Donja Vrućica
| Donja Vrućica | |
 | |
| Donja Vrućica látképe a Mokalo-heggyel. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Trpanj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20240 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 23 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 191 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 00′ 29″, k. h. 17° 13′ 05″Koordináták: é. sz. 43° 00′ 29″, k. h. 17° 13′ 05″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donja Vrućica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donja Vrućica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Trpanjhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 35 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 81, közúton 108 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 7 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati felén, a Mokalo-hegy lábánál fekszik.
Története[szerkesztés]
A félsziget barlangjaiban talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Az itt elő első ismert nép az illírek voltak akiknek a település határában emelkedő Gradac nevű magaslaton erődített településük volt. Az illírek jelenlétének bizonyítéka az az öt halomsír is, mely a település határában található. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. A község területén több villagazdaság maradványai is megtalálhatók.
A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A térség urai sűrűn váltogatták egymást, majd a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról, majd Janjinából igazgatták. Plébániáját 1548-ban alapították, ekkor épült a plébániatemplom is. A plébániához kezdetben Donja- és Gornja Vrućica, valamint Duba mellett Trpanj is hozzá tartozott. A mai községközpont akkor még kisebb település volt. A 19. század-ban azonban Trpanj gyorsan fejlődött. 1844-ben előbb saját káplánja, majd 1850-től önálló plébániája lett. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 320, 1910-ben 222 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a települést súlyos károk érték. 1942. szeptember 20-án az olasz megszállók felgyújtották és számos lakóház mellett a plébániaépülete is leégett. Ekkor égtek el a település 1681 óta vezetett anyakönyvei is. Nagy kivándorlási hullám volt az 1980-as években, amikor tíz év alatt a népesség száma közel a felére esett vissza. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 33 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 320 | 310 | 289 | 296 | 232 | 222 | 227 | 235 | 198 | 190 | 185 | 149 | 109 | 65 | 48 | 33 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt plébániatemploma 1548-ban épült. 1873-ban bővítették és latin kereszt alaprajzot kapott, melyet kupola díszített. Antun Cibilić atya aki hosszú ideig volt plébános a településen tehetséges festő is volt. Ő készíttette a nagyoltárt, melyre Szent Kozma és Damján, Szent Balázs és Szent Ferenc képeit festette. Amikor meghalt ez oltár alá temetkezett. A Szűz Mária tiszteletére szentelt mellékoltárt 1874-ben emeltette Matteo Štuk atya. Az oltárkép a valparaisoi Ventura Kunić munkája, aki a képet férje szülőföldje templomának ajándékozta. A templomot 1873. szeptember 8-án szentelték fel.
- Említésre méltók a gazdag Bunić és a Ranjina családok nyári rezidenciái, utóbbiban kápolna is található.
- A népi építészet szép példáit láthatjuk Ženjevka, Veli Vrh, Donje Selo és Šeputi településrészeken.
Gazdaság[szerkesztés]
A lakosság fő bevételi forrása a turizmus és a mezőgazdaság. A falu határában főként szőlőt és olajbogyót termesztenek.
Oktatás[szerkesztés]
A magánoktatás 1854-ben kezdődött, később megnyílt a népiskola is. Ma a településen már nem működik iskola, az itteni gyermekek Trpanjra járnak iskolába.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Trpanj község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Donja Vrućica (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Trpanj község hivatalos oldala (horvátul)
