Duba Konavoska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Duba Konavoska
Duba Konavoska látképe
Duba Konavoska látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20210
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség63 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság509 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Duba Konavoska (Horvátország)
Duba Konavoska
Duba Konavoska
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 36′ 00″, k. h. 18° 20′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 36′ 00″, k. h. 18° 20′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Duba Konavoska témájú médiaállományokat.

Duba Konavoska falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 20, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 16 km-re északkeletre, a konavlei hegyvidéken a Sniježnica-hegység északi oldalán, a hercegovinai határ közelében fekszik. Ez a Zvekovicáról a konavlei hegyvidékre vezető út utolsó települése.

Története[szerkesztés]

Duba területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Egyik településük maradványai megtalálhatók a település közelében a Gradine nevű magaslaton és egy halomsír maradványai is ismertek a település határában. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Duba a középkorban is folyamatosan lakott volt, ezt bizonyítják a templom melletti középkori temető sírjai. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat. A stravčai Szent György plébánia, melynek Duba is a része lett alapítása 1620 körül történt. Korábban az egész konavlei hegyvidék a cavtati plébániához tartozott.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 172, 1910-ben 225 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A térség falvait a 20. század elején még vasút kötötte össze a nagyobb településekkel, ezt azonban 1968-ban megszüntették, azóta rendszeres autóbuszjárat köti össze Cavtat városával. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. Az otthon maradtak közül a megszállók többeket elhurcoltak és meggyilkoltak. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 63 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Az alsó tagozatos gyermekek Stravčára, a felső tagozatosok Cavtatra, a középiskolások Dubrovnikra járnak iakolába.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
172 171 172 190 216 225 194 179 154 155 138 119 106 100 75 63

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent István templomot a 15. században építették, majd többszöri átépítésen esett át. Mellette középkori temető található. A helyi hagyomány szerint a templom egy Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt korábbi templom alapjaira épült. Egy a templomtól húsz méterre eső helyet a nép ma is „Tomina crkva” néven emleget. 1997-ben a templom tetőzetét, majd pár évvel később belső terét újították fel. 2006-tól már elektromos árammal is el van látva.
  • Ókori halomsír a település határában.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]