Grbavac (Župa dubrovačka)
| Grbavac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Župa dubrovačka |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20207 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 89 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 161 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 39′ 07″, k. h. 18° 10′ 44″Koordináták: é. sz. 42° 39′ 07″, k. h. 18° 10′ 44″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Grbavac falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 6, közúton 10 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északnyugatra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Donji Brgat és Martinovići között fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A stratégiai helyeken épített erődökből a nyoma máig fennmaradt a Gradac nevű magaslaton épített illír várnak. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Ebből a korból nem maradt fenn jelentősebb emlék a falu területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték.
A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. A falu pontos keletkezése a történelem homályába vész, de a 14. században már bizonyosan lakott volt. Szent Lázár tiszteletére szentelt középkori temploma 1362-ben épült. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát.
A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 202, 1910-ben 211 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 100 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 202 | 174 | 173 | 195 | 213 | 211 | 232 | 176 | 161 | 164 | 148 | 118 | 121 | 99 | 102 | 100 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Lázár tiszteletére szentelt középkori templomának romjai. A templomot 1362-ben építették és a róla elnevezett Sutlazar nevű településrészen állt. Körülötte középkori temető maradványai találhatók.
- Gradac ókori várának maradványai. A Veliki Gradac-hegy a község északnyugati részén Donji Brgat és Grbavac határán található. Maga az erődített település a domb tetején (173,5 m magasságban), egy körülbelül 250 x 100 m méretű ovális fennsíkon helyezkedik el, amelynek délnyugati pereme mentén őskori sánc maradványai maradtak fenn. Az őskori település létezését számos őskori kerámia töredéke, valamint a régi forrásokban említett „Burnum” helynév is jelzi, amelyből valószínűleg a plébánia régi római neve (Brenum) származik. Az itteni késő ókori településről, mely a 2. és a 7. század között virágzott számos felszíni kerámialelet, valamint épületmaradvány, ciszternák és egyéb épületek tanúskodnak, amelyek közül az egyiknek az itt talált 6. századi ókeresztény oltártöredék szerint szakrális funkciója volt. Veliki Gradac, a község másik, keleti végén található Spilannal együtt a legfontosabb és legnagyobb erődített település volt a térségben. Mindkettő az élet folytonosságáról tanúskodik a késő bronzkortól a középkorig bezárólag.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6543.
Források[szerkesztés]
- Župa dubrovačka község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa Velike Gospe Postranja (horvátul)
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Župa dubrovačka (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)
