet lándzsákkal és baltával. A Farkasvárnak nevezett helyen őskori település nyomait tárták fel.
Az Ojtozi-szoros bejárata előtt láthatók Veneturné várának maradványai. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. A romokhoz legendák kötődnek. Valójában a Római Birodalom limesét őrző katonai tábornak épült Augustia néven 117 és 138 között, Hadrianus császár idejében. 1241-ben a tatárok pusztították el.
A Tekeres és a Leánypatak közti hegyormon állt Leányvár, mely a római erőd egyik őrtornya lehetett.
A falut 1332-ben ’’Beze’’ néven említik. A település fejlődésére kedvezően hatott földrajzi fekvése. 1426-ban Zsigmond mezővárossá emelte. 1910-ben 3275 lakosa volt, ebből 2087 magyar, 1186 román, 2 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 2840 lakosából 2091 magyar, 747 román volt.
[szerkesztés] Látnivalók
- Eredeti formájukban felújított 19. századi parasztházak.
- Veneturné várának maradványai az Ojtozi-szoros bejáratánál.
- Régi gótikus temploma 1569-ben épülhetett fából, tornya 1764-ben épült.
- A mai római katolikus templomot 1803 és 1810 között építették, tornyát 1818-ban fejezték be. 1977-ben földrengés rongálta meg, 1993-ban megújították. 1569-ben épült elődjét 1802-ben egy nagy földrengés rongálta használhatatlan állapotúvá. Megmaradt 1775-ben készült, ma már műkincsnek számító harangaj, a következő latin nyelvű felirattal: „A halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm, a szeleket szétoszlatom, ünnepkor a lelkeket házamba hívom. Öntetett Szent Miklós püspök a berecki eklézsia védőszentjének tiszteletére 1775.” E harangot nem öntötték ágyúvá 1848–1849-ben, egy másik berecki harangot azonban igen. A templom szentélye mögött állították fel 1992-ben Gábor Áron szobrát.
- Ortodox temploma 1783 és 1787 között épült.
- A polgármesteri hivatal közelében található a ház, ahol 1849. július 25-én Bem József találkozott Petőfi Sándorral.
- A falutól 2 km-re a cserépgyár közelében a Körültáj-hegyen (a hegy elnevezése valószínűleg az ázsiai nyelvekben meglévő kurultaj = törzsi gyűlés szóval magyarázható) 1899-ben 3 m magas emlékoszlopot állítottak Erzsébet királyné tiszteletére.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született Gábor Áron 48-as szabadsághős 1814. november 21-én, a szülőháza helyén álló házat emléktábla jelöli, 1992-ben felavatott szobra a római katolikus templom közelében áll.
- Temetőjében nyugszik Gábor Áron öccse Imre, aki polgármester és országgyűlési képviselő volt.
[szerkesztés] Testvérvárosa
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
