Sepsibodok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sepsibodok (Bodoc)
BODOK KOZPONT.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Kovászna
Rang községközpont
Beosztott falvak Oltszem, Zalán
Polgármester Fodor István
Irányítószám 527035
Körzethívószám 0267
SIRUTA-kód 63900
Népesség
Népesség 1153 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 1112
Község népessége 2553 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sepsibodok (Románia)
Sepsibodok
Sepsibodok
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′, k. h. 25° 52′Koordináták: é. sz. 45° 58′, k. h. 25° 52′
Sepsibodok weboldala

Sepsibodok (románul Bodoc) falu Romániában, Kovászna megyében. Ha a hétköznapi embert hallgatjuk, azt mondja, hogy két dologról híres ez a vidék: a bodoki borvízről és a zaláni szilvapálinkáról.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bodok Adminisztrativ területe

Sepsiszentgyörgytől 11 km-re északra, az Olt bal partján fekszik. Oltszemmel és Zalánnal alkot községet. Róla kapta nevét a Bodoki-havas és a Bodoki-hegység.

Bodok község (comuna Bodoc), a Háromszéki-medencében foglal helyet, amelynek síkja 501 m és 594 m közti tengerszint feletti magasságban húzódik, észak-északkelet – dél-délnyugati irányvonalban. Bodok község Kovászna megyében, az Olt folyó mentén, az úgynevezett Olt-fejben helyezkedik el, az egykori Háromszék vármegye sepsiszéki területén. A községközpont , Bodok a Bodoki-hegység nyugati lábánál, 550 m magasságban az Olt bal partján, 11 km-re, a megyeközponttól, Sepsiszentgyörgytől, a 12-es főúttól 1,5 km távolságra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1332-ben Buduk néven említette először oklevél. A falu már a 14. század első felében egyházas hely volt, székely lakossággal.

1495-ben Bodog, 1508-ban és 1614-ben már Bodok néven írták.

1440 előtt a Bodoki család birtoka volt. Ekkor említették a családból Bodoki Lászlót, Bodoki Jánost, valamint Bodoki Györgyöt, akit a fehérvári egyház kántoraként nevezett meg egy oklevél, Valamint a Szent Kereszt oltár igazgatóját, Tamás magistert, aki később kanonok lett: neve Szentkereszti néven is ismert volt.

1495-ben bodogi Cserjék Antalné, néhai Szentgyörgyi Balázs leánya, Márta osztozott meg Szentgyörgyi Balázs birtokán.

1597-ben itt élt Mikó Miklós emlékíró, Bethlen Gábor fejedelem titkára. (mh. 1668)

1910-ben a falunak 919, zömmel magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 1332 lakosából 1275 magyar és 57 román volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református, védőfallal körülvett vártemploma 15. századi, 1651-ben átépítették. Tornyát a 19. században újjá kellett építeni. Erődfalai félkörívben állnak, hiányzó részét az 1920-as években bontották le, köveit az iskola építéséhez használták fel.
  • A Bodoki-havasnak az Olt völgye felé kiugró fokán láthatók Kincsás várának terjedelmes maradványai. Nevét annak a hiedelemnek köszönheti, hogy területén elásott kincseket sejtettek. Eredete, sorsa ismeretlen, de valószínűleg a középkorban menedékhelynek épült.
  • Lejjebb, a patak mentén kapu alakú gerincen a Leányka-vár sáncai látszanak.
  • A falu nevezetes borvízéről (Salus-forrás) – palackozzák is – és gyógyfürdőjéről.

Bodoki-havas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bodoki-havast az Olt és a Feketeügy völgye, lapálya zárja közre. A hegycsúcsok méreteik szerint a következők a Kömöge 1241 m, majd utána a Henter mezeje 1213 m, és a Bodoki-csúcs (1194 m). A hegység tetején tavasszal nagy vonzerővel rendelkezik a hóvirágmező, amely ritkaságnak számít.

A Bodokról felvezető erdei úton, a Talamér patak mentén, a falutól 4 km-re megtekinthetjük az úgynevezett „Kövest” ahol a patak folyása egy olyan részt alakított ki, mely egy macskaköves útra hasonlít, szélén egy kis medencét kialakítva. A hegység mellékgerincén, a Besenyő-patak völgyétől keleti irányába megtalálhatjuk a kiemelkedő Emberhányás nevű csúcsot, amelyhez hasonló kisebb magaslatokat találunk. A természeti látványosságok a hegyvonulat tetejéről vagyis gerincen végighaladva és az ott kiemelkedő csúcsokról, tiszta időben lehet látni az egész Háromszéki-medencét, és az azt közrezáró hegységeket.

Bodoki ásványvizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben több szénsavas és szénsavmentes forrás található, melyek gyógyhatásuk miatt számítanak vonzó tényezőknek. Érrendszeri, mozgásszervi, nőgyógyászati problémákra hatásosak. Bodokon hét forrást említek meg, ebből hármat palackoznak „Bodoc Matild” néven, ezek a források a Lenke, Vilma és Matild. A borvízforrás első bérlője György József vállalkozó volt, aki Matild nevű menyasszonyáról nevezte el a borvizet. A szájhagyomány szerint maga népszerűsítette külföldön is a "Matild"-vizet. A népi emlékezet tudni véli, hogy Bécsben jártában, előkelő éttermekben az ebédje mellé fogyasztott nemes borokba a batyujában magával hozott ásványvízből is töltött, majd megkóstoltatta a gyöngyöző bort a pincérekkel. Azok pedig - miután megízlelték - a legtöbbször fennhangon dicsérték a személyzet és a vendégek előtt a furfangos székely góbé csodás találmányát, a tulajdonost is meggyőzve emígy, hogy érdemes a vállalkozóval nagyobb tételre szállítási szerződést kötnie. A „Matild” borvíz népszerűsége egyre nőtt, s rövid idő alatt meghódította Európát, sőt a tengeren túlra is eljutott, miután bizonyossá vált, hogy kötött szénsavtartalma lehetővé teszi a tengeri szállítást.

Sütei Borvízferedő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. július 23-án került sor a kalákával felújított, az erdő közepén a havas tövében található oltszemi Sütei borvízfürdő felavatásra. A sütei borvíz a világháborúk közti időszakban nagy népszerűségnek örvendett: a hajdani töltődéből egészen Galacig szállították a vizet. Bárki fogyaszthatja a gyomorbántalmakra kitűnő hatással bíró alkálikus vizet, amely tele van szódabikarbonáttal, és széndioxid- tartalmú. Arról is találtak feljegyzést, hogy a palackozóüzemben volt hivatásos hörpintő legény, aki a színültig telt üvegből lehörpintette a fölösleget. A fürdő- és ivókúrára egyaránt alkalmas termálvíz az ország legjobb hatású minősített gyógyvizei közé tartozik.

Várak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térségben álló várat nem találhatunk csak várromokat, amelyek építésének kora pontosan nem mondható meg. Az egykori várak: a Kincsás vára, Herecz-vára, Leányka vára és a Pince-vár. Az Olt bal partján elhelyezkedő előbbi három környékét régészeti rezervátumnak nyilvánították.

Kincsás vára régiségét illetve 1950-ben régészeti kutatások nyomán feltárták a vár kőfalát, vaskori kerámia-töredék és középkori kard került elő, amelyek alapján korát a középkorra tehetjük. Régen a vár alá boltikus alagút ment be, mely a várnak titkos földalatti kijárata volt. A „Kincsás” nevet a későbbiekben kapta eredeti nevét nem tudni, az itteni kincskutatásokból eredhet. A néphiedelem szerint itt rengeteg kincs volt elásva, amit később a magyarországiak hordtak el. A várhoz turistaösvény vezet piros kör – jelzéssel Oltszemről, Bodokot is érintve.

A Herecz-vára más néven Mikó-vár romjai Oltszem határában találhatóak. 1827-ben gróf Mikó Miklós lebontatta kövekből épített kastélyát. Oltszem és Málnás régebbi kőházai mind ezen vár apalanyagaiból készültek. A monda szerint a várat óriások építették és lakták, akik pár lépéssel a hegyláncolatban lévő Kincsáshoz értek. A hagyomány szerint az itt lakott hatalmas hős hatalma alá tartozott 9 falu: Oltszem, Bodok, Zoltán, Étfalva, Martonos, Fotos, Gidófalva, Angyalos és Besenyő. Ez az óriás hős nem lehetett más, mint a Mikóék valamelyik őse, mivel a család már a 14. században itt volt a térségben, és akár innen is eredhet a „Mikó-vára” elnevezés.

Leánykavára Oltszemtől északkeletre, az Olt bal partján emelkedik, a Bodoki-hegység egyik hegyhátán. A legenda szerint Kincsás és Herecz-várának nagyon szép leányaik voltak, és mivelhogy féltették, ezt a várat nekik építették, és ide rejtették el őket. Egy összekötő út volt a Kincsással, melyet „Hintó-útjá”-nak neveztek, turistajelzéssel ma is bejárható. Hagyomány szerint a várat a Herecz- vagy Mikó várával egy alagút kötötte össze – ezen jártak haza a lányok látogatni a szüleiket.

A Pince-vár a Zalán fölötti 851 méter magas hegytetőn helyezkedett el. A régészek szerint a feudális kor várai közé tartozott. Tárgyi emlékeket az ásatások során nem találtak, a szájhagyomány azt véli hogy a várból alagút vezetett be a faluba.

Sepsibodoki református műemléktemplom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építésének elkezdéséről nem állnak fenn adatok, de stílusáról és beosztásáról következtetni lehet, hogy a reformáció előtt épült, főként román stílusban és 1651-ben fejeződött be, ekkor nyerte el jelenlegi formáját. A déli főbejárat kőből faragott ajtókeretébe vésve találhatók Mikó Miklós gróf latin nevének kezdő betűí N. M. és az 1651-es évszám. Az ajtó fölött, belül található a Mikó család címere egy bibliai idézettel.

A templom 1851. évi általános javítása gróf hídvégi Mikó Imre adományából történt, amit a templom belső északi falán elhelyezett márványtábla igazol. A templom érdekességei a keleti, szentélyrészben falba épített szószékfeljáró és a délnyugati sarkán vastagabb támfalba épített karzatfeljáró. A templom kőből épült, cseréppel van födve. Hosszúsága 21 m, szélessége 11 m, az ülőhelyek száma 250. Falait kívülről 15 támpillér támasztja. 1867-ben építette Kolonits István mester az orgonát. Az épülettől külön, délnyugati részen van a kőből épített torony, amely alatt van a várfallal körülvett templomkertbe a bejárat. Itt alkalmasint valamikor a kapubástya állt. A toronynak három harangja van, a legrégebbi 1871-ben készült, Kis János harangöntő mester készítette, az azelőtti harangot több mint valószínű az 1848-1849 szabadságharckor begyűjtötték és ágyút öntöttek belőle. A templomot körülvevő várfal az északi részen hiányzik. A várfalat, déli és nyugati részen kőből építették alappal és oszlopokkal. A templomot kopjafamintával fából faragott díszkerítés övezi, mely 1950-ben készült, Fodor Lajos ácsmester munkája. A templomtorony utolsó javítása 1987-ben történt, az 1986. augusztus 31-i földrengést követően.

Sepsibodok emlékművei, emléktáblái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére állított emlékmű a templom előtti téren
  • A templom belső falán a második világháború hősei emlékere állított emléktábla
  • Két monumentális székelykapu a templommal átellenben
  • A központban andezit emlékmű, melyen az első világháborús hősök neve szerepel és ezt közreveszi egy székelykapu, amelyet a Detk község magyarországi településsel való kapcsolat emlékére állítottak
  • Polgármesteri hivatallal szemben millecentenáriumi emlékfák láthatók

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bodoki Mikó Miklós (Sepsibodok, 1597. március 23. – Sepsibodok, 1668. február 18.) erdélyi magyar történetíró, földbirtokos, hivatalnok.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]