Janjina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Janjina
Janjina látképe
Janjina látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségJanjina
Jogállás község
Polgármester Vlatko Mratović
Irányítószám 20246
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség203 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság121 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Janjina (Horvátország)
Janjina
Janjina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 55′ 30″, k. h. 17° 25′ 45″Koordináták: é. sz. 42° 55′ 30″, k. h. 17° 25′ 45″
janjina.hr Janjina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Janjina témájú médiaállományokat.

Janjina falu és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 52 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 62, közúton 83 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget közepén fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Janjinán kívül Drače, Osobjava, Popova Luka és Sreser települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

A község területén élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek. Több halomsírjuk is található a község területén. Az egyik fontos településük Janjina felett a Gradinának nevezett magaslaton állt, ahonnan számos cseréptöredék, falmaradvány, megégett csont is előkerült. Több környékbeli magaslat (Mali Prinos, Stražica, Vardišće) valószínűleg csak őrhelyként szolgált, ahonnan a környező tengert és szigeteket tartották szemmel. Az ókorban a görögök is létesítettek kisebb kolóniát ezen a területen a mai Drače és Sreser között, mely kereskedelmi kapcsolatban volt Naronával, Kerkürával és Isszával. Az itt talált kerámia az i. e. 6. századból Dél-Itáliából, a pénzérmék az i. e. 3. századból Apollóniából és Epidamnoszból (későbbi nevén Dyrrachiumból) származnak. Bizonyos, hogy Janjina közelében forgalmas tengeri útvonalak vezettek és a görög kereskedelmi gályákat időnként kalózok támadták meg.

Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaság maradványai találhatók a janjinai mezőn Sreseren és Sutvidon is. A sreseri villa rusticának mozaikpadlója és fürdője is volt. A rómaiak jelenlétét számos lelet, épület maradványok, cseréptöredékek, üvegtárgyak, a Szent István templomnál talált sírkőlap, a sreseri temetőbővítéskor előkerült római katonasírok, a sutvidi római pénzérmék és egy malomkő igazolja. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre, akik a 9. századra áttértek a keresztény hitre. Ebben az időben építették a község legrégibb szakrális építményeit a Szent Vid és Szent György templomot, melyek alapjai ma is láthatók, míg a Szent István templom alapjai még ennél is régebbiek. 1222-ig sem Janjinának sem a környező településeknek nincs írásos nyoma, de az egyházi iratokban már 877-ben említik a stoni püspökséget, melyhez ez a terület is tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. Ebből az időből származik a kis stoni Szent Mihály templom is, melyben feltárták az első horvát királyt I. Tomiszlávot koronával a fején ábrázoló freskót. A stoni püspökséget 925-ben a spliti horvát egyházi zsinat alkalmával is említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. 1180-ban a katolikusok esküdt ellensége Nemanja István szerb fejedelem testvére Miroszláv herceg lett az ura. Nehéz időket élt át a katolikus egyház és benne a stoni püspökség. Miroszláv elkergette Donát püspököt is, aki 1211-ben száműzetésben a lokrumi bencés kolostorban halt meg. A püspök távollétében akadálytalanul kezdődhetett meg a pravoszláv hit terjesztése, Miroszláv utóda Péter idejében pedig teret nyert a bogumilizmus is. A katolikusok csak jelentéktelen kisebbséget alkottak.

Janjina első írásos említése 1222-ben Nemanjics István szerb királynak a mljeti Szűz Mária (egykori bencés) templom részére írt adományleveléből ismert, amelyben a templomnak a Pelješac-félszigeten több birtokot, köztük a janjinai Szent Vid templomot és birtokait adományozza. Ez a templom ma már nem áll, egykor a ma Sutvidnek nevezett helyen volt. A 14. század-ban Janjina a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg a Pelješac-félszigettel együtt Kotromanić II. István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról igazgatták, majd 1465-ben Janjinán is létesült kapitányság. 1347-ben engedélyezte VI. Kelemen pápa a boszniai ferences atyáknak, hogy Stonban kolostort alapítsanak. 1357-ben a nagytanács engedélyével Andrija Lukari földet és szőlőhegyet adományozott Janjinán a rend kisebb testvéreinek, akik hamarosan fel is építették itt kolostorukat. Az 1543-as pestisjárványban a lakosság kilencven százaléka elpusztult. Súlyos járvány pusztított 1732-ben is. Ekkor leégett a plébánia épülete és elégtek a település korábbi anyakönyvei. Ebben az évben hagyta el a lakosság végleg Sutvidet, az utoljára megmaradt négy család Sreser területén telepedett le.

Janjina a 18. századig a térség legjelentősebb települése volt, ekkor azonban megindult a tengeri kereskedelem virágzása és Janjina szerepét fokozatosan a tengerparti Trpanj vette át. A köztársaság fennállásának utolsó időszakában már a kapitányok is Trpanjra tették át székhelyüket. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 630, 1910-ben 742 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején az olasz és német megszállók miatt Janjina jelentős károkat szenvedett. Nagy emberveszteségek is érték, akik közül ki kell emelni a két plébánost, akiknek síremléke a plébániatemplomnál található. A háború után, de különösen az 1960-as évektől a kivándorlás következtében a lakosság száma folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború után Janjina Ston község része volt, melyről 1997-ben választották le és 1997. május 13-án megalakult az önálló Janjina község. 2011-ben a településnek 203 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
630 636 708 691 821 742 777 807 581 570 556 476 369 333 256 203

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Balázs tiszteletére szentelt plébániatemploma 1877-ben épült a régi, azonos titulusú templom helyén. Megáldása 1878. május 5-én, felszentelése 1905. július 2-án történt. A plébániatemplom a 17. századig a Szent István templom volt, ahonnan 1628-ban került át a plébánia székhelye. Miután ez a templom rossz állapotba került 1767-ben újít építettek helyette, de ez a templom is csak száz évig állt, mivel túl kicsinek és rossz állapotúnak bizonyult. Így épület fel 1877-ben a mai templom. Az oltár 1892-ben Bilinić mester spliti műhelyében készült.
  • A temetőben álló Szent István templomot a 13. században építették, 1891-ben átépítették. A templom mellett egykor kolostor állt.
  • A janjinai kapitányok palotáját 1465-ben építették. A kapitányok képviselték egykor a Raguzai Köztársaságot, ők látták el a közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatokat. Ennek megfelelően az épületben nemcsak lakóhelyiségek, hanem irodák, börtön, fegyverraktár és egyéb gazdasági helyiségek is voltak. Az épületet a köztársaság címere és Janjina védőszentjének, Szent Balázsnak a szobra díszíti.
  • A településen több gazdag nemesi család palotája is állt. A Getaldić-ház 1506-ban épült, ma romosan áll. A Pucić - Školić-házat 1614-ben építették, mára átépítve a község tulajdonában van.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.

Oktatás[szerkesztés]

A településen alapiskola működik.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Janjina
A Wikimédia Commons tartalmaz Janjina témájú médiaállományokat.