Dančanje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dančanje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségSton
Jogállás falu
Irányítószám 20248
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 27 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság325 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dančanje (Horvátország)
Dančanje
Dančanje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 52′ 30″, k. h. 17° 34′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 52′ 30″, k. h. 17° 34′ 00″

Dančanje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Dubrovnik városától légvonalban 50, közúton 70 km-re, községközpontjától légvonalban 11, közúton 16 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget középső részén fekszik. Településrészei Bautovići, Radetići, Prčevići és Šatere.

Története[szerkesztés]

A Dančanje határában található ókori vármaradványok és halomsírok tanúsága szerint területén már ősidők óta élnek emberek. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Illír erődített település maradványai találhatók Dančanje határában Veliki Gradac és Mali Gradac nevű magaslaton. Halomsírjaik közül közel egy tucat található a falu határában. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott.

1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 124, 1910-ben 121 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 27 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
124 117 111 120 129 121 117 101 101 104 87 57 49 44 31 27

Nevezetességei[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]