Stravča
| Stravča | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20210 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 54 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 480 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 36′ 06″, k. h. 18° 18′ 48″Koordináták: é. sz. 42° 36′ 06″, k. h. 18° 18′ 48″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stravča falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 18, közúton 28 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 14 km-re északkeletre, a konavlei hegyvidéken a Sniježnica-hegység északi oldalán, Brotnice és Duba Konavoska között, a hercegovinai határ közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
Stravča területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Több településük maradványai is megtalálhatók a település határában a Kula mala, Gradina és Gradac nevű magaslaton. Közel húsz ismert halomsír maradványai is megtalálhatók itt többek között Kolićin, Vardán, Ivankrsten, Mala gradinán, Brgijezen, Siljevištán és Babán. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
Stravča a középkorban is folyamatosan lakott volt, ezt bizonyítják a középkori temető megmaradt sírjai. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat. A stravčai Szent György plébánia alapítása 1620 körül történt, bár egyes dokumentumok az 1636 és 1639 közötti időre teszik. Korábban az egész konavlei hegyvidék a cavtati plébániához tartozott. A 17. század első felében a raguzai hatóságok rendeletére egymás után épültek fel a falvak templomai. Ekkor építették a Szent Megváltó tiszteletére szentelt templomot is, egyúttal a Szent György templomot is felújították.
Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A lakosság képviselői, hogy javaikat mentsék alkudozni kezdett a megszállókkal, akik azt a maguk módján oldották meg. Bezárták őket a templomba és az épületet rájuk gyújtották. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 203, 1910-ben 186 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A térség falvait a 20. század elején még vasút kötötte össze a nagyobb településekkel, ezt azonban 1968-ban megszüntették, azóta rendszeres autóbuszjárat köti össze Cavtat városával. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. Az otthon maradtak közül a megszállók többeket elhurcoltak és meggyilkoltak. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 60 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A helyi iskolának csak háromosztályos alsó tagozata van, a felső tagozatosok Cavtatra, a középiskolások Dubrovnikra járnak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 203 | 204 | 187 | 186 | 189 | 186 | 160 | 158 | 143 | 138 | 114 | 86 | 78 | 71 | 57 | 60 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Megváltó templom ma temetőkápolnaként szolgál. A 17. század elején építették. 1806-ban a montenegrói és orosz hordák kilenc helyi lakost az épületbe zárva felgyújtották. Az újjáépített templomot 1880-ban átépítették. Felújítása 2004-ben történt. Ez alkalommal az itt hosszú ideig szolgáló Frano Sek plébánosra emlékező táblát új gránittáblára cserélték és ekkor vezették be az áramot is az épületbe.
- A Szent György plébániatemplom a 16. század elejéről származik. Amikor 1620-ban megújították ez lett a település újonnan alapított plébániájának plébániatemploma. A régi, kicsinek bizonyuló templomot 1860-ban lebontották és 1872-ben újat és nagyobbat építettek helyette. A templom körül régi sírkövek voltak, melyeket a Szent Megváltó templom mellé telepítettek át.
- Középkori temető
- Ókori vármaradványok Kula malán, Gradinén és Gradacon.
- Ókori halomsírok Kolićin, Vardán, Ivankrsten, Mala gradinán, Brgijezen, Siljevištán és Babán.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Jurja Stravča (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Croatia.org:Archaeological sites near Dubrovnik with several important discoveries (angolul)
