Donja Vrućica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donja Vrućica
Donja Vrućica látképe a Mokalo-heggyel.
Donja Vrućica látképe a Mokalo-heggyel.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségTrpanj
Jogállás falu
Irányítószám 20240
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség33 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság191 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donja Vrućica (Horvátország)
Donja Vrućica
Donja Vrućica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 00′ 30″, k. h. 17° 13′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 00′ 30″, k. h. 17° 13′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Donja Vrućica témájú médiaállományokat.

Donja Vrućica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Trpanjhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 35 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 81, közúton 108 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 7 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati felén, a Mokalo-hegy lábánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A félsziget barlangjaiban talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Az itt elő első ismert nép az illírek voltak akiknek a település határában emelkedő Gradac nevű magaslaton erődített településük volt. Az illírek jelenlétének bizonyítéka az az öt halomsír is, mely a település határában található. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. A község terültén több villagazdaság maradványai is megtalálhatók.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A térség urai sűrűn váltogatták egymást, majd a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról, majd Janjinából igazgatták. Plébániáját 1548-ban alapították, ekkor épült a plébániatemplom is. A plébániához kezdetben Donja- és Gornja Vrućica, valamint Duba mellett Trpanj is hozzá tartozott. A mai községközpont akkor még kisebb település volt. A 19. század-ban azonban Trpanj gyorsan fejlődött. 1844-ben előbb saját káplánja, majd 1850-től önálló plébániája lett. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 320, 1910-ben 222 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a települést súlyos károk érték. 1942. szeptember 20-án az olasz megszállók felgyújtották és számos lakóház mellett a plébániaépülete is leégett. Ekkor égtek el a település 1681 óta vezetett anyakönyvei is. Nagy kivándorlási hullám volt az 1980-as években, amikor tíz év alatt a népesség száma közel a felére esett vissza. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 33 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
320 310 289 296 232 222 227 235 198 190 185 149 109 65 48 33
A Szent Kozma és Damján plébániatemplom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt plébániatemploma 1548-ban épült. 1873-ban bővítették és latin kereszt alaprajzot kapott, melyet kupola díszített. Antun Cibilić atya aki hosszú ideig volt plébános a településen tehetséges festő is volt. Ő készíttette a nagyoltárt, melyre Szent Kozma és Damján, Szent Balázs és Szent Ferenc képeit festette. Amikor meghalt ez oltár alá temetkezett. A Szűz Mária tiszteletére szentelt mellékoltárt 1874-ben emeltette Matteo Štuk atya. Az oltárkép a valparaisoi Ventura Kunić munkája, aki a képet férje szülőföldje templomának ajándékozta. A templomot 1873. szeptember 8-án szentelték fel.
  • Említésre méltók a gazdag Bunić és a Ranjina családok nyári rezidenciái, utóbbiban kápolna is található.
  • A népi építészet szép példáit láthatjuk Ženjevka, Veli Vrh, Donje Selo és Šeputi településrészeken.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus és a mezőgazdaság. A falu határában főként szőlőt és olajbogyót termesztenek.

Oktatás[szerkesztés]

A magánoktatás 1854-ben kezdődött, később megnyílt a népiskola is. Ma a településen már nem működik iskola, az itteni gyermekek Trpanjra járnak iskolába.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Donja Vrućica
A Wikimédia Commons tartalmaz Donja Vrućica témájú médiaállományokat.