Pupnat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pupnat
Pupnat központja a plébániatemplommal.
Pupnat központja a plébániatemplommal.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKorčula
Jogállás falu
Irányítószám 20274
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség391 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság317 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pupnat (Horvátország)
Pupnat
Pupnat
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 57′ 00″, k. h. 17° 02′ 10″Koordináták: é. sz. 42° 57′ 00″, k. h. 17° 02′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pupnat témájú médiaállományokat.

Pupnat falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Korčula városához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 38 km-re délre, Korčula városától légvonalban 8, közúton 11 km-re nyugatra, Korčula szigetének keleti felén, a sziget északi és déli partjától nagyjából egyforma távolságra, egy magas dombok által körülvett völgyben fekszik. Áthalad rajta a szigetet átszelő főút.

Története[szerkesztés]

A település nevét a latin „pampinatus” szóból származtatják, mely szőlőhajtást jelent. A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján, többek között a Pupnat területén fekvő Mocilán, Moška glavicán, Ripanjsko stražišćén és Kosoricán találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Ilyen halom sírok találhatók a község területén többek között Mocilán is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a sziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek.

A korai középkor időszakából szinte semmilyen adat nem maradt fenn a térségből. A 13. században már a korčulai grófok irányították a szigetet, akik alattvalóiknak statutumban (1214-ben) írták elő kötelezettségeiket. A statutumban foglaltakból kiderül, hogy a javak védelmére Pupnatnak is volt saját őrsége, melyet kumpanijának neveztek. A 14. századtól a szigeten felépült, vagy megújult számos templom és a hitélet egyre szervezettebb lett. A pupnati Havas Boldogasszony plébániatemplomot 1393-ban említik először és a temetőben lévő Szent György templom is állt már ebben az időben. A török veszély is fennállt már a 15. századtól, de a török sohasem támadta meg komolyabb erőkkel a szigetet. A katonát és az őrséget a középkorban alapított vitézi rend a kumpanija biztosította. A kumpanija vezérének rezidenciája a falutól északkeletre emelkedő hegyen állt, ahonnan jól be lehetett látni a környező tengert és veszély esetén jelezni lehetett a környék településeinek. Közigazgatási szempontból Pupnat is hozzá tartozott a középkori korčulai közösséghez, melynek központja 1843-ig Korčula városában volt. A pupnati Havas Boldogasszony plébániát 1625-ben alapították, amikor leválasztották a žrnovoi plébániáról. Pupnat lakói régen favágásból éltek, fenyőgyantát gyűjtöttek, meszet és faszenet égettek, melyet a korčulai ipari műhelyek számára értékesítettek. A pupnati asszonyok még a 20. század közepén is szállították szamaraikon a tűzifát Korčula városába.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 355, 1910-ben 786 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1955-ben az újraszervezett Korčula községhez került. A független Horvátország megalakulása utáni közigazgatási reform alkalmával, 1993-ban Korčula városához csatolták. A településnek 2011-ben 391 lakosa volt, akik főként Korčula városában dolgoztak és a turizmusból éltek.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
355 425 505 578 666 786 786 756 767 758 691 772 512 488 433 391

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Havas Boldogasszony plébániatemplom a 14. században épült, első írásos említése 1393-ban történt. 1600 és 1620 között három hajósra bővítették, valószínűleg közvetlenül a plébániatemplom rangjára történő emelés előtt. Ezután a templom még két további átépítésen esett át, mire elnyerte mai formáját. Felszentelését 1772-ben Miho Triali korčulai püspök végezte. Az épületet 1885-ben és 1999-ben is megújították. A harangtorony a templom stílusában épült, 1968-ban fejezték be az építését.
  • A temetőben álló Szent György templom első említése szintén 1393-ban történt. Utoljára 2000-ben újították fel.
  • A falu bejárata mellett álló Szent Rókus templomot 1905-ben építették.
  • A falutól délnyugatra, a sziget déli partján fekvő Pupnatska Luka Korčula szigetének egyik legszebb strandja. A strandot egy látványos, szerpentinekkel tarkított úton lehet elérni.

Oktatás[szerkesztés]

A falu négyosztályos iskolájának mindössze tíz tanulója van, a felső tagozatos tanulók Žrnovora járnak iskolába.

Kultúra[szerkesztés]

A település búcsúünnepét és fesztiválját minden év augusztus 5-én Havas Boldogasszony ünnepén rendezik. Az ünnep szentmisével kezdődik, melyet színes kulturális és szórakoztató programok követnek. Ez alkalomból adják elő a helyi Kumpanija egyesület tagjai a hagyományos vitézi kardtáncot.

A másik fesztivált augusztus 25-én rendezik Blaženi Marko od Pupnat, azaz Boldog Pupnati Marko tiszteletére, aki 1733-ban itt született és amikor 1785-ben Riminiben elhunyt holttestét ide hozták haza.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]