Česvinica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Česvinica
Česvinica 9280689.JPG
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségSton
Jogállás falu
Irányítószám 20230
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 55 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Česvinica (Horvátország)
Česvinica
Česvinica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 51′ 00″, k. h. 17° 40′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 51′ 00″, k. h. 17° 40′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Česvinica témájú médiaállományokat.

Česvinica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Dubrovnik városától légvonalban 41, közúton 57 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget délkeleti részén fekszik.

Története[szerkesztés]

Česvinica területe már az őskorban lakott volt. Ezt bizonyítják a falutól délnyugatra, a Porač-hegy oldalában 400 méter magasságban található Gudnja-barlang régészeti leletei. Ezek alapján a barlang már az i. e. 5700 körüli időben, az újkőkor első időszakában is lakott volt. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Illír erődített település állt egykor a Humac nevű magaslaton és egy további őrhely maradványa is megfigyelhető a határában. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 14. században a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 230, 1910-ben 232 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 55 lakosa volt. A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, kisebb részben a turizmusból élt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
230 222 209 215 223 232 219 237 260 225 183 137 108 87 85 55

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Gudnja-barlang őskori régészeti lelőhely a település délnyugati határában a Porač-hegy oldalában található. A barlang bejárata a tenger felé néz, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik az Adria déli részére és előterére. A feltárások vezetője Vladimir Miloslavljević a zágrábi egyetem professzora volt. A leletek alapján a barlang lakóhelyként való használatának kezdete az i. e. 5700 körüli időszak volt. A leletek között kőből és csontból készített szerszámok, cseréptöredékek találhatók, melyek megerősítik az itt élő népesség vadászó-gyűjtögető hagyományait és az állattartás (juh és kecske) kezdeteit. A barlangot egy időre elhagyták, de az újkőkor közepén már újra lakták. Az újkőkor végén a hvari kultúra népe használta.
  • A stonsko poljei Szent Mátyás templom 1996-ban egy földrengésben megrongálódott, azóta használaton kívül van.
  • A Szent Miklós templom a 16. században épült, 1999-ben megújították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]