Račišće

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Račišće
A Račišćéhez tartozó Mala és Vela Kneža látképe, előtérben a Pelješac-félszigettel
A Račišćéhez tartozó Mala és Vela Kneža látképe, előtérben a Pelješac-félszigettel
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKorčula
Jogállás falu
Irányítószám 20264
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség432 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság31 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Račišće (Horvátország)
Račišće
Račišće
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 58′ 20″, k. h. 17° 01′ 20″Koordináták: é. sz. 42° 58′ 20″, k. h. 17° 01′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Račišće témájú médiaállományokat.

Račišće falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Korčula városához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 35 km-re délre, Korčula városától kégvonalban 9, közúton 13 km-re nyugatra, Korčula szigetének keleti felén, az északi parton fekvő azonos nevű öbölben fekszik. Korčula városából a tengerparton haladó aszfaltozott úton közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint Račišće területe már az őskorban is lakott volt. A Račišćétől nyugatra fekvő Samograd-öböl feletti azonos nevű hegy keleti lejtőjén található Samograd-barlangból az 5500 éves hvari kultúrából származó cseréptöredékek kerültek elő. A barlangot 1894-ben említik először és az 1950-es években tárták fel Marinko Gjivoje és Srečko Bozičević barlangászok. 1952-ben Grga Novak vezetésével régészeti feltárások folytak a két nagyobb teremből álló barlangban, ekkor kerültek elő az újkőkori leletek. A barlanghoz nem vezet út, csak a faluból egy ösvény, illetve Račišćéből tengeri úton közelíthető meg.

A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a sziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Ókori régészeti lelőhelyek találhatók a település határában a Pudarica-öbölben és Lukán is. Kneža területén római mozaik, Banján pedig római épületmaradványok kerültek elő.

Račišće a sziget újabban alapított települései közé tartozik. Az öböl ahol fekszik a 17. századig lényegében lakatlan volt, ugyanis a középkor folyamán állandó kalóztámadás veszélyének volt kitéve, ezért a lakosság többnyire a sziget belsejében alapított településeken élt. A kandiai és a moreai háború idején Hercegovinából, valamint Makarska vidékéről a török hódítás elől menekülő lakosság telepedett le itt. Lakói főként halászattal foglalkoztak. Nem sokkal letelepedésük után 1682-ben felépítették a Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt templomukat. Spanić korčulai püspök 1697-ben káplánt helyezett ide a hitélet irányítására, majd 1722-ben Marin Drago püspök megalapította a račišćei Szent Miklós plébániát. A névválasztás a település lakóinak foglalkozásához igazodott, hiszen Szent Miklós a halászok, a tengerészek és utazók védőszentje volt, Račišće pedig elsősorban ügyes halászairól és hajósairól volt nevezetes. Hajóflottája a 19. század végére már mintegy negyven, trabakulának nevezett vitorláshajóból állt, melyek az egész Adria és a Földközi-tenger partvidékét bejárták. Ez az időszak Račišće aranykora, melynek egyetlen fennmaradt emléke a hosszú, széles rakpart és a móló.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban rövid időre az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 436, 1910-ben 941 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A plébániát 1820-ban építették, de 1945-ben a kommunista hatóságok közcélra lefoglalták. Itt rendezkedett be a helyi önkormányzat, a posta és néhány lakást alakítottak ki benne. A plébánosnak el kellett mennie a településről és csak 1966-ban térhetett vissza. Račišće 1955-ben az újraszervezett Korčula községhez került. A független Horvátország megalakulása utáni közigazgatási reform alkalmával, 1993-ban Korčula városához csatolták. 2011-ben 432 lakosa volt, akik főként hajózásból, halászatból és az utóbbi időben a turizmusból éltek. A településen iskola és posta működik.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
436 491 591 776 834 941 941 928 995 1057 945 644 511 456 468 432

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma 1907-ben épült Ćiril Iveković tervei szerint. A helyén már korábban is egy kisebb templom állt, melyet 1794-ben építettek. Az új templom felszentelése 1907. szeptember 1-jén történt. 1992-ben megújították.
  • A temetőben álló Szent Balázs templomot 1886-ban építették, 1997-ben megújították.
  • A knežei településrészen álló Kis Jézusról nevezett Szent Teréz tiszteletére szentelt templomot 1936-ban kezdték építeni, de az építés félbemaradt. Csak 1997-ben folytatták az építését és 2003-ra tudták befejezni. Felszentelése 2003. október 1-jén történt.
  • A Segítő Szűzanya templom a település legrégibb temploma volt. 1682-ben építették nem sokkal Račišće alapítása után. Ma használaton kívül, rossz állapotban áll.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a korčulai alapiskola alsótagozatos iskolája működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]