Dubravica (Dubrovnik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dubravica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségDubrovnik
Jogállásfalu
Irányítószám20235
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség33 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság378 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 44′ 42″, k. h. 17° 56′ 24″Koordináták: é. sz. 42° 44′ 42″, k. h. 17° 56′ 24″
SablonWikidataSegítség

Dubravica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 16, közúton 24 km-re északnyugatra a tengermelléken, a Majkoviból Trstenóba menő út mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Dubravica területe már ősidők óta lakott. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaikból található a település határában is. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki.

A horvát tengermelléknek ez a része a Neretvától Dubrovnik városáig a középkori Zahumljéhez tartozott, mely kezdetben a horvát nemzeti királyoktól, majd a 12. századtól a horvát-magyar királyoktól függőségben (Hum, Chum néven) önálló hercegséget képezett. Mihály humi herceget („dux Chulmorum”) már a 10. században említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában átmenetileg a raškai uralkodók uralma alá került, de 1154-ben Borics bosnyák bán megszerezte tőlük. 1198-ban Endre horvát-szlávón herceg visszaszerezte a magyar koronának, de ténylegesen a Nemanjić-dinasztia hercegei uralkodtak felette. 1326-ban újra a bosnyák bánok uralma alá került, majd Dusán István szerb király foglalta el. 1362-ben visszaszerezték a horvát-magyar királyok, majd 1382-ben I. Tvrtko bosnyák király kezére került. Végül 1399-ben megszerezte a Raguzai Köztársaság. Szent János tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült.

A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 142, 1910-ben 98 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen. Az elfoglalt települést a szerb erők kifosztották és felégették. 1992. májusáig lényegében lakatlan volt. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. 1996-ban földrengés okozott súlyos károkat. A településnek 2011-ben 37 lakosa volt, akik főként Dubrovnikban és a közeli nagyobb településeken dolgoztak, illetve mezőgazdaságból éltek.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
142 134 119 101 99 98 72 74 86 75 62 61 51 39 47 37

Nevezetességei[szerkesztés]

A Keresztelő Szent János templom a 16. században épült, a 20. században bővítették.

Gazdaság[szerkesztés]

Gazdaságilag fejletlen elővárosi település, melynek lakói elsősorban mezőgazdaságból, állattartásból élnek. A gazdasági fellendülést az A1-es autópálya Ploče és Dubrovnik közötti szakaszának megépülésétől várják, mely Dubravica közelében halad át.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]