Előadó-művészet
Az előadó-művészet azon művészi produkciók összefoglaló elnevezése, amelyek (szemben az alkotóművészettel) nem új műveket hoznak létre, hanem a közvetlenül nem élményszerű formában (írásban, kotta, koreográfia) rögzített művek élményszerű átélését teszik lehetővé. Fő ágai a színházművészet, a szavalóművészet, ének-, tánc- és hangszeres zenei előadó-művészet.Az előadó-művészet sohasem jelenthet mechanikus reprodukálást, hanem interpretálás[m 1], azaz értelmezés, mely az eredeti művészi alkotás módosítását, kifejezés- és hatásmechanizmusának bővítését jelenti. Az előadandó mű döntően meghatározza azt a mozgásteret, amelyben az előadóművész a maga felfogását érvényesítheti, s ha ezt a keretet túllépi, rendszerint meghamisítja a művet, vagy társszerzői, adaptálói[m 2] tevékenységbe csap át; ennek ellenére az előadó-művészet nem nélkülözi az alkotói jelleg bizonyos mértékű jelenlétét. [1][2]
Szűkebb értelemben a szavalás művészete (szemben a színművészettel). Az irodalmi szöveget csak elmondva-elszavalva (de el nem játszva) reprodukáló előadói tevékenység, vagyis versekből, prózarészletekből és sanzonokból összeállított színpadi, pódiumi produkciók általában egyszemélyes előadása. [1][2]
Tartalomjegyzék |
Ebbe a szakágazatba tartoznak [szerkesztés]
- - az élő színházi, koncert-, opera- vagy táncművek és egyéb színpadi alkotások bemutatása;
- - művészcsoportok, cirkuszok vagy társulatok, zenekarok, együttesek előadói tevékenysége;
- - az egyéni művész (színész, táncos, zenész, szövegmondó és egyéb előadó) tevékenysége. [3]
Már a művészi felolvasás is ide tartozik, magasabb neme a szónoklat s a szavalás, míg végül a színielőadásban tetőzik. A szónoklatot már az ókorban igen nagyra becsülték s tanításával is foglalkoztak, bár különböző nemeinél (politikai, ügyvédi s később egyházi szónoklat) a művészi cél háttérbe szorul a gyakorlati cél mellett.
Az előadó-művészetet az esztétikusok általában "másodrangú művészet"-nek szokták nevezni, mivel csak meglévő alkotásokat tud reprodukálni s alkotójátáltalában nem éli túl. Azonban kétségtelen az a rendkívüli közvetlen hatása, aminthogy a színházak és hangversenyek hallgatóit legalább olyan mértékben vonzza az eladók művészete, mint az előadott művek. Elméleti irodalma mindig mellékes marad, mert valójában csak a gyakorlat taníthat meg rá. [4]
Megjegyzések [szerkesztés]
- ↑ Interpretáció: 1. magyarázat, értelmezés, felfogás; 2. előadás, tolmácsolás (színészé)
- ↑ Adaptáció: átalakítás, valamely írásműnek egy meghatározott igényű közönség ízléséhez való átformálása; színpadra, filmre való alkalmazás. Továbbá: biológiában, orvoslásban: alkalmazkodás a lét feltételeihez - részletesebben: Adaptáció
További információk [szerkesztés]
- BABITS MIHÁLY: KÖLTÉSZET ÉS ELŐADÓMŰVÉSZET Nyugat, 1919. 2. szám
- 2008. évi XCIX. törvény Előadó-művészeti törvény
Források [szerkesztés]
- ^ a b Lapoda Multimédia: Előadó-művészet
- ^ a b Magyar színházművészeti lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest 1994 ISBN 963 05 6635 4
- ↑ TEÁOR 9001 - Előadó-művészet
- ↑ mek.hu-n:
- Révai nagy lexikona VI. köt. (Duc–Etele). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1912)
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
- Előadó-művészet Erdélyben
- Zene
- Tánc
- Színházművészet, Versszínház, Balett
- Bűvészet
- Zsonglőrködés
- Performansz
- Pantomim
- Hasbeszélés
- Cosplay
- Pankráció
-
