Barlám és Jozafát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Barlám és Jozafát (Barlaam és Josaphat)

Indiai legenda a 6. századból. Buddha történetének keleti keresztény átdolgozása. A görög változatot a hagyomány szerint Damaszkuszi Szent János írta, ennek 12. századi rövidített latin fordítását veszi át Jacobus de Voragine a Legenda Aurea-ban (Arany legenda).

Hazánkban a Kazinczy-kódex kötetében lett elérhetővé, a 16. században, az Arany legenda latin fordításából.

Jozafát arab (urdu) átirata Judasaf vagy Budasaf, azaz Bodhisattva (Buddha).

A legenda rövid története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avennirnek, India pogány fejedelmének megjósolták, hogy születendő fia kereszténységre fog térni. Hogy ezt megakadályozza, fiát, Jozafátot elzárva tartja palotájában. Fia azonban megismerkedik egy Barlám nevű remetével, aki megtéríti és megkereszteli. Amint uralomra kerül, Jozafát megtéríti egész népét, majd Barlámhoz csatlakozik a pusztában.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudolf von Ems: Barlaam und Josaphat (cc1220)
  • Belleczy Péter: Josaphat és Barlaam, dráma (1631)
  • Mihelics Vid: Barlaam és Josaphat történetének eredete (1951)
  • Barlám és Jozafát legendája. In: Középkori magyar írások (Bp., 1957) [1]
  • Szent Barlám és Jozafát. In: Legenda Aurea (Bp., 1990) [2]
  • Germanus Gyula: Allah Akbár, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. V. kiadás. 91-92.old