Komin (Ploče)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Komin
Komin látképe
Komin látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségPloče
Irányítószám 21344
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség1243 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság22 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komin (Horvátország)
Komin
Komin
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 02′ 30″, k. h. 17° 32′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 02′ 30″, k. h. 17° 32′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Komin témájú médiaállományokat.

Komin falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pločéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 50, közúton 62 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 11 km-re keletre, Banja és Opuzen között, az Orlovac-hegy alatt, a Neretva jobb partján mintegy 2 kilométer hosszan elnyúlva fekszik. A településen áthalad a 8-as számú főút (a Neretva túloldalán) és a vasútvonal. Komin egészen a II. világháborúig két településből állt, Donji- és Gornji Kominból, miután azonban megépült a vasútvonal új házak épültek a két településrész között a kőbánya alatt is egyesítve ezzel a településrészeket.

Története[szerkesztés]

A történeti adatok szerint a települést 1716-ban alapították, miután a velenceiek elpusztították és felégették a hercegovinai Čitlukot és lakossága Metkovićra, Opuzenre, Kominra és Rogotinra települt át. A betelepülésről két változat is van a köztudatban. Az egyik Luka Vladimirović atyától opuzeni plébánostól származik, aki szerint Čitluk lerombolása után előbb a Glog, Kozjak, Galičak és Lisna nevű kis szigetekre települtek és csak 1742-ben települtek át ottani otthonaikat elhagyva a mai Kominra. Ezt a változatot fenntartásokkal kell fogadni, hiszen az 1733-ból származó első lakosság összeírás szerint akkor már minden család rendelkezett itt állandó lakóhellyel. A szigetekről való áttelepülésnek tehát mindenképpen előbb kellett történnie. Vladimirović csak 1745-től volt opuzeni plébános. A másik változat az 1716 előtti betelepülésről szól a moreai háború kezdetén, miután 1684-ben már kiűzték a törököt Opuzenből. Eszerint az első komini lakosok az állandó török zaklatások elől a Kominnal átellenben fekvő hegyekbe menekültek, ahol házaik és a temetőjük is volt és ahol könnyebben védhették magukat. Így történt ez 1687. május 22-én, amikor Kominnál átkelve a Neretván Opuzenen négyszáz török akart rajtaütni. A kominiak azonban észrevették és tűz alatt tartották őket, amíg Opuzenből az erősítés meg nem érkezett, így a törököt menekülésre kényszerítették. Amikor már megszűnt a török veszély a lakosság csak akkor települt vissza a mai Kominra. Ezt a verziót inkább erősítik a korabeli dokumentumok és a népi hagyomány is Stari Kominnak nevezi az egykori lakóhelyét, mely mintegy 6 km-re fekszik a mai településtől. A település első lakosai nem voltak nagy számban, az 1733-as összeírás 19 családról beszél. Ebből 6 család Čitlukról (Gabele), a többiek Rujnica, Novo Selo, Ljubuški, Broćno, Jasenica, Zažablje, Borovac és Desane falvakból érkeztek.

Komin kezdetben az opuzeni plébániához tartozott, melyet ferences lelkipásztorok vezettek. 1739-ben Stjepan Blašković makarskai püspök úgy határozott, hogy Kominnak, Rogotinnak és Desnének külön plébánost ad, de akkor még a ferencesek ezt nem tudták biztosítani, mivel nem volt szabad papjuk. Végül ez a gond csak 1748-ban oldódott meg, amikor megalapították az komini plébániát, melyhez Rogotin is hozzá tartozott. A falu első papja egy ferences szerzetes volt, aki Kominon lakott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1870-ben megnyílt a település első fiúiskolája. 1857-ben 405, 1910-ben 994 lakosa volt. 1901-ben a Galičak-hegyen nagy fogadalmi keresztet állítottak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1919-ben Rogotin levált a komini plébániáról és önálló plébánosa lett. 1928-ban megalakult a komini zenekar és a Gusar sportegyesület. 1938-ban a települést bekapcsolták a vasúthálózatba. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1950-ben felépült a kultúrház. 1955-ben bevezették az elektromos áramot. 1962-ben nagy földrengés rázta meg a térséget, több régi ház megrongálódott. 1965-ben a Neretva túlpartján megépült az Adria-parti főút. 1968-ban megkezdődött a Neretva alsó folyásának meliorációja, mely közel húsz évig tartott. 1991 óta számít önálló településnek. A településnek 2011-ben 1243 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek és a közeli Ploče üzemeiben dolgoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
405 751 635 762 921 994 985 1.086 1.292 1.426 1.577 1.595 1.432 1.546 1.303 1.243

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma egy a település feletti kisebb magaslaton áll. A templomot 1909 és 1912 között építették a Brač szigetén fekvő Selcán bányászott fehér kőből. Ezért a nép csak bila golubicának, azaz fehér galambnak nevezi. Bár a templomban már 1912-től tartottak istentiszteleteket teljes elkészülte csak 1924-ben Mate Čugalj plébános idejében történt, amikor a szentélyben elhelyezték a főoltárt. A templomot 1924. június 13-án szentelte fel Kvirin Klement Bonefačić püspök. Homlokzatán I. Tomiszláv horvát király ezer évvel korábbi uralkodására (925.) emlékező kőtábla áll. Felette magasodik a piramisban végződő órás harangtorony. A templomhajóhoz csatlakozik a félköríves apszisban záródó szentély. A hajó oldalfalain két körablak, közöttük pedig három biforáma ablak látható. Az apszisnak ötszögletű ablaka van. A templom 32 méter hosszú és 12 méter széles. Története során többször megújították. 1988-ban új harangot helyeztek el a harangtoronyban, melybe ekkor építették a toronyórát. A fehér márvány főoltárt Tomić spliti mester készítette, rajta Szent Antal, Szent József, valamint Szent Cirill és Metód szobraival. A márvány szembemiséző oltárt az 1999-2000 közötti felújításkor helyezték el. A kórus alatt a hajó jobb oldalán emelték a Szűz Mária oltárt, melyet a hívek a mindig segítő Szűzanyának neveznek. A hajó közepén még két oltár állt, melyeket Jézus szíve és a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére szenteltek és amelyeket a mai helyükre, a diadalív mellé helyeztek át. A hajó oldalfalainál Szent Antal és Szent Borbála szobrai találhatók. Meg kell még említeni, hogy a mai templomnak két elődje volt. Az első egy Szent Antal kápolna, melyet Komin első lakói építettek az érkezésük után. Később ezt lebontották és a helyére egy nagyobb templomot építettek, melyet viszont a mai templom építése előtt bontottak le a 20. század elején.
  • A temetőben áll a Szent Rókus és Liberan kápolna, melyet 1907-ben építettek. Az új plébániatemplom építése idején ezt használták az istentiszteletek céljára. 1983-ba teljesen megújították. Kőből épített oltára felett Szűz Máriát, Szent Rókust és Szent Liberant ábrázoló festmény látható, Kaja Kaer műve 1855-ből.
  • A Szent Kereszt kápolnát a Galičakon építették 2001-ben. Előzménye az volt, hogy 1901-ben a hívek megfogadták, hogy a Galičakon ahol akkor emlékkereszt állt amint az lehetséges kápolnát építenek a Szent Kereszt tiszteletére. A fogadalmat végül késői utódaik teljesítették száz évvel később Ivan Madunić tervei szerint.
  • Komin egy sajátos Guinness-rekordot is tart, mégpedig az egy helyen összegyűlt hupikék törpikék számában. 2008-ban a karneválon 533 komini öltözött be hupikék törpikének, ezzel megdöntötték az egy angol iskola diákjai által addig tartott rekordot.

Gazdaság[szerkesztés]

A település gazdaságának alapja a mezőgazdaság és a halászat. A mezőgazdaságon belül különösen jelentős a gyümölcstermesztés. A Neretva völgyének legismertebb terménye a mandarin, de ezen kívül termelnek itt őszibarackot, szilvát, nektarint, görögdinnyét, gránátalmát, fügét, szőlőt, almát, sőt rövid ideig sikeres volt a banán kivételével a többi déligyümölcs termesztése is. A talaj meliorációja az 1960-as években kezdődött és közel húsz évig tartott. Ekkor szárították ki a többi között a Neretva torkolatánál lévő Modrič-tavat. A kiszárított területet csatornázták.

Kultúra[szerkesztés]

  • A település hivatalos ünnepe június 13. Szent Antal napja, de nagy tiszteletnek örvend Szent Borbála is, aki a hagyomány szerint meghallgatva a kominiak imáit megkímélte a települést a járványoktól.
  • A polgári szervezetek közül meg kell említeni a Preporod és a KUD Danica egyesületeket.
  • A településnek fúvószenekara, mazsorett csoportja van.
  • A Neretva torkolatánál található a védett Parila ichtiológiai és madárrezervátum számos állatfaj élőhelye.

Oktatás[szerkesztés]

A település első négyosztályos fiúiskolája 1870-ben nyílt meg. Alapiskolája "Ivo Dugandžić -Mišić" nevét viseli, emellett óvoda is működik itt.

Sport[szerkesztés]

  • A település labdarúgó csatapa az NK Gusar Komin, amely a megyei első osztályban szerepel.
  • A Gusari, Komin és a Ništa naglo evezőscsapatok a maratoni evezősversenyeken vesznek részt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]