Opuzen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Opuzen
Opuzen látképe a Neretvával
Opuzen látképe a Neretvával
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségOpuzen
Jogállás város
Polgármester Ivo Mihaljević
Irányítószám 20355
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 2729 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Opuzen (Horvátország)
Opuzen
Opuzen
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 01′ 00″, k. h. 17° 34′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 01′ 00″, k. h. 17° 34′ 00″
Opuzen weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Opuzen témájú médiaállományokat.

Opuzen város és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 53, közúton 67 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 11, közúton 15 km-re délkeletre, a Neretva völgyének középső részén, a folyó bal partján fekszik, de a község területe kiterjed a Neretva alsó folyásának egy részére is. A folyó itt ágazik el Kis- és Nagy-Neretvára, kialakítva annak sík deltavidékét, melyet homokzátonyok és kisebb folyóágak tarkítanak és amely terület mára már nagyrészt meliorált. A város fejlődését mindvégig elősegítette, hogy a tengerparti területeket a szárazföld belsejében fekvő Metković-csal és Bosznia-Hercegovinával összekötő forgalmas folyosóban feküdt. A város Dubrovnik-Neretva megye egyik legsűrűbben lakott területe.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Buk-Vlaka és Pržinovac települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a város területe már a római korban lakott volt. A Jesenska városrészen 1979-től végzett ásatások is megerősítették, hogy ezen a területen ókori település állt. A leletek alapján arra lehet következtetni, hogy ez a hely nagyon fontos szerepet játszott a térségben. A Blace előtt fekvő Osinj szigete már az ókorban a kereskedelmi gályák kikötőhelye volt, amelyek a Neretva deltájának homokos altalajában talált számos amfora tartalma alapján olajat és más értékes árukat szállítottak. A római jelenlétet igazolja a Podgradina felett magasodó azonos nevű hegy lábánál található Brštanik várának feltárt legalsó rétege, melynek építészeti elemei a római korra jellemzők.

Maga Brštanik vára 1254 és 1264 között épült fel a római alapokon. 1383-ban I. Tvrtko bosnyák király hajóépítő műhelyt építtetett itt. A 14. században a Raguzai Köztársaság a mai város helyén fekvő Posrednicán vásáros helyet alapított, ahol állandó őrség állomásozott, ispotály és bírói szék is működött itt. Posrednicát 1472-ben pusztította el a török, mely a 15. század második felében teljesen meghódította ezt a vidéket. 1463 körül I. Mátyás magyar király a mai város helyén építtette fel Koš várát, melyet a török csak 1500 körül tudott elfoglalni. A török uralom idején az egész Neretva völgye elnéptelenedett.

A 17. század végén 1684. novemberében a Velencei Köztársaság hadserege a felkelt dalmáciai horvát lakosság segítségével kiűzte a törököt és felépítette Forte Opus erődjét. November 19-én bevették a térség akkori legjelentősebb török erődjét Kula Norinskát is, bebiztosítva ezzel a katonai ellenőrzést a Neretva völgye felett. 1714 végén a török újra hadat üzent Velencének. Minthogy a velenceiek nem akarták, hogy a mai hercegovinai mai határ túloldalán állt Čitluk vára újra török kézre kerüljön lerombolták azt, az ottani lakosságot pedig 1716-ban Opuzenen és környékén telepítették le. A település kikötő- és vásáros helyként csakhamar az Alsó-Neretvamente központja lett.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. A város első iskolája 1798. május 28-án nyílt meg, 1845-ig az egyetlen iskola volt a Neretva mentén. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A napóleoni uralom idején épült a várost Metković-csal összekötő út. A 19. század közepétől amíg Metković gyorsan fejlődött Opuzen fejlődése stagnált. 1857-ben 725, 1910-ben 1455 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941-ben elkészült az Opuzent Metković-csal összekötő vasútvonal. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után megélénkült a gazdasági fejlődés. A meliorációs munkák következtében növekedett a megművelhető terület a Neretva deltavidékén. A Neretva Mezőgazdasági és Ipari Kombinát mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődött, fő tevékenysége a gyümölcs- és zöldségtermesztés. A városnak 2011-ben 2729 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
512 547 630 816 928 1.004 928 963 1.165 1.270 1.470 1.742 2.308 2.778 2.730 2.729

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent István vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma 1883-ban épült egy kisebb templom helyén, melyet 1716-ban építettek ugyancsak Szent István tiszteletére. Szent István eredetileg az itteniek származási helyének Čitluknak a védőszentje volt. A mai plébániatemplomot 1884-ben áldották meg, de berendezése 1897-ig tartott. Felszentelése 1897. június 13-án volt. A templom fehér kövekből épült neoklasszicista stílusban, latin kereszt alaprajzzal. Belseje barokk elemeket tartalmaz gazdagon díszített márvány oltárokkal. Hátsó részén magasodik a 30 méteres harangtorony, mely a város pecsétjén is szerepel. Belül többször átalakították. 1972-ben a szentélyt rendezték át az újabb liturgikus előírásoknak megfelelően. Ekkor állították fel a főoltár elé a szembemiséző oltárt, megszüntetve az addigi oltár élőépítményt, melynek anyagát részben az oltár menzájában, részben az ambóban és a keresztelőmedencében használták fel. 1966-ban a fából épített kórust bontották el, helyette új beton kórust építettek, ahol 1969-ben helyezték el az új orgonát, Jenk ljubljanai orgonaépítő mester alkotását. A főoltárt Emil Vecchietti spliti építész tervei szerint carrarai márványból készítette Bilinić spliti mester. Két oldalán Szent István és Szent Rókus szobrai láthatók. A kereszthajó jobb oldalán áll a fehér márvány Szűz Mária oltár, melyet 1932-ben emeletek a régi barokk oltár helyén. Ante Jurjević és Ante Dujmović spliti mesterek munkája. Az oltáron a Szűzanya 18. századi képe látható, ismeretlen mester alkotása. A kép a nép körében nagy tiszteletben áll. A Szűz Mária oltárral szemben a kereszthajó másik végében áll a Szent Antal oltár, Pavao Bilinić alkotása 1894-ből. A szentély átalakítása során hátsó részében alakították ki a sekrestyét. A templomot díszítő szobrok közül a Kis Jézusról nevezett Szent Teréz szobra 1931-ben, a Jézus szíve és a Mária szíve szobrok 1935-ben, a Szent István szobor 1980-ban készült. A szentély falán Szent István megkövezését ábrázoló nagyméretű festmény látható, mely Filippo Naldi itáliai mester alkotása 1752-ből. Érdekessége, hogy a Szent Istvánt megkövezőket török ruhában ábrázolja.
  • Opuzen közelében Podgradina település felett találhatók Brštanik középkori várának maradványai. Brštanikot a 13. században építették egy római erőd alapfalain. 1382-ben I. Tvrtko bosnyák király megerősíttette. Ebben az időben a vár alatt vásáros hely és sóraktárak voltak, a folyóparton pedig hajóépítő műhely működött. 1395 után már sem a várat sem a vásáros helyet nem említik a középkori források. A várat 15. században lerombolta a török, de 1686-ban a velenceiek újjáépítették és 1878-ig őrség állomásozott benne. 1886-tól kolerás betegeket ápoltak itt. 1938-ban a vár sajnálatosan leégett, azóta csak a romjai láthatók
  • A Brštanik várától északnyugatra fekvő temetőben álló Szent Rókus templom a 18. század második felében épült. 1759-ben a Legszentebb Oltáriszentség Testvériségének szabályzatában említik először. 1893-ban négy méterrel meghosszabbították és két méterrel megemelték. A homlokzat tetején áll három harang számára kialakított harangtornya, a homlokzat rózsaablakát, az ablakokat, valamint a kapuzat kőkeretét Petar Juričević korčulai mester faragta. Ekkor vásárolták Tirolból Szent Rókus szobrát is. A templom étépítését a bejárat feletti tábla örökíti meg. A templomban két festmény található, melyek Jézus szívét és Mária szívét ábrázolják. Mindkettő Filippi veronai mester alkotása 1855-ből. 1972-ben az újabb liturgikus előírásoknak megfelelően rendezték át a szentélyt és szembemiséző oltárt állítottak. A régi oltárkép a Szeplőtelen fogantatás, Szent Rókus és Keresztelő Szent János alakjával ismeretlen mester alkotása az oltár mögötti falra került. A beton kórust 1967-ben építették.
  • A Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt pravoszláv templomot 1739-ben építették, de egy idő után hívei elhagyták. Maradványaiból alakították ki 1888-ban a községháza épületét.
  • A Neretva deltájában végzett meliorációs munkák obeliszk alakú emlékműve a folyóparton áll. 1885-ben emelték. A városi parkban egy másik emlékmű is áll, melyet 1975-ben avattak fel a „mocsárvilág feletti győzelem” emlékére. Dragan Popović és Mate Pečić helyi mesterek alkotása.

Gazdaság[szerkesztés]

Lakói hagyományosan a mezőgazdaságból éltek. A II. világháború után megélénkült a gazdasági fejlődés. A meliorációs munkák következtében növekedett a megművelhető terület a Neretva deltavidékén. A Neretva Mezőgazdasági és Ipari Kombinát mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődött, fő tevékenysége a gyümölcs- és zöldségtermesztés.

A Kis-Neretva hídja Opuzennél.

Kultúra[szerkesztés]

A település kulturális életében nagy szerepük volt a különféle egyesületeknek. Ilyen volt a "Hrvatska neretvanska sloga", melyet 1890-ben alapítottak és 1925-ben szűnt meg. A helyi olvasókört 1908-ban alapították és 1914-ben szűnt meg a működése. További egyesületek voltak a "Hrvatski sokol", "Jugoslavenski sokol", "Hrvatski katolički orao", "Hrvatsko kuturno društvo Napredak", "Seljačka sloga" és mások. A vallási egyesületek közül ki kell emelni a "Vječnog Ružarija" és a "Društvo Srca Isusova" egyesületeket. Ma is működik az 1759-ben Stjepan Blašković makarskai püspök kezdeményezésére alapított "Bratovština Presvetog Sakramenta", azaz a Legszentebb Oltáriszentség Testvérisége, mely a Neretva térségének legrégibb vallásos egyesülete. Tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből érkeztek az egyszerű földművestől a jelentős személyiségekig. Az egyesület ma is mintegy harminc tagot számlál.

Oktatás[szerkesztés]

A város első iskolája 1798. május 28-án nyílt meg, 1845-ig az egyetlen iskola volt a Neretva mentén. 1840-ig a tanárok kizárólag papok voltak. Az iskola a 19. század második felében már két osztállyal működött. 1888-ban megnyitották a leány iskolát, majd 1895-ben egyesítették a fiúiskolával. Az iskola 1912-ig magánházakban működött, ekkor épült fel a községházával szemben az új iskolaépület. 1967-ben az iskola Stjepan Filipović nevét vette fel. Mivel kicsinek bizonyult a megnövekedett tanulói létszám számára 1981-ben az épületet bővítették.

A városban 1905-ben ipari iskola néven fonóiskolát alapítottak, ahol kosárfonást, később pedig bútorfonást oktattak. A kevés tanuló miatt az iskola 1959 október 1-jén beszüntette korábbi működését és mezőgazdasági iskolaként működött tovább. Néhány év után érdeklődés hiányában ez is megszűnt.

A podgradinai iskolát 1922-ben alapították. Kezdetben magánházakban működött, majd a kultúrház felépülése után oda költözött. 1981-ben átköltözött az új iskolaépületbe.

Sport[szerkesztés]

  • A "Neretvanac" labdarúgó klubot 1932-ben alapították.
  • Az RK "Mandarinko Opuzen" kézilabdaklub 1977-ben alakult
  • A ŽRK "Neretvanka Opuzen" női kézilabdaklubot 1989-ben alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Opuzen témájú médiaállományokat.