Čara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Čara
Čara látképe a Szent Péter templommal
Čara látképe a Szent Péter templommal
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Dubrovnik-Neretva
Község Korčula
Jogállás falu
Irányítószám 20273
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 616 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 162 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Čara (Horvátország)
Čara
Čara
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 56′ 10″, k. h. 16° 56′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 56′ 10″, k. h. 16° 56′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Čara témájú médiaállományokat.

Čara falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilad Korčulához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 40 km-re délre, Korčula városától légvonalban 16, közúton 23 km-re nyugatra, Korčula szigetének közepén, a Čarai mező (Čarsko polje) északnyugati szélén, a 126 méteres Koncar-domb lábánál fekszik. Áthalad rajta a szigetet átszelő főút.

Története[szerkesztés]

A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján, többek között a Čara területén fekvő Ripanjsko stražišce, Dubovo, valamint a Čarai mező délkeleti széle felett emelkedő Stražišće és Kavni vrh régészeti lelőhelyen találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Ilyen halom sírok találhatók a község területén többek között Dubovonál, a Gomilja-hegynél, a Stubaj-hegynél és Zapovjénál is. Feltehetően a Čarai mező mellett volt a görögök két, az i. e. 6. és az i. e. 3. században a szigeten alapított kolóniájának egyike, melyet a Lumbardai kőtáblák feliratai is megerősítenek. Némelyek a Čara elnevezést is görög eredetűnek tartják. Görög készítésű ókori cserépmaradványok találhatók a Čarai mezőtől keletre fekvő Konopljicán. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a mai Čara környékén is letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Jelenlétüket a település területén talált római ciszterna bizonyítja.

A korai középkor időszakából szinte semmilyen adat nem maradt fenn a térségből. A folyamatos élet bizonyítéka a 11. – 12. századra keltezett Szent István templom, melynek mára csak az alapfalai maradtak fenn. A 13. században már a korčulai grófok irányították a szigetet, akik alattvalóiknak statutumban (1214-ben) írták elő kötelezettségeiket. A statutumban foglaltakból kiderül, hogy a javak védelmére Čarának is volt saját őrsége, melyet kumpanijának neveztek. A 14. századtól a szigeten felépült, vagy megújult számos templom és a hitélet egyre szervezettebb lett. A čarai plébániát 1329-ben említik először. A poljei Miasszonyunk templomot a 14. század elején, a čarai Szent Péter templomot a 15. században építették, de később több alkalommal is átépítették. A 14. században említett, de ma már nem álló templomok közül megemlíthető még a zavalatići Szent Márton, a sutudari Szent Teodor, a čarai Szent Miklós és Szent János templom. A török veszély is fennállt már a 15. századtól, de a török sohasem támadta meg komolyabb erőkkel a szigetet. A katonát és az őrséget a középkorban alapított vitézi rend a kumpanija biztosította. Közigazgatási szempontból Čara is hozzá tartozott a középkori korčulai közösséghez, melynek központja 1843-ig Korčula városában volt.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 349, 1910-ben 668 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1955-ben a szomszédos Smokvicával együtt az újraszervezett Korčula községhez került. A független Horvátország megalakulása utáni közigazgatási reform alkalmával, 1993-ban Čarát Korčula városához csatolták. A településnek 2011-ben 616 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból (szőlő és olajbogyó termesztés) és a turizmusból éltek.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
349 380 398 499 602 668 721 675 706 744 636 661 669 797 566 616

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település közepén álló Szent Péter plébániatemplom a 15. században épült, de története során többször átépítették. A legnagyobb mértékű átépítés 1728-ban történt. Harangtornya, melyet a 18. században építettek mai formájában csak 1920-ban készült el. Első írásos említése 1415-ből származik. A főoltár képe a velencei Leandro Bassano mester alkotása a feltámadás után az apostoloknak megjelenő Krisztust ábrázolja. 16. századi reneszánsz munka. A templom előtt álló hatalmas ciprusok kora a hagyomány szerint az ötszáz évet is meghaladja, ezért védettséget élveznek.
  • Poljei Miasszonyunk templom a Čarai mezőn, szőlőültetvények között található. A templomot a 14. században építették. Egyhajós épület félköríves apszissal. Első írásos említése 1329-ből származik. 1377-ben, a 16. század végén és 1680-ban is megújították. Harangtornya 1939-ben befejezetlenül maradt és csak 1990-ben fejezték be és szentelték fel. Az oltár talapzatán Szűz Mária életéből vett jelenetekkel díszített (egykor színezett) domborművek láthatók, melyeknek idekerüléséről a nép ajkán legendák maradtak fenn. A templom búcsúnapját minden év július 25-én Szent Jakab ünnepén tartják.
  • A település feletti Szent István templom maradványai. A templomot 1412-ben említik, de szakemberek a 11. – 12. századra keltezik. Ma csak az alapfalai láthatók.
  • A Španic-kastélyt a 17. században a település egyik akkori leggazdagabb földesura építtette a falu keleti részén emelkedő magaslaton. A kastélytól szép kilátás nyílik a Čarai mezőre, és a Korčulától délre fekvő Lastovo-szigetre. Tiszta időben egészen Olaszországig is ellátni.
  • A sziget többi településéhez hasonlóan a Zavalatica-öbölben itt is több korčulai gazdag család erődített nyaralója található.

Gazdaság[szerkesztés]

Itt termelik a különleges szőlőfajtát a Pošipot. A településen borospince és mezőgazdasági szövetkezet is működik, ahol a Pošip nevű híres bort termelik.

Oktatás[szerkesztés]

A településen magánházakban már 1848-tól működött az iskolai oktatás. 1903-ban megnyílt az alapiskola új épülete, itt azonban ma már csak az alsó tagozatos oktatás folyik. A felső tagozatos diákok Smokvicára járnak iskolába.

Kultúra[szerkesztés]

Čarán működik a Braća Črnomiri kulturális és művészeti egyesület. Nevét a legendás testvérpárról kapta, akik a velencei hatalom ellen küzdöttek a helyi jobbágyok jogaiért.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]