Ston
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Ston | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Jogállás | város |
| Polgármester | Vedran Antunica |
| Irányítószám | 20230 |
| Körzethívószám | (+385) 020 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2605 fő (2001) +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 0 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ston
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 42° 50′, k. h. 17° 42′Koordináták: é. sz. 42° 50′, k. h. 17° 42′ | |
| Ston weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ston témájú médiaállományokat. | |
Ston (ejtsd: szton) kisváros és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében, a Pelješac-félsziget bejáratánál. A település két részből, Nagy-Stonból (Velki Ston) és Kis-Stonból (Mali Ston) áll.
Fekvése[szerkesztés]
A Pelješac-félsziget bejáratánál fekvő kisváros. Dubrovniktól északra, az Adriai-tenger mellett található.
A község települései[szerkesztés]
Ston községhez a 2006-os állapot szerint Ston városán kívül Boljenovići, Brijesta, Broce, Česvinica, Dančanje, Duba Stonska, Dubrava, Hodilje, Luka, Mali Ston, Metohija, Putniković, Sparagovići, Tomislavovac, Zabrđe, Zaton Doli és Žuljana települések tartoztak.
Története[szerkesztés]
Ston már az ókorban lakott hely volt, a városka helyén egykor a Turris Stagni nevű római, majd kisebb középkori település állt.
A 9. században már ortodox püspöki székhely volt, majd egy ideig a boszniai zahumijei zsupánsághoz tartozott, majd Simeon cár, később a szerbiai Nemanjidák, s később a bosnyák királyok uralma alatt állt.
A 14-15. században, a Raguzai Köztársaság felvirágzásával egy időben a Pelješac-félsziget, s Ston hajósgazdáinak hajói járták a tengereket egészen a 19. századig, amíg a vitorláshajóknak végképp be nem alkonyult.
1333-ban két Ston Raguza birtokába került, s ezzel stratégiai fontosságot kapott, a várost előretolt erődítménnyé építették ki oly módon, hogy a Kis-Stoni-csatornától a Nagy-Stoni-öbölig húzódó bástyákkal megrakott várfallal vágták el a Pelješac-félszigetnek itt legkeskenyebb részét. Az erődrendszert a 14. századtól a 16. század elejéig olasz építőmesterek tökéletesítették, biztosítva a köztársaság uralmát.
Kis-Ston[szerkesztés]
Kis-Ston a szárazföldet a Pelješac-félszigettől elválasztó róla elnevezett csatorna partján fekszik, míg Nagy-Ston tőle alig 1 km-re, a félsziget déli részébe hosszan benyúló öböl legbelső pontja közelében terül el.
Az alig három utcából, és a hegyoldalból lefelé futó sikátorokból, szűk utcácskákból álló Kis-Stont még a dubrovnikiak alapították 1334-ben, várfalakkal választva el a tornyokkal védett kikötőtől, ahova a városkából a kikötői kapu vezet.
Kis-Ston fő nevezetességeihez tartozik az osztrigahalászat és osztrigatelepei.
A városka falaitól zárófal húzódik a gerincig s onnan lefelé, összekötve Kis- és Nagy-Ston erődítményrendszerét.
Nagy-Ston[szerkesztés]
A domb túloldalán fekszik a Kis-Stontól alig 1,5 km-re fekvő, külön városfalakkal körülzárt Nagy-Ston.
A szabálytalan ötszög alaprajzú Nagy-Ston főtere a település nyugati szélén levő előerőd mellett elhaladva érhető el. A tér közepén hatalmas datolyapálmákkal övezett park, s a park mentén egymás mellett sorakozó épületek; a volt köztársasági iroda gótikus épülete, az egykori püspöki palota, melynek földszintjén van a kőtár, ahol Ston kőemlékeit mutatják be, a ferences rendi zárda, s nem utolsósorban a főtér ékessége a középkori hangulatú, szép késő reneszánsz kori barokk díszkút.
Nagy-Ston városkapuja előtt elterülő délre néző öbölben látható a ma is üzemelő sólepárlók távolba vesző fehér rekeszeinek sokasága.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Kis- és Nagy-Ston városfalai és bástyái, melyek a hagyomány szerint a kínai nagy fal után következő legnagyobb fennmaradt védőfalak.
- Kis-Ston osztrigahalászata és osztrigatelepe.
- Nagy-Ston sólepárló telepe a városka előtti öbölben.
- Püspöki palota: Nagy-Ston főterén, az épület alsó szintjén lévő kőtárral.
- Díszkút - Késő reneszánsz kori barokk stílusú.
- Szent Miklós ferences templom és rendház. A templomban Trogiri Balázs festette, négy evangélista képével díszített Krisztus a kereszten című képe látható.
- A volt köztársasági iroda gótikus épülete.
Galéria[szerkesztés]
Városháza
Prapatno-öböl
Sólepárlók
Várfal
Várfalak
Utcakép
Források[szerkesztés]
- Bács Gyula: A jugoszláv tengerpart (Panoráma útikönyvek, 1981) ISBN 963-243-220-7
További információk[szerkesztés]
|
