Trpanj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Trpanj
Trpanj látképe
Trpanj látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségTrpanj
Jogállás község
Polgármester Jakša Franković
Irányítószám 20240
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 598 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trpanj (Horvátország)
Trpanj
Trpanj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 00′ 30″, k. h. 17° 16′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 00′ 30″, k. h. 17° 16′ 10″
Trpanj weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trpanj témájú médiaállományokat.

Trpanj falu és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 37 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 78, közúton 106 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati felének északi partján fekszik. A települést kompjárat köti össze a Neretvai-csatorna túloldalán fekvő Ploče kikötőjével.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Trpanjon kívül Donja Vrućica, Duba Pelješka és Gornja Vrućica települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

Az itt talált leletek tanúsága szerint az ember már a legrégibb időkben megtelepedett ezen a helyen. Az őskori ember nyomai lelhetők fel a Trpanj határában fekvő Ferenćina, Vilina és Duboki dolac nevű barlangokban. A kikötő felett emelkedő Gradina nevű magaslaton történelem előtti erődített település maradványai, szárazon rakott főfalak, cseréptöredékek találhatók. Ugyancsak ilyen település lehetett a Szent Rókus-dombon, ahova később templomot építettek. A Gradina csúcsán és lejtőjén az illírek települése állt, akik az itt elő első ismert nép voltak. A település határában az illírek két halomsírja is megtalálható. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaság maradványai találhatók Trpanj területén a Gradina lábánál fekvő parkban is. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A gótok elleni háborúk idejében a 6. században I. Justinianus bizánci császár a közeli tengeri útvonal biztosítására a Gradinán várat építtetett.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. Trpanj a horvát nemzet születésének fontos helyévé vált azáltal, hogy a horvát nyelv használata itt megelőzte az olaszt. Ez abból is kitűnik, hogy az itteni kereskedők horvát nyelven vezették könyvelésüket. Még ebben az időben, valamikor a 9. és 12. század között építették a település legrégibb szakrális építményét a kis román stílusú Szent Péter templomot, mely a tengerparton áll. A település urai sűrűn váltogatták egymást, majd a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról, majd Janjinából igazgatták. Egyházilag a pelješaci plébánia része volt, mely akkoriban a félsziget legnagyobb területű plébániája volt. Területe Trsteniktől Trpanjon át Orebićig húzódott. A kereskedelem virágzása Trpanjon a 18. században kezdődött. Lakóinak nagy része tengerészként szolgált, közülük többen ismert hajóskapitányok voltak. Sokan foglalkoztak halászattal is, itt élt az adriai térség egyik legnagyobb halász közössége. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. A 19. században tengerészek és halászok településeként gyorsan fejlődött. Seloról ahol korábban a központ volt a század közepe után a lakosság Žalu irányába húzódott, ahol kialakult Trpanj új, városias jellegű központja. Trpanj kereskedelmi központtá vált, a főbb árucikkek a hal, a bor és az olaj voltak. Trpanj első fiúiskolája 1839-ben kezdte meg működését, majd 1848-ban megnyílt a leányiskola is. A két iskolát 1893-ban egyesítették. A kikötő előtt állt a kis Szent Mihály templom. Ennek a kis templomnak a felhasználásával kezdték el építeni 1902-ben az új plébániatemplomot. 1857-ben 696, 1910-ben 649 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 598, Trpanj községnek összesen 721 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
696 723 769 748 717 649 645 649 582 612 652 623 676 660 707 598

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A kikötő feletti Gradina nevű dombon láthatók a Justinianus császár által építtetett 6. századi bizánci erőd maradványai. Az egykor nagy méretű erőd falai az északi oldalon még jól láthatók. A maradványok mellett 1936-ban kilátót építettek. A dombon történelem előtti erődített település nyomai és erre utaló régészeti leletek is előkerültek.
  • A település legrégibb temploma a Szent Péter templom valószínűleg a 9. században épült, pontosabb építési ideje nem ismert. A korai román építészeti stílus jegyeit viseli magán. Az eredeti templom azonban a mainak csak a szentélyét képezte, mert valamikor a 17. században barokk stílusban hajót építettek hozzá. Állapota idővel annyira megromlott, hogy már csak temetőkápolnának használták, oltárait más templomokba szállították. A templom körül falakkal övezett régi temető található, ahová 1902-ben betiltották a további temetkezést.
  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1902 és 1906 között épült a kis Szent Mihály templom bővítésével. Felszentelése 1907. április 27-én volt. Szent Péter és Pál márványszobrát 1907-ben Bilinić mester spliti műhelyében faragták. A Rózsafüzéres Szűzanya szobrát 1855-ben vásárolták Olaszországban. A templom belső festését a helyi festő Frano Ferenca készítette 1929 és 1930 között.
  • A Kármelhegyi Boldogasszony templomot egy raguzai nemesember Stjepan Gundulić építtette a lorettói Szent Család kápolna mintájára. Az építés 1645-ben kezdődött, első említése pedig 1679-ben történt. A templomot 1836-tól iskolaként használták, 1848-ban felújították, 1874-ben részben átépítették. Reneszánsz oltárán a Szűzanya szobra látható, alatta a régi 18. századi oltárkép egy darabja a tisztítótűzben szenvedő lelkeket ábrázolja. A Szűzanya szobrának két oldalán látható festmények 1848-ban készültek, egy makarskai festő Frano Kaer munkái..
  • A Szent Rókus templom a 17. század első felében épült egy korábbi templom alapjain. Először 1679-ben említik a püspöki vizitáció alkalmával. Szent Rókus szobra 1897-ben készült. Az oldalfalakon látható két kép Nagy Konstantin császár megkeresztelését, illetve Szent Balázst ábrázolja. 1895-ben a templomot megújították, ekkor épült a homlokzat elé az új harangtorony.
  • A Szent Antal templomot 1695-ben építették egy gazdag helyi polgár Antonio Simonetti fogadalmából és költségén. Oltára eredetileg a Szent Péter templom oltára volt, majd a Kármelhegyi Boldogasszony templomban állt, ahonnan ide hozták át. Az oltárképet egy amatőr festő Ilija Antunović festette 1960-ban.
  • A Szent Miklós templomot 1840-ben fogadalomból építtette Kleme Cvitanović hajótulajdonos a tengerészek vésőszentje tiszteletére. Oltárképe Szent Liberant és Szent Miklóst ábrázolja. 1988-ban megújították.
  • Az Irgalmas Szűzanya kápolnát 1865-ben építették a plébániatemplom melletti kis dombon. A hozzá vezető lépcsősor 1936-ban épült. Eléje 1940-ben kilátót építettek.
  • A temetőben álló Szent Kereszt kápolna 1907-ben épült. Utolsó felújítása 2000-ben történt.
  • A kikötői gáton 1938-ban helyezték el a Nagyboldogasszonyt a Tenger Csillagaként ábrázoló szobrot.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.

Oktatás[szerkesztés]

Az első világi iskola 1839-ben nyílt meg a településen, de magániskola már korábban is működött. Kezdetben csak fiúk járhattak az oktatásra, majd 1848-túl beindult a leány oktatás is. Kántortanítók, akiket abban az időben mesternek hívtak már 1814-ben is oktattak a kápláni épületben, majd 1836-tól az iskola az akkor használaton kívüli a Kármelhegyi Boldogasszony templomban működött. Amikor a templomot vissza kellett adni az egyháznak az iskola magánházakba költözött. Az oktatás 1881 óta zajlik abban az épület, melyben az alapiskola ma is működik. Az iskolába a trpanjiakon kívül a donja- és gornja vručicai, valamint a dubai gyerekek járnak.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt töltötte gyermekkorát két neves horvát színművésznő és filmszínésznő Ena Begović és testvére Mia Begović.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trpanj témájú médiaállományokat.