Makoše

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Makoše
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségŽupa dubrovačka
Jogállás falu
Irányítószám 20207
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség168 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság173 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Makoše (Horvátország)
Makoše
Makoše
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 39′ 00″, k. h. 18° 11′ 20″Koordináták: é. sz. 42° 39′ 00″, k. h. 18° 11′ 20″

Makoše falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 7, közúton 11 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 3 km-re északnyugatra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Grbavac és Buići között fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu pontos keletkezése nem ismert, de a középkorban már bizonyosan lakott volt. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. Határában egy középkori őrtorony maradványai is megtalálhatók. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 275, 1910-ben 226 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 168 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
275 248 241 254 246 226 248 205 187 179 153 140 157 120 159 168

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Antal kápolna
  • Középkori őrtorony

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]