Boljenovići

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boljenovići
Boljenovići látképe
Boljenovići látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségSton
Jogállás falu
Irányítószám 20230
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség87 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság220 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Boljenovići (Horvátország)
Boljenovići
Boljenovići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 51′ 00″, k. h. 17° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 51′ 00″, k. h. 17° 37′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Boljenovići témájú médiaállományokat.

Boljenovići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Dubrovnik városától légvonalban 44, közúton 63 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén fekszik.

Története[szerkesztés]

Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott.

1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 288, 1910-ben 149 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 87 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
288 288 108 131 148 149 162 149 138 142 138 122 106 99 94 87


Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falutól keletre található a 16. században épített Nagyboldogasszony templom. Eredetileg reneszánsz stílusban építették, de a felújítások során elveszítette stílusjegyeit és szépségét. Liturgikus tárgyai közül kiemelkedik egy értékes kehely.
  • Az Angyali üdvözlet templom ugyancsak 16. századi, de csak 1754-ben említik először. Az 1960-as években útépítés miatt áthelyezték.
  • A Szent Péter és Pál templomot a Kovačević család építtette a 16. században, első említése 1754-ben történt.
  • Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt temploma a 12. században épült, mellette középkori temető van. Az eredeti román stílusú templomból mára csak a szentély maradt meg.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Boljenovići
A Wikimédia Commons tartalmaz Boljenovići témájú médiaállományokat.