Ugrás a tartalomhoz

Slivno Ravno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Slivno Ravno
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségSlivno
Jogállásfalu
Irányítószám20356
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség1 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság228 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 57′ 22″, k. h. 17° 32′ 42″42.956000°N 17.545000°EKoordináták: é. sz. 42° 57′ 22″, k. h. 17° 32′ 42″42.956000°N 17.545000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Slivno Ravno témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Slivno Ravno falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Slivno községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 56, közúton 74 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 14, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re délre Neretva-folyó deltavidékén fekszik.

Története[szerkesztés]

A horvátok őseinek érkezése után a 8. századtól ez a terület a Ston székhelyű zahumi kenézséghez tartozott. Első írásos említésével csak 1358-ban találkozunk. A néhány helyen található sok középkori sírkőből arra következtethetünk, hogy a késő középkorban a település mai területe is sűrűn lakott volt. Nagyobb középkori temető maradványa található Provići település felett, ahol a 19. század második felében 98, részben díszített sírkövet találtak. A régi slivnói plébániatemplom is állt már legkésőbb a 15. században. Slivno már 1490 előtt török uralom alá került.

A török alóli felszabadítás után két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első telepesek már 1686-ban megérkeztek és legelőször Opuzen környékét népesítették be. Slivno felszabadítása után népesültek be a slivnói falvak. A második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Már rögtön a felszabadulás után 1689-ben megalapították a slivno ravnoi plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A slivno ravnoi plébánosok az alapítástól a 19. század közepéig Smrdan erődjében laktak. 1857-ben építették fel a plébániatemplom mellett az új plébániaházat, ahova 1860-ban költözött be a plébános.

A településnek a hozzá tartozó falvakkal együtt 1857-ben 1107, 1910-ben 533 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően a Kis-Neretva és a tengerpart mentén több új település is létrejött, miközben a régi, magasabban fekvő települések kiürültek. 1966-ban a plébános is elhagyta a régi plébániaházat és az új községközpontra, Vlakára költözött. A régi plébániaházat 2003-ban felújították és halottasháznak rendezték be. A településnek 2011-ben mindössze 2 állandó lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.107 1.272 356 377 457 533 2.194 815 436 366 296 33 245 13 7 2

(Népessége 1981-ben Klek, 1991-ben Duboka, Komarna és Lovorje lakosságának kiválásával csökkent, míg területének egy részéből hozták létre a ma Opuzenhez tartozó Buk-Vlaka települést. 1857-ben és 1869-ben Slivno néven. 1857-ben, 1869-ben és 1921-ben az adatok Blace, Podgradina és Raba, 1981-ben részben Buk-Vlaka, 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben Duba, Duboka, Klek, Komarna, Kremena, Trn és Zavala, 1857-ben, 1869-ben, 1890-ben, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben Lovorje, 1880-ban, 1890-ben és 1931-ben Podgradina, 1857-től 1880-ig, 1900-ban, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben Pižinovac lakosságát is tartalmazzák.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent István első vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1896-ban épült. Felszentelését 1904-ben Marčelić dubrovniki püspök végezte. A templom szabályosan faragott kövekből épült. A főbejárat felett háromszögű timpanon látható kőkereszttel, a homlokzat közepén feliratos kőtábla, felette pedig lunetta látható. A homlokzat felett három harang számára kialakított nyitott harangtorony áll. A főoltár a spliti Pavao Bilinić mester munkája 1901-ből. Carrarai márványból készült Emil Vecchietti tervei szerint. A mellékoltárok a Szeplőtelen fogantatás, valamint Szent Cirill és Szent Metód tiszteletére vannak szentelve. Mindkét tiroli munka 1906-ban készült. A templomot 1982-ben megújították. A templom építése előtt a régi templomot lebontották. Ebből az épületből csak a 14-15. századi szentély maradt meg, amelyet halottasházzá alakítottak át.

Prović falutól északra, az Orlovac-hegy lejtőin fekvő Greblje nevű helyen késő középkori nekropolisz található. A sírkövek száma szerint ez a Neretva völgyének egyik legnagyobb ilyen típusú nekropolisza. A temetőben 67 síremlékben található, ebből 36 tábla, 29 sírláda és 2 oromzatos formájú. A helyszínt nagyszámú díszített példány is különlegessé teszi (összesen 33 ilyet találtak). A leggyakoribb motívumok a kereszt, a pajzs és a kard különböző kombinációi, valamint a félhold, a csillag és a rozetta. Ennek a nekropolisznak a sajátossága a kereszt, a ló és a kígyó motívumait ábrázoló sírkődísz megjelenése. A nekropolisz a díszítések szerint határozott kapcsolatokat mutat a hercegovinai térségben fellelhető sírköves temetőkkel, ami a földrajzi és történelmi kulturális közelség alapján is gondolható. A nekropolisz keletkezése a 14. és a 15. század második felére nyúlik vissza.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]