Desne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Desne
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKula Norinska
Jogállás falu
Irányítószám 20344
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség90 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság3 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Desne (Horvátország)
Desne
Desne
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 03′ 30″, k. h. 17° 32′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 03′ 30″, k. h. 17° 32′ 15″

Desne falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Kula Norinskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 49, közúton 65 km-re délkeletre, Pločétól légvonalban 8, közúton 12 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra a Neretva völgyétől északra fekszik. Legjelentősebb településrészei: Masline, Kod crkve, Vrijaci, Strimen és Šišin. Délnyugati határában egy lesüllyedt mederben hullámzik a Desansko jezero, azaz a Desnei-tó vize, mely vizét a Modro oko (Kék szem) forrástóból kapja. A forrástó onnan kapta a nevét, hogy tükrében az ég kék színe tükröződik vissza, környezete mocsaras. A tavat a Neretvával a Desanka- és a Crna-patak köti össze. A település északkeleti határrészét képező hegyes terület szélénél több forrás fakad, melyek a karsztos kőzeten át a föld alatt kapcsolatban vannak a Matica-patak vízrendszerével. A falu feletti magaslatok közül említésre méltó a Babina gomila (735 m), Ilica (659 m), Velika Rujnica (618 m), Mala Rujnica (599 m), Varda (532 m), Sedlo (vagy Prijevoj; 525 m), Kablina (456 m), Donja Gora (315 m) és a Dejnovac (175 m).

Története[szerkesztés]

Desne területe az itt található ókori halomsírok tanúsága szerint már a történelem előtti időben is lakott volt. A sírok a térség első ismert népének az illíreknek a hagyatékai, akik a római hódításig uralták a mai Dalmácia területét. A római korból csak néhány latin feliratos kőtöredék maradt fenn, de a Desnei-tóban egészen a 19. század végéig látszottak római falmaradványok. Desne egy Desna nevű középkori erődítményről kapta a nevét, melyet 1361-ben említenek először. Ezután a 14. és a 15. században többször is szerepel az írásos forrásokban. 1412 május 3-án egy oklevélben „in Desna teritorii Narenti” alakban, mint a Neretva területén levő Desna szerepel. Desne területe és a tó vidéke kiváló menedékhelyül szolgált a kalózok számára is, akik többször támadták innen a raguzai kereskedőket. Desna várának őrsége és kapitánya is volt. Arról, hogy Desne már a középkorban is lakott volt a területén található középkori sírkövek adnak bizonyságot. Közülük a legtöbb a plébániatemplom mellett található és néhány a templom falába is be van építve.

A török a 15. század második felében hódította meg ezt a vidéket. 1463-ban török uralom alá került Bosznia, 1482-ben pedig Hercegovina is. Közvetlenül ezután elesett a Neretva bal partján Opuzen mellett álló Brstanik vára is, majd az egész Neretva völgyét a Hercegovinai szandzsákhoz csatolták. 1499-ben már az egész akkori neretvai krajina a Cetina folyóig török uralom alatt állt. Nehéz idők következtek az itt élő keresztény lakosságra, mert a törökök egyáltalán nem kímélték őket. Közülük sokat megöltek, mások a tengermellékre és a szigetekre menekültek. A terület a 16. században a podjezerjei plébániához tartozott. 1563-ig a megmaradt keresztény lakosság lelki szolgálatát a ljubuški ferences atyák látták el, majd miután a török lerombolta kolostorukat a szolgálatot a zaostrogi atyák vették át.

A török 1683-as bécsi veresége után a keresztény seregek egymás után szabadították fel a megszállt területeket. Dalmácia népe is felkelt az idegen uralom ellen és a velencei parancsnokok vezetésével 1685-ben a Neretva völgyét is felszabadították. A török uralom után a terület a Velencei Köztársaság része lett. A 17. század végén és a 18. század elején Desnán lakott az akkori plinai plébános, aki nemcsak a plinai plébánia területét, hanem a Borovciig terjedő terület lelki szolgálatát is ellátta. 1720-ban Desna a Borovci székhelyű vidi plébánia része lett. 1735-ben Rujnicával együtt az újraalapított borovci plébániához került. 1760-ban Stjepan Blašković makarskai püspök Desnát és Rujnicát önálló plébániává nyilvánította. A plébános Rujnicán lakott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1863-ban újraalapították a bagaliovići plébániát, melynek Desne is a része lett. 1857-ben 1056, 1910-ben 1163 lakosa volt.

1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1921-ben Desnét leválasztották a bagalovići plébániáról és önálló plébánia lett. 1931-ben a falunak 753 lakosa volt. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de élénk partizántevékenység volt a környékén. 1943. februárjában egy partizánakciót követően az olasz megszállók végigrabolták a települést, melynek iskoláját felgyújtották. A háború után a település szocialista Jugoszláviához került. Megindult a lakosság elvándorlása, mely különösen az 1960-as és 1970-es években erősödött fel. Desne 1991-től a független Horvát Köztársaság része. 1992-ig közigazgatásilag Metković községhez tartozott. 1993. január 1-jén megalakult Kula Norinska község, melynek Desne is a része lett. A településnek 2011-ben már csak 90 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.056 1.257 744 831 972 1.163 726 753 627 593 499 298 222 197 130 90

(1857-ben és 1869-ben az adatok Krvavac, Bagalovići, Vrh Desne, Kula Norinska és Podrujnica, 1921-ben és 1931-ben részben Krvavac, 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben Momići és Matijevići, 1880-ban pedig részben Podrujnica lakosságát is tartalmazzák.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma a török uralom alóli felszabadulás után, a 17. század végén vagy a 18. század elején épült. A templom azonban idővel rossz állapota miatt alkalmatlan volt a használatra, ezért 1779-ben Blašković püspök elrendelte egy az eredetivel egyező méretű templom építését. A rendeletet azonban ekkor még nem hajtották végre. 1837-ben a templom már életveszélyes állapotban volt. Végül az épületet 1845-ben renoválták és bővítették, ekkor nyerte el mai formáját. Az épület 16 és fél méter hosszú, 8 méter széles. A beton oszlopokon álló harangtornyot az I. világháború után építették. A templomnak három oltára van. A főoltár a szentélyben, a Szűz Mária és a Szent György oltár a szentély előtt, a diadalívnél áll ahova 1963-ban helyezték át. 1990-ben az épületet teljesen megújították, ekkor állították fel a szembemiséző oltárt. A hajóban Szent József és Szent Liberan szobrait helyezték el. A megújított templomot 1991. július 23-án szentelte fel Ante Jurić érsek.
  • A rujnicai Szent Rókus kápolnát 1761-ben említik először, amikor keresztelőt tartottak benne. 1910-ben a település lakatlanná vált, de a kápolna megmaradt. Ma csak évente háromszor, Szent Rókus ünnepén, Húsvét harmadnapján és Pünkösd harmadnapján tartanak misét benne, amikor a falu régi lakóinak leszármazottai visszatérnek és meglátogatják régi otthonaikat.
  • A Szent Miklós kápolna 1921-ben a plébánia önállóvá válása után épült az akkori plébánia épülete mellé a plébános mindennapi használatára. Mivel a lakosság időközben a környékéről elköltözött a kápolna magára maradt. Ma csak Szent Miklós ünnepén miséznek benne.
  • Délnyugati határában egy lesüllyedt mederben található a 40 hektáros Desnei-tó (Desansko jezero). A tó főként a Modro oko forrásból kapja a vizét, mely onnan kapta a nevét, hogy tükrében az ég kék színe tükröződik vissza. A forrás legnagyobb mélysége 22 és fél méter, mellette a tavat még vagy tíz kisebb forrás is táplálja. A tó környezete mocsaras, a Neretvával a Desanka- és a Crna-patak köti össze.

Gazdaság[szerkesztés]

A jó minőségű földek és a kedvező éghajlat kedvez a mezőgazdasági termelésnek. Sok desnei foglalkozik olajbogyó termeléssel, többen felújították régi ültetvényeiket. Sokan termelnek burgonyát és zöldségféléket is. Tervezik a falusi turizmus fejlesztését.

Kultúra[szerkesztés]

A településen kultúrház működik.

Oktatás[szerkesztés]

Desne első iskolája 1898-ban nyílt meg kétosztályos iskolaként a Strimen nevű településrészen. 1943-ban az olasz megszállók felgyújtották. 1945 és 1947 között az iskola magánházakban működött. 1947/48-ban felépült az új iskolaépület, mely már négyosztályos iskolaként nyílt meg, majd 1954-től hatosztályos iskolaként működött tovább. 1994-ben a tanulók kis száma miatt be kellett zárni, azóta az itteni gyerekek Kula Norinskára járnak iskolába. 1997-ben az iskolaépületben telefonközpontot nyitottak.

Sport[szerkesztés]

MNK „Desne” kispályás labdarúgóklub.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]