Baćina (Ploče)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baćina
Baćina határrésze a Baćinai-tóval.
Baćina határrésze a Baćinai-tóval.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségPloče
Irányítószám 21340
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 572 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság93 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baćina (Horvátország)
Baćina
Baćina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 05′ 00″, k. h. 17° 23′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 05′ 00″, k. h. 17° 23′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baćina témájú médiaállományokat.

Baćina falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pločéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 40, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re északnyugatra, a Baćinai-tavaktól délre fekszik. A település keleti, alacsonyabban fekvő részét, mely a tó mellett található ma Mala és Velika Baćinának nevezik. Felette fekszik Dvorina a régi lakóházak maradványaival, míg a nyugati részt Zavodnak nevezik.

Története[szerkesztés]

Baćina vidéke már az ókorban is lakott volt. Ennek bizonyítéka a Sladinac nevű településrészén található 5. századi ókeresztény bazilika maradványa, melyet Szent András apostol tiszteletére szenteltek. A templom mellett valószínűleg egy nagyobb római település állt, melyet többen az ókori Pretoriával, illetve Aroniával azonosítottak. A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A középkorból sírkövek és sírkőlapok tanúskodtak arról, hogy itt ebben az időben is folyamatos volt az élet. A neretvánok egyik legnagyobb települése állhatott itt. A középkori temető sajnos 1965-ben az Adria-parti főút építése során nagyrészt megsemmisült. Baćina első írásos említése Alvise Mocenigo velencei dózse egy 1571-ben kibocsátott oklevelében történt, de a mai település nyugati része, melyet ma Zavodnak neveznek már 1434-ben a kreševoi oklevélben is szerepel „Zahod” néven. (A név a horvát „zapad” (nyugat) főnévből származik.) A baćinai plébánia első említése 1340-ben történt. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom idején a hívek lelki szolgálatát a zaostrogi ferences atyák látták el. A török uralom után a terület a Velencei Köztársaság része lett. A baćinai plébániát 1746 alapították újra, anyakönyveit is azóta vezetik. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A 19. század közepén még falvak egész sora állt ezen a területen, melyek többsége mára elpusztult. Baćinának 1857-ben 451, 1910-ben 499 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A településnek 2011-ben 572 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
451 502 381 463 491 499 708 747 290 247 205 115 78 714 578 572

(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben az adatok Ploče és Peračko Blato lakosságát is tartalmazzák.)

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1621-ben említik először, valószínűleg nem sokkal ezelőtt építették. Ezt a régi templomot lebontották és a helyére 1872-ben építették a mai plébániatemplomot homlokzatán kőrozettával, felül pedig nyitott harangtoronnyal. A kommunista uralom idején a hatóságok nem engedtek misét tartani benne, sőt még a javítására sem adtak engedélyt, bár nyilvánvaló volt, hogy a tető beomlik. 1958-ban harangját leemelték a harangtoronyból és a Peračko Blato területén fekvő Klokun közelében elásták. 1993-ban a helyiek kiásták és április 23-án Szent György ünnepének előestéjén Jurić érsek vezetésével ünnepélyesen helyezték vissza a régi helyére. Ez volt ez első alkalom 1941 óta, hogy a templomban misét tartottak. Az épület 18 méter hosszú és 6 méter széles. Szent Györgyöt ábrázoló oltárképét Filippo Naldi festette a 18. század második felében. Ebben az időszakban készült a Szeplőtelen Szűzanya szobra is.
  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt temploma a Kruševo-dombon áll, lényegében a Szent György templommal egy időben épült 1621 körül. 1672-ben megújították. Homlokzata felett kis harangtorony látható benne egy haranggal. Boltozata gótikus. A középkorban temető volt körülötte, melynek sírkövei részben fennmaradtak, egyikük a templom alapfalába van befalazva. A templom 10 és fél méter hosszú, 5 és fél méter széles. A kommunista hatóságok itt sem engedtek misét tartani és javítását sem engedték meg, bár a tető beázott és a templom ajtaja is hiányzott. 1943-ban az olasz megszállók harangját leszerelték, ledobták és elásták. Ennek szemtanúi voltak Nikola Katić és Ana nevű felesége, akik titkukat Jadran nevű fiukra bízták. Ő közölte aztán 1993-ban titkát Jozo Ćerlek atyával, így a harang ötven év után visszakerülhetett a harangtoronyba. Még abban az évben a templomot teljesen felújították. Ugyanebben az évben Szent Lukács ünnepén helyezték el a templomban a szent új szobrát, Ivica Krilić helyi lakos ajándékát, melyet Rómából hozott magával.
  • Szent Illés próféta tiszteletére szentelt kápolnáját 1863-ban építették. A kápolna a plébánia épületével együtt a II. világháború idején kiégett és már nem építették újjá. Az idők folyamán romos állapotba került és ma is rom.
  • A település legjelentősebb régészeti lelőhelye a Sladinacon az Adria-parti főút mellett található egy olyan domb aljában, amelyen a történelem előtti időben vár állt. A domb alatti települést a rómaiak újjáépítették. Néhány történész szerint ez lehetett az ókori Pretoria, vagy talán Aronia, melyet több késő ókori író is megemlít. Fontosságát az adta, hogy összeköttetést jelentett a Biokovo térsége és a Neretva völgye között, de közel feküdt a Ploča-öbölhöz is, ahol már abban az időben megfelelő kikötő volt. Itt, egy akkor már régóta létező római temető területén építették fel az 5. század végén, vagy a 6. század elején a Szent András templomot. A templom később temetőkápolnaként működött, melyet a körülötte és az épületen belül megtalált sírok is igazolnak. A feltárás során előkerült leletek között cseréptöredékek, pénzérmék, szép kidolgozású, madarat ábrázoló fibula, diadém és ezüst fülbevalók kerültek elő. A templom egyhajós volt félköríves apszissal, melyet kívülről támpillérek esősítettek. A hajó északi és déli oldalához különböző helyiségek csatlakoztak, melyek istentiszteleti és temetkezési célokat szolgáltak. A kora középkorban a 9. század körül a hajó és az apszis falait belülről is támpillérekkel erősítették meg, melyek a boltozatot tartották. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az itt állt település a középkori Pagania egyik városa lehetett.
  • A település keleti határában található a Baćinai-tó, mely tulajdonképpen hat, összefüggő tóból álló tórendszer. Részei az Oćuša-, a Crniševo-, a Podgora-, a Sladinac-, a Vrbnik-, a Šipak- és a Plitko-tó. Mélysége 3 és 45 méter között váltakozik. Több forrás is táplálja, melyek közül fontos megemlíteni a Klokun területén a Plitko-tó mellett eredő forrást, mely ivóvízzel látja el Ploče városát és környékét is. A tórendszer kriptodepresszió, azaz medencéjének legmélyebb pontja a tengerszint alá ér. 1912-ben csatornával kötötték össze a Ploča-öböllel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]