Janjina
| Janjina | |
 | |
| Janjina látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Janjina |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Vlatko Mratović |
| Irányítószám | 20246 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 522 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 121 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 55′ 30″, k. h. 17° 25′ 41″42.925000°N 17.428056°EKoordináták: é. sz. 42° 55′ 30″, k. h. 17° 25′ 41″42.925000°N 17.428056°E | |
| janjina.hr Janjina weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Janjina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Janjina falu és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 52 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 62, közúton 83 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget közepén fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez Janjinán kívül Drače, Osobjava, Popova Luka és Sreser települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]A község területén élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek. Több halomsírjuk is található a község területén. Az egyik fontos településük Janjina felett a Gradinának nevezett magaslaton állt, ahonnan számos cseréptöredék, falmaradvány, megégett csont is előkerült. Több környékbeli magaslat (Mali Prinos, Stražica, Vardišće) valószínűleg csak őrhelyként szolgált, ahonnan a környező tengert és szigeteket tartották szemmel. Az ókorban a görögök is létesítettek kisebb kolóniát ezen a területen a mai Drače és Sreser között, mely kereskedelmi kapcsolatban volt Naronával, Kerkürával és Isszával. Az itt talált kerámia az i. e. 6. századból Dél-Itáliából, a pénzérmék az i. e. 3. századból Apollóniából és Epidamnoszból (későbbi nevén Dyrrachiumból) származnak. Bizonyos, hogy Janjina közelében forgalmas tengeri útvonalak vezettek és a görög kereskedelmi gályákat időnként kalózok támadták meg.
Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaság maradványai találhatók a janjinai mezőn Sreseren és Sutvidon is. A sreseri villa rusticának mozaikpadlója és fürdője is volt. A rómaiak jelenlétét számos lelet, épület maradványok, cseréptöredékek, üvegtárgyak, a Szent István templomnál talált sírkőlap, a sreseri temetőbővítéskor előkerült római katonasírok, a sutvidi római pénzérmék és egy malomkő igazolja. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.
A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre, akik a 9. századra áttértek a keresztény hitre. Ebben az időben építették a község legrégibb szakrális építményeit a Szent Vid és Szent György templomot, melyek alapjai ma is láthatók, míg a Szent István templom alapjai még ennél is régebbiek. 1222-ig sem Janjinának sem a környező településeknek nincs írásos nyoma, de az egyházi iratokban már 877-ben említik a stoni püspökséget, melyhez ez a terület is tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. Ebből az időből származik a kis stoni Szent Mihály templom is, melyben feltárták az első horvát királyt I. Tomiszlávot koronával a fején ábrázoló freskót. A stoni püspökséget 925-ben a spliti horvát egyházi zsinat alkalmával is említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. 1180-ban a katolikusok esküdt ellensége Nemanja István szerb fejedelem testvére Miroszláv herceg lett az ura. Nehéz időket élt át a katolikus egyház és benne a stoni püspökség. Miroszláv elkergette Donát püspököt is, aki 1211-ben száműzetésben a lokrumi bencés kolostorban halt meg. A püspök távollétében akadálytalanul kezdődhetett meg a pravoszláv hit terjesztése, Miroszláv utóda Péter idejében pedig teret nyert a bogumilizmus is. A katolikusok csak jelentéktelen kisebbséget alkottak.
Janjina első írásos említése 1222-ben Nemanjics István szerb királynak a mljeti Szűz Mária (egykori bencés) templom részére írt adományleveléből ismert, amelyben a templomnak a Pelješac-félszigeten több birtokot, köztük a janjinai Szent Vid templomot és birtokait adományozza. Ez a templom ma már nem áll, egykor a ma Sutvidnek nevezett helyen volt. A 14. század-ban Janjina a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg a Pelješac-félszigettel együtt Kotromanić II. István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról igazgatták, majd 1465-ben Janjinán is létesült kapitányság. 1347-ben engedélyezte VI. Kelemen pápa a boszniai ferences atyáknak, hogy Stonban kolostort alapítsanak. 1357-ben a nagytanács engedélyével Andrija Lukari földet és szőlőhegyet adományozott Janjinán a rend kisebb testvéreinek, akik hamarosan fel is építették itt kolostorukat. Az 1543-as pestisjárványban a lakosság kilencven százaléka elpusztult. Súlyos járvány pusztított 1732-ben is. Ekkor leégett a plébánia épülete és elégtek a település korábbi anyakönyvei. Ebben az évben hagyta el a lakosság végleg Sutvidet, az utoljára megmaradt négy család Sreser területén telepedett le.
Janjina a 18. századig a térség legjelentősebb települése volt, ekkor azonban megindult a tengeri kereskedelem virágzása és Janjina szerepét fokozatosan a tengerparti Trpanj vette át. A köztársaság fennállásának utolsó időszakában már a kapitányok is Trpanjra tették át székhelyüket. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 630, 1910-ben 742 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején az olasz és német megszállók miatt Janjina jelentős károkat szenvedett. Nagy emberveszteségek is érték, akik közül ki kell emelni a két plébánost, akiknek síremléke a plébániatemplomnál található. A háború után, de különösen az 1960-as évektől a kivándorlás következtében a lakosság száma folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború után Janjina Ston község része volt, melyről 1997-ben választották le és 1997. május 13-án megalakult az önálló Janjina község. 2011-ben a településnek 203 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 630 | 636 | 708 | 691 | 821 | 742 | 777 | 807 | 581 | 570 | 556 | 476 | 369 | 333 | 256 | 203 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Balázs tiszteletére szentelt plébániatemploma 1877-ben épült a régi, azonos titulusú templom helyén. Megáldása 1878. május 5-én, felszentelése 1905. július 2-án történt. A plébániatemplom a 17. századig a Szent István templom volt, ahonnan 1628-ban került át a plébánia székhelye. Miután ez a templom rossz állapotba került 1767-ben újít építettek helyette, de ez a templom is csak száz évig állt, mivel túl kicsinek és rossz állapotúnak bizonyult. Így épület fel 1877-ben a mai templom. Az oltár 1892-ben Bilinić mester spliti műhelyében készült.
- A temetőben álló Szent István templomot a 13. században építették, 1891-ben átépítették. A templom mellett egykor kolostor állt.
- A janjinai kapitányok palotáját 1465-ben építették. A kapitányok képviselték egykor a Raguzai Köztársaságot, ők látták el a közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatokat. Ennek megfelelően az épületben nemcsak lakóhelyiségek, hanem irodák, börtön, fegyverraktár és egyéb gazdasági helyiségek is voltak. Az épületet a köztársaság címere és Janjina védőszentjének, Szent Balázsnak a szobra díszíti.
- A településen több gazdag nemesi család palotája is állt. A Getaldić-ház 1506-ban épült, ma romosan áll. A Pucić - Školić-házat 1614-ben építették, mára átépítve a község tulajdonában van. A Bjelovučić-Šegović-ház[4] Janjina középkori magjának peremén helyezkedik el. Az épület téglalap alaprajzú, a földszinten egy központi üvegezett terasszal (télikert). Építtetőinek, a Bjelovučić testvérek igényeinek megfelelően két lakóegységre tagolódik. A mellette található kerteket az utca felől magas kőfalak veszik körül, míg nyugatról parkosított teraszok, kőbútorokkal berendezett sétányok nyílnak a környező tájra. Bár elhanyagolták, a Bjelovučić-Šegović-ház teljes egészében és részleteiben, a télikert falfestményeivel együtt megőrizte eredeti formáját.
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.
Oktatás
[szerkesztés]A településen alapiskola működik.
Galéria
[szerkesztés]-
A Szent Balázs templom -
Épületek és romok Janjinán -
Utcarészlet
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6174.
Források
[szerkesztés]- Janjina község hivatalos oldala (horvátul)
- Janjina község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Janjina (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Utazasvideo.com:Janjina (magyarul)
- Az alapiskola honlapja (horvátul)
