Jasenice (Konavle)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jasenice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20210
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 14 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság454 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jasenice (Horvátország)
Jasenice
Jasenice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 35′ 30″, k. h. 18° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 35′ 30″, k. h. 18° 16′ 00″

Jasenice falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 15, közúton 23 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 9 km-re északkeletre, a konavlei hegyvidéken a Sniježnica-hegység északnyugati oldalán, Uskoplje és Brotnice között, a hercegovinai határ közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Jasenice területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Egyik településük maradványai megtalálhatók a település határában a Gradina nevű magaslaton. Több illír halomsír is található a település határában, például a Velji do nevű helyen. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. Határában haladt át az Epidaurumot ellátó római vízvezeték. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat. A jasenicei Szent Megváltó templom a 17. században épült, hívei a stravčei plébániához tartoztak.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 92, 1910-ben 110 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 14 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
92 92 92 113 118 110 90 86 83 91 84 55 31 38 22 14

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Megváltó tiszteletére szentelt temploma a 17. században épült, a 19. században előcsarnokkal bővítették. Története során többször is megújították. Utoljára 2007-ben, amikor villanyvilágítást szereltek az épületbe.
  • Ókori vármaradványok a Gradina nevű magaslaton.
  • Ókori halomsírok a település határában.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]