Dubravka (Konavle)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dubravka
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20216
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség295 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság440 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dubravka (Horvátország)
Dubravka
Dubravka
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 32′ 10″, k. h. 18° 25′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 32′ 10″, k. h. 18° 25′ 30″

Dubravka falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 29, közúton 37 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 17, közúton 23 km-re délkeletre, a montenegrói határ közelében, abban a természetes átjáróban fekszik, mely Konavlét a szomszédos Hercegovinával köti össze.

Története[szerkesztés]

A település tölgyerdeiről kapta a nevét, melyet a helyiek dubravának neveznek. A falu korábbi neve Mrcine volt, 1959-ig a plébánia is ezt a nevet viselte. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Erődített településük maradványai megtalálható Dubrava határában is a Gradina és Gradac nevű magaslatokon. A közeli Sokol várának helyén is illír erődítmény állt egykor. Halomsírjaik közül mintegy fél tucatnak a maradványa található a település területén. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

A település a középkorban is folyamatosan lakott volt. Itt vezetett át a kereskedelmi forgalom Konavléből a szomszédos Hercegovinába. A település híres volt határmenti vásárairól. Itt a Szent Borbála templom mellett található egész Konavle legnagyobb fennmaradt középkori temetője. Területe kezdetben Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától Sandalj Hranićtól. A köztársaság uralma idején egyike volt a konavlei kamarás igazgatása alá tartozó falvaknak, ahol a 16. században 50-60 háza volt, mintegy 160 lakossal. 1673-ban Dubravkának 24 lakosa volt, településrészei közül pedig Pičete 85, Vatasi 45, Butkovina 102 lakossal rendelkezett. Egyházi szempontból Grudához tartozott, kivéve Vatasit, mely a pločicai plébánia része volt. A mrcinei plébániát 1731-ben alapították.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. Alsó tagozatos fiúiskoláját 1840-ben említik először, de mivel gazdasági okok miatt sem a megfelelő helyiséget, sem a tanárt nem tudták biztosítani hamarosan bezárták. 1844-ben a földek 23 százaléka volt csak megművelve. A lakosság általában hetente két alkalommal ment vásárba Cavtatra, vagy Raguzába. Leggyakoribb áruja a bor volt, melynek áráért szarvasmarhát és gyapjút vásárolt. A településnek vasúti összeköttetése nem volt, viszont 1893-ban megépült a rajta átvezető út. Az első népiskola 1894-ben nyílt. Ma csak egy háromosztályos alsó tagozatos iskola működök itt a butkovinai településrészen. A felső tagozatos gyermekek Grudára járnak. 1857-ben 543, 1910-ben 568 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 295 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
543 581 562 561 580 568 481 500 495 479 423 366 349 313 265 295

(1953-ig Mrcine néven.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Borbála tiszteletére szentelt temploma az egyik legrégibb eredetű Konavle területén. A mai templomot a középkori épület helyén 1889-ben építették fel. A templomot szárazon rakott kőfallal határolt temető övezi. Ez Konavle legnagyobb középkori temetője 104 ősi sírkővel, melyek főként a 14. és a 15. századból származnak. Közülük 94 egészben, 10 pedig töredékesen maradt fenn. A díszítések között stilizált szőlő, kereszttel díszített rozetta, íj és nyíl, kéz és marok látható, néhányon az írás nyomai is megmaradtak. A temető mellett ókori halomsír található. Mellette vezetett az a kereskedelmi út mely a középkorban Konavléból Hercegovina belsejébe vezetett és már az ókorban is használatos volt. A templom és a temető 2016 óta az UNESCO világörökség részét képezi.
  • A Szent Miklós plébániatemplomot 1935 és 1941 között építették a régi plébániatemploma helyén. A régi plébániatemplom 1600-ban, míg a második 1731-ben épült. 1935-ra olyan állapotba került, hogy már nem lehetett felújítani, azért építették a helyére a mai templomot. Felszentelése csak 1990. július 11-én történt. A templom szentélyében a kőből épített oltár és a festett boltozat dominál. A délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett. Felújítása 1993-ban történt.
  • A gornja dubravkai Szent Mihály kápolna a helyi temetőben áll. Első írásos említése a 15. században történt. Mellette halottasház áll.
  • A pičetei temetőben álló Szent Kereszt kápolna a 16. századból származik, de már a 15. században említenek ezen helyen egy azonos titulusú kápolnát. A mai épület a 20. század elején épült és állapota miatt újjáépítést, vagy átépítést igényel.
  • A pičetei Szent Demeter kápolna a 18. században épült egy ókori szentély helyén.
  • A vatasi Keresztelő Szent János kápolnát a 15. században építették. A 18. században barokk stílusban építették át. Közvetlenül alatta ókori vízvezeték nyomai láthatók.
  • A butkovai Szent Antal kápolna 1958-ban épült, 1993-ban átépítették.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dubravka (Konavle) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.