Középajta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Középajta (Aita Medie)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Kovászna
Rang falu
Községközpont Nagyajta
Irányítószám 527006
Népesség
Népesség 832 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 741
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Középajta  (Románia)
Középajta
Középajta
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 45° 58′ 41″, k. h. 25° 36′ 21″
é. sz. 45° 58′ 41″, k. h. 25° 36′ 21″

Középajta (románul Aita Medie) falu Romániában, Kovászna megyében. Közigazgatásilag Nagyajtához tartozik. Lakosainak száma 1992-ben 864, ebből 780 magyar nemzetiségű volt.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Brassótól 36 km-re északra, Sepsiszentgyörgytől 19 km-re északnyugatra, az Ajta patak partján, egy szűk völgyben fekszik, a Baróti-hegység lábánál. Tengerszint feletti magassága kb. 500-600 méter. Jellegzetes miklósvárszéki falu. Szomszéd települések: Sepsikőröspatak, Miklósvár, Nagyajta, Bölön, Szárazajta, Zalánpatak.

A falu domborzata hegyes, dombos. A patak szűk völgyében erdei dombos kaszálók, valamint árnyéktól hűvös és forrásokban bővelkedő legelők vannak. A falu körül elterülő bükk- és tölgyerdőnek öt része van: Kakas árnyéka, Aranyos patak, Gál Estány, Pisztrángos ága és Várhegy.

Története [szerkesztés]

Benkő József szerint úgy Középajta, mint a fennebb fekvő Szárazajta lakói egy régi Kakucs nevű faluból származnak. Ebből a faluból a tatárjárás idején elmenekültek az emberek és alapították Középajtát, illetve Szárazajtát.

Középajtáról az első írásos emlék 1459-ből származik, az akkori megnevezése az eredeti írásmód szerint Kewzeopajta. 1567-ben Felaytha néven említik, a faluban ekkor 53 porta volt.

A középajtai birtokok a miklósvári Kálnoky grófi család tulajdonai voltak, aki jobbágyokat telepített a falu felső részébe. Közigazgatási szempontból Miklósvárszékhez tartozott.

1914-ben Középajtának 1473 lakosa volt, és 1471 vallotta magát magyarnak. Vallási felekezet szerint 35 római katolikus, 1218 református, 169 ortodox és 35 unitárius.

A második világháború utáni években először a rákosi járáshoz, majd a sepsi járáshoz tartozott.

Látnivalók [szerkesztés]

  • Református temploma 12. századi eredetű lehet, Benkő József szerint mennyezetén 1141-es évszám volt. 1504-ben újjáépítették, majd 1882-ben teljesen átalakították. Eredetileg a torony egybeépült a templommal, ezt 1790-ben lebontották és külön építették meg a 36 m magas tornyot. Két harangja van a tempomnak. A nagyobbik harang 500 kg. Felirata: 1872-ben elhasadván. A Középajtai ref.egyház saját költségén újra öntette 1873-ban segesvári Mauchen Mihály által. A kisebbik harang felirata: „A középajtai reform eklézsia maga költségén öntette 1814-ben”.
  • Területén több gyógyvízforrás tör fel.

Híres emberek [szerkesztés]

Testvértelepülések [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  • Talma kiadó 2001: A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Külső hivatkozások [szerkesztés]