Verancsics Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verancsics Antal
Antun Vrancic by Martin Rota.jpg
Verancsics Antal
Született 1504. május 29.
Šibenik
Elhunyt 1573. június 15.(69 évesen)
Eperjes
Foglalkozása érsek
pap

Verancsics Antal (Antun Vrančić) (Šibenik 1504. május 29.Eperjes, 1573. június 15.) királyi helytartó, római katolikus főpap, pécsi megyés püspök diplomata, történetíró. Korának egyik legnagyobb formátumú gondolkodója volt. Pályája kezdetén rokonszenvezett a reformációval, de püspökként már határozottan ellene lépett fel. Irodalmi tevékenysége is jelentős: magasztaló költeményeket, verseket, elégiákat, szónoklatokat, leveleket írt. Levelezésben állt többek között Rotterdami Erasmusszal és Philipp Melanchthonnal is. 1530-tól kezdve dolgozott Antonio Bonfini magyar történetének folytatásán, melyből bár csak töredékek jelentek meg, anyaggyűjtéséből sok adat fennmaradt (lásd: irodalomjegyzék). A történettudomány számára értékesek utazásainak fennmaradt feljegyzései is.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyai nagybátyja, Statileo János erdélyi püspök támogatta Verancsics neveltetését, előbb Trauban és Sebenicóban, 1514-től Magyarországon, majd a padovai egyetemen taníttatta. Itt 1526-ban magisteri fokozatot szerzett. 1530-ban óbudai préposttá és királyi titkárrá nevezte ki őt Szapolyai János. 1530 és 1539 között Szapolyai János követe volt. Ilyen minőségében járt háromszor a boszniai pasánál, kétszer Velencében, többször a lengyel királynál, kétszer VII. Kelemen pápánál, Rómában, Párizsban, Bécsben, Londonban. 1541-ben Erdélybe költözött, de Fráter Györggyel való szembenállása miatt főképp diplomáciai megbízatásokkal csak utazgatott.

1549-ben átpártolt I. Ferdinándhoz. Ő egri kanonokká, szabolcsi főesperessé, esztergomi olvasókanonokká, majd pornói ciszterci apáttá nevezte ki. 1553-ban a pécsi püspökség élére került. 1553-1557 között I. Szulejmán szultánnál volt követ Isztambulban, Zay Ferenccel együtt. Itt felfedezte Augustus politikai végrendeletének, azaz a Res Gestae Divi Augustinak az egyik példányát.A követségből hazatérve kapta meg az egri püspökséget.

1557-1569-ig Borsod és Heves megye főispánja volt. Ekkor kezdett harcba a magyarországi reformáció ellen, Huszár Gált is bebörtönözte. 1563-ban az egri püspök valamennyi birtokát a kincstár kezelésébe adta. 1567-ben ismét Törökországba utazott a király követeként, s ott 1568-ban megkötötte a nyolc évre szóló drinápolyi békét. Verancsics Konstantinápolyban 1567. okt. 7-én a békealkudozásról írt levelében így írt "a budai pasa a török hódoltság és magyar király birtokai között határúl: Szolnok, Eger, Hatvan, Fülek, Vygles, Léva, Esztergom s Csóka-kőtől a Rigna folyóig terjedő vonalat jelölte ki, ugy, hogy a mi e határvonalon belől, az ő hatalmukban van a jászokkal és kúnokkal együtt, az átalában az övék legyen, s jövőben a magyar királynak ne adózzék, s hivatkozott a pasa a szultán azon könyvére, melybe Magyarország minden hódoltsági várai, városai s falui le vannak irva. E tervnek a porta már elébb tettleg is érvényt szerzett, megparancsolván a szomszéd bégheknek, hogy a közös jobbágyok feletti hatóság gyakorlásától a magyarokat tiltsák el, s az egriek borainak, a jászok és kúnok faluiban eladását, s a Rinyán tuli jobbágyok által a magyar részre adózás és szolgálatok teljesitését meg ne engedjék."

1569-ben az esztergomi érsekség élére helyezték, ezzel egyidejűleg ő lett Esztergom vármegye főispánja. 1572 júniusától haláláig töltötte be a királyi helytartói tisztséget. Bíborosi kinevezését követően tíz nappal meghalt, a nagyszombati Szent Miklós-székesegyházban van eltemetve.

Verancsics antal.jpg

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában ma gimnázium működik a nevével (Verancsics Antal Gimnázium)

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Verancsics Antal: A Magyarországon legutóbbi László király fiának, legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete (részlet) - Megjelent: Szerk.: Mohács Emlékezete - 1994. Bp. Európa K. 1979. - ISBN 963 07 14140
  • Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. 963. o. ISBN 963-8185-87-2
  • Bács Gyula: Jugoszlávia - 1968. Bp. Panoráma Utikönyvek K. (p.511-516) - Kossuth Ny. 67.1658.
  • Antun Travirka: DALMATIEN Geschichte, Kultur, Künslerisches Erbe - Zadar, 2008 Proizv. Forum - ISBN 978-953-179-713-9
  • Enciklopedia Britannica Hungarica CD ver. 2005.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Oláh Miklós
Esztergomi érsek
1569–1573
Utódja:
Fehérkövy István