Grbavac (Župa dubrovačka)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Grbavac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségŽupa dubrovačka
Jogállás falu
Irányítószám 20207
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség100 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság161 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Grbavac (Horvátország)
Grbavac
Grbavac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 39′ 10″, k. h. 18° 10′ 45″Koordináták: é. sz. 42° 39′ 10″, k. h. 18° 10′ 45″

Grbavac falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 6, közúton 10 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északnyugatra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Donji Brgat és Martinovići között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A stratégiai helyeken épített erődökből a nyoma máig fennmaradt a Gradac nevű magaslaton épített illír várnak. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Ebből a korból nem maradt fenn jelentősebb emlék a falu területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték.

A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. A falu pontos keletkezése a történelem homályába vész, de a 14. században már bizonyosan lakott volt. Szent Lázár tiszteletére szentelt középkori temploma 1362-ben épült. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát.

A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 202, 1910-ben 211 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 100 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
202 174 173 195 213 211 232 176 161 164 148 118 121 99 102 100

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lázár tiszteletére szentelt középkori templomának romjai. A templomot 1362-ben építették és a róla elnevezett Sutlazar nevű településrészen állt. Körülötte középkori temető maradványai találhatók.
  • Gradac ókori várának maradványai

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]