Hasbeszélés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hasbeszélés (fonetikai szakkifejezéssel: ventriloquia) igen ősi foglalkozás és megtévesztő mutatvány, amelynek eredete valószínűleg több ezer évre nyúlik vissza. Feltételezések szerint eredetileg nem a szórakoztatás, hanem a befolyásolás eszköze volt, amennyiben a hasbeszélő azt állította, hogy az égiekkel folytat párbeszédet a jövendőmondás érdekében.

Ehhez arra volt szükség, hogy a hasbeszélő kellő távolságra legyen a hallgatóságtól (gyülekezettől), amit úgy ért el, hogy meghúzott, kivágott maga körül egy vonalat (temnere – kivágni), amely később fallal magasodott, és lett belőle templum (kápolna, templom). Az európai, kinyilatkoztatásos vallási ceremóniák megőrizték az elváltoztatott hangon való, nem természetes beszédet, továbbá számtalan más, ún. tartalomközvetítő foglalkozás (médium) született azóta és születik ma is komoly sikerrel, szórakoztató jelleggel.

A szórakoztatóipar ismertebb hasbeszélői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasbeszélő című színdarabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A hasbeszélő témában.