Sušac (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sušac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségLastovo
Jogállás falu
Irányítószám 20290
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség0 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság199 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sušac (Horvátország)
Sušac
Sušac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 46′ 00″, k. h. 16° 31′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 46′ 00″, k. h. 16° 31′ 00″

Sušac (olaszul: Cazza) lakatlan település Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Lastovo községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 71 km-re délnyugatra, Lastovotól légvonalban 31 km-re nyugatra, Sušac szigetén fekszik. A szigete átszelő hegylánc északkelet-délnyugati irányban húzódik. Legmagasabb pontja a 243 méter magas Veli Gark a sziget északkeleti részén található. A sziget délnyugati fokán a Kanula-fokon világítótorony áll. Elsősorban a sziget keleti oldala alkalmas a fürdésre és pihenésre, mivel a déli, délnyugati partokon magas sziklák állnak.

Története[szerkesztés]

Sušac szigete már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az itt talált régészeti leletek alapján az őskori hajósok már az újkőkor kezdeti és középső időszakában jártak a szigeten. A térség első ismert népe az illírek szintén megtelepedtek itt, de lakott volt a sziget a római korban is, melyből gazdasági tevékenységre utaló leleteket találtak. A szigeten található két ókeresztény templomrom építési idejét szintén a római korra, a 4. századra teszik a szakemberek. VII. Konstantin bizánci császárnak a birodalom kormányzásáról írott műve szerint a sziget Vistől és Lastovotól eltérően nem tartozott a neretvánok fennhatósága alá. Ebből horvát történészek azt a következtetést vonták le, hogy bizonyára a középkori Horvát Királyság része volt. Később a bencések rendjének egyik központja lett, ahova a 12. században Szent Miklós tiszteletére szentelt kolostort és templomot építettek. Sušacot megemlíti az 1310-ben kelt Lastovoi statutum is. Ennek alapján a sziget ekkor már Lastovohoz és vele együtt a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A 15. századtól Sušacon két idényjellegű halásztelepülés volt a sózott halak számára épített raktárakkal, melyeket lastovoi, visi és korčulai halászok használtak.

1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, majd 1813-ban elfoglalták az angolok. 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. Az osztrák uralom idején a korčulai adminisztráció felügyelete alá rendelték. 1918. november 11-én megkezdődött Dalmácia Olaszországhoz csatolása. Az 1920. november 12-i rapallói egyezmény Zára térségével együtt olasz kézen hagyta. A II. világháború idején röviddel az 1943-as olasz kapituláció után Tito célul tűzte ki elfoglalását és Jugoszláviához csatolta. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Utoljára 1991-ben számláltak állandó lakosságot a szigeten.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 17 0 0 0 0 0 6 24 10 6 8 7 0 0

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A sziget világítótornyát 1879-ben építették I. Ferenc József császár rendeletére.
  • Két 4. századi ókeresztény templom romja található itt.
  • A 12. századi bencés templom romjai Portić felett.
  • A 15. századi Szűz Mária templom romjai.
  • Ókori hajóroncs a sziget délkeleti partjánál.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]