Előadó-művészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az előadó-művészet azon művészi produkciók összefoglaló elnevezése, amelyek (szemben az alkotóművészettel) nem új műveket hoznak létre, hanem a közvetlenül nem élményszerű formában (írásban, kotta, koreográfia) rögzített művek élményszerű átélését teszik lehetővé. Fő ágai a színházművészet, a szavalóművészet, ének-, tánc- és hangszeres zenei előadó-művészet.Az előadó-művészet sohasem jelenthet mechanikus reprodukálást, hanem interpretálás[m 1], azaz értelmezés, mely az eredeti művészi alkotás módosítását, kifejezés- és hatásmechanizmusának bővítését jelenti. Az előadandó mű döntően meghatározza azt a mozgásteret, amelyben az előadóművész a maga felfogását érvényesítheti, s ha ezt a keretet túllépi, rendszerint meghamisítja a művet, vagy társszerzői, adaptálói[m 2] tevékenységbe csap át; ennek ellenére az előadó-művészet nem nélkülözi az alkotói jelleg bizonyos mértékű jelenlétét. [1][2]

Szűkebb értelemben a szavalás művészete (szemben a színművészettel). Az irodalmi szöveget csak elmondva-elszavalva (de el nem játszva) reprodukáló előadói tevékenység, vagyis versekből, prózarészletekből és sanzonokból összeállított színpadi, pódiumi produkciók általában egyszemélyes előadása. [1][2]


Ebbe a szakágazatba tartoznak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

- az élő színházi, koncert-, opera- vagy táncművek és egyéb színpadi alkotások bemutatása;
- művészcsoportok, cirkuszok vagy társulatok, zenekarok, együttesek előadói tevékenysége;
- az egyéni művész (színész, táncos, zenész, szövegmondó és egyéb előadó) tevékenysége. [3]

Már a művészi felolvasás is ide tartozik, magasabb neme a szónoklat s a szavalás, míg végül a színielőadásban tetőzik. A szónoklatot már az ókorban igen nagyra becsülték s tanításával is foglalkoztak, bár különböző nemeinél (politikai, ügyvédi s később egyházi szónoklat) a művészi cél háttérbe szorul a gyakorlati cél mellett.

Az előadó-művészetet az esztétikusok általában "másodrangú művészet"-nek szokták nevezni, mivel csak meglévő alkotásokat tud reprodukálni s alkotójátáltalában nem éli túl. Azonban kétségtelen az a rendkívüli közvetlen hatása, aminthogy a színházak és hangversenyek hallgatóit legalább olyan mértékben vonzza az eladók művészete, mint az előadott művek. Elméleti irodalma mindig mellékes marad, mert valójában csak a gyakorlat taníthat meg rá. [4]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Interpretáció: 1. magyarázat, értelmezés, felfogás; 2. előadás, tolmácsolás (színészé)
  2. Adaptáció: átalakítás, valamely írásműnek egy meghatározott igényű közönség ízléséhez való átformálása; színpadra, filmre való alkalmazás. Továbbá: biológiában, orvoslásban: alkalmazkodás a lét feltételeihez - részletesebben: Adaptáció

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

-