Donji Brgat
| Donji Brgat | |
 | |
| Brgat látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Župa dubrovačka |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20207 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 133 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 186 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 38′ 48″, k. h. 18° 09′ 60″Koordináták: é. sz. 42° 38′ 48″, k. h. 18° 09′ 60″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donji Brgat falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 6, közúton 8 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re északnyugatra, az Adria-parti főútról a bosznia-hercegovinai Trebinjébe menő főúttól keletre, Gornji Brgat és Grbavac között fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A stratégiai helyeken épített erődökből a nyoma máig fennmaradt a Kovačevica nevű magaslaton épített illír várnak. Alatta halomsír is található. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Ebből a korból nem maradt fenn jelentősebb emlék a falu területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték.
A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. Brgat területe a 13. században már bizonyosan lakott volt. 13. századi eredetűnek tartják a rajčevići Szent János templomot, a 14. század első felében pedig felépült a Szent Borbála templom és akkor még Szent Péter titulussal a Szent Anna templom is, melyeket 1328-ban, illetve 1366-ban említenek először. 1441-ben 25 raguzai család települt Gornji Brgatra elsősorban az itteni raguzai birtokok és a kereskedelmi út védelmére, mivel ez a terület nagyon közel feküdt az akkori raguzai határhoz. Raguzából ugyanis Dubacon, Brgaton és Ivanicán át karavánút vezetett, mely elősegítette a város fejlődését egyúttal azonban fenyegetést is jelentett, mert az ellenség is könnyebben juthatott el a város falaihoz. Ezért a raguzaiak 1441-ben a mai Gornji Brgatnát felépítették Tomba erődjét, melynek maradványai ma is láthatók. A védelmi rendszer része volt az az őrtorony is, melynek maradványai a falu határában találhatók. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát.
A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, nyaralót és több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 243, 1910-ben 195 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés, mely 15 évig tartott. 2011-ben 152 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 243 | 206 | 208 | 230 | 202 | 195 | 160 | 163 | 172 | 160 | 128 | 147 | 160 | 130 | 154 | 152 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Kovačevica ókori várának maradványai
- Ókori halomsír a várromok alatt
- Őrtorony maradványai
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Župa dubrovačka község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Ane Brgat (horvátul)
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Župa dubrovačka (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)
