Osobjava

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Osobjava
Osobjava látképe
Osobjava látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségJanjina
Jogállás falu
Irányítószám 20246
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség36 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság99 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Osobjava (Horvátország)
Osobjava
Osobjava
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 57′ 20″, k. h. 17° 24′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 57′ 20″, k. h. 17° 24′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Osobjava témájú médiaállományokat.

Osobjava falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Janjinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 48 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 66, közúton 87 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget közepén fekszik. A szépséges Osobljava-öböltől kiindulva Osobjava délkeleti irányban a félsziget belseje felé haladva öt településrészből áll. Ezek Kudinovići, Bezekovići, Jurinovići, Palaškotići és Vekovići, valamennyi az itt lakó domináns családok neveit viseli. A falu felett a déli oldalon emelkedik a Rota-hegy, mely miatt a téli hónapokban a falu a nap legnagyobb részében árnyékban van. Ez a jelenség a nap magas állása miatt nyáron nem figyelhető meg. A helyi hagyomány szerint a település a nevét is erről a jelenségről (osojan = árnyékos) kapta. A település parti részei meredekek és sziklásak, ennek ellenére közvetlenül a tenger felett már buja növényzet és egyedülálló kilátás található. Észak felé nézve Osobjaváról különösen Ploče és a Neretva torkolata irányában nyílik remek kilátás.

Története[szerkesztés]

Osobjava a régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget egyik legrégibb települése. A területén élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Több halomsírjuk is található a község területén, köztük Osobjava területén is. Az egyik fontos településük a közeli Janjina felett a Gradinának nevezett magaslaton állt, ahonnan számos cseréptöredék, falmaradvány, megégett csont is előkerült. Több környékbeli magaslat (Mali Prinos, Stražica, Vardišće) valószínűleg csak őrhelyként szolgált, ahonnan a környező tengert és szigeteket tartották szemmel.

Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaság maradványai találhatók Osobjava határában Pod Starinán is. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A Neretva völgyét megszálló neretvánok gyorsan kiterjesztették szállásterületüket a környező területekre, így Osobjava vidékére is. A horvátok ősei a 9. századra áttértek a keresztény hitre. Ebben az időben építették a falu legrégibb szakrális építményeit a Szent Márton kápolnát, mely mára sajnos romokban áll. Az egyházi iratokban már 877-ben említik a stoni püspökséget, melyhez ez a terület is tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A stoni püspökséget 925-ben a spliti horvát egyházi zsinat alkalmával is említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. 1180-ban a katolikusok esküdt ellensége Nemanja István szerb fejedelem testvére Miroszláv herceg lett az ura. Nehéz időket élt át a katolikus egyház és benne a stoni püspökség. Miroszláv elkergette Donát püspököt is, aki 1211-ben száműzetésben a lokrumi bencés kolostorban halt meg. A püspök távollétében akadálytalanul kezdődhetett meg a pravoszláv hit terjesztése, Miroszláv utóda Péter idejében pedig teret nyert a bogumilizmus is. A katolikusok csak jelentéktelen kisebbséget alkottak.

A 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić II. István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról igazgatták, majd 1465-ben a szomszédos Janjinán is létesült kapitányság. A gyakori támadások és járványok következtében megritkult népességet a köztársaság a 15. század második felében a török hódítás elől Boszniából és Hercegovinából érkező menekültekkel igyekezett pótolni. Ezek a menekültek azonban bosszúból többnyire az uszkókokhoz csatlakoztak gyakran támadva a Neretva völgyét elfoglaló törököket. Osobjava így fokozatosan az uszkók kalózok egyik támaszpontja lett, akik gyakran különböztek össze a helyi őslakossággal is. Egészen a 16. század végéig tartott az újonnan érkezettek integrálódása a helyi lakosságba és a kapcsolatok megszakadása a neretvamenti területekkel.

1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 228, 1910-ben 202 lakosa volt. A 20. század elején megkezdődött a lakosság kivándorlása Észak-Amerikába és Dél-Amerikába. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1943. október 23-án a település szörnyű mészárlást élt át. A Ploče felől érkező német megszállók felgyújtották és házait földig rombolták. Még aznap 35 személyt (főként férfiakat, de voltak közöttük nők és gyermekek is) agyonlőttek. Ezután a lakosság nagymértékű kivándorlása indult meg, ennek következtében a népesség száma folyamatosan csökkent. A házak nagy része továbbra is romos maradt, mert nem volt aki újjáépítse. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1997-ben leválasztották Ston községről és az 1997. május 13-án megalakult Janjina község része lett. 2011-ben a településnek 36 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
228 217 196 169 191 202 215 191 98 91 90 84 52 47 37 36

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1905-ben épült.
  • A Keresztelő Szent János templomot a 16. században építették, 1769-ben megújították. 1943-ban a megszállók felgyújtották és ma is romokban áll.
  • A Szent Márton kápolna a 16. században épült, ma romos állapotban van. Körülötte régi temető található.
  • A II. világháború áldozatainak emlékműve.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Osobjava című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons:Category:Osobjava
A Wikimédia Commons tartalmaz Osobjava témájú médiaállományokat.