II. István bosnyák bán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. István
Kotromanić István halála, Szent Simon templom, Zára
Kotromanić István halála, Szent Simon templom, Zára

Boszniai Bánság bánja
Stjepan II
Uralkodási ideje
1314. – 1353. szeptember 28.
Elődje I. István
Utódja I. Tvrtko
Életrajzi adatok
Uralkodóház Kotromanić-ház
Teljes neve Kotromanić István
Született 1292
Elhunyt 1353. szeptember 28. (61 évesen)
Házastársa Piast Erzsébet kujáviai hercegnő (1302–1345)
Gyermekei Erzsébet (1340 körül–1387)
Édesapja Kotroman István bosnyák bán (1242 körül–1314)
Édesanyja Nemanjić Erzsébet szerb királyi hercegnő (1270 körül–1331)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István témájú médiaállományokat.

Kotromanić István (1292. – 1353. szeptember 28.) vagy II. István, horvát és bosnyák nyelv: Stjepan II Kotromanić, bosnyák bán, Kotromanić Erzsébet magyar királyné apja és I. Lajos magyar király apósa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kotroman István bosnyák bán és Nemanjić Erzsébet szerb királyi hercegnő elsőszülött fia. Anyja révén IV. István Dragutin szerb király és Árpád-házi Katalin magyar királyi hercegnő unokája és anyai nagyanyja révén V. István magyar király dédunokája volt. Apja halála (1314) után ő örökölte ugyan a báni méltóságot, de a hatalmat Boszniában Šubić Mladen horvát bán birtokolta, aki 1302-től 1322-ig tartotta a kezében a kormányrudat.[1] 1322-től pedig néhány évig anyja uralkodott helyette. Anyai nagybátyja, II. István Ulászló szerémi király (1280 körül–1325) gyermektelensége miatt őt tekintették az V. István magyar királytól eredeztetett Árpád-ház seniori ága folytatójának, hiszen anyai nagyanyja, Magyarországi Katalin szerb királyné V. István elsőszülött lánya volt. Éppen ezért I. Károly magyar király, aki V. István harmadszülött lányának, Árpád-házi Mária nápolyi királynénak volt az unokája, pedig igyekezett megnyerni magának, és szövetségesévé tenni az ifjú bosnyák bánt.

1319-ben még ugyan a karintiai I. Menyhért, Ortenburg grófja egy ismeretlen lányával jegyezte el magát, és ezért XXII. János pápa 1319. július 18-án kelt levélben adta meg a diszpenzációt a negyedfokú rokonság miatt, mert mindketten a merániai grófoktól származtak.[2] A házasság azonban ismeretlen okból nem jött létre. Ezután I. Károly magyar király vette a kezébe az ügyet, és 1323-ban összeházasította a felesége, Piast Erzsébet királyné elsőfokú unokatestvérének, Kázmér kujáviai hercegnek a lányával és Fennena magyar királynénak, III. András magyar király első feleségének az unokahúgával, Erzsébettel. A házasságot sokáig nem kísérte gyermekáldás, míg végül majdnem 17 évvel a menyegző után megszületett az egyetlen gyermekük, egy leány, Erzsébet,[3] a későbbi magyar királyné.[4] Magyarországgal jó viszonyt folytatott, felesége halála után lánya a budai udvarban nevelkedett, és annyira elkötelezett volt Magyarország irányában, hogy visszautasította IV. Uroš István Dusán szerb cár ajánlatát 1351 körül, aki fiának, Uroš trónörökös számára szerette volna feleségül kérni a bosnyák bán egyetlen leányát, hogy a két délszláv állam közötti viszályt ezzel az aktussal elsimítsák. Kotromanić István az 1349-ben megözvegyült és gyermektelen I. Lajos magyar királyhoz adta feleségül a lányát, amelynek elrendezése ügyében személyesen járt Budán. Az esküvőre 1353. július 20-án került sor Budán. Az apa még megérhette lánya egybekelését a magyar királlyal, de még ugyanabban az évben, 1353. szeptember 28-án meghalt. Az általa alapított Mileševa kolostorban helyezték örök nyugalomra.[2]

Gyermeke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Šubić család befolyásának köszönhető, hogy II. István bán öccsét, Kotromanić Ulászlót 1338 körül összeházasították II. Mladen bán unokahúgával, Šubić Ilonával.
  2. ^ a b Lásd Wertner (1891: 217).
  3. A forrásokból csak egy gyermek tudható biztosan, így az, hogy egy kiskorában meghalt fiú is született volna, vagy hogy Kotromanić Katalin, I. Hermann cillei gróf felesége és Cillei Hermann anyja az ő lánya lett volna, csak feltételezésekre épül. Lásd Wertner (1891: 218).
  4. Kotromanić Erzsébet szintén hasonló problémákkal küzdött az utódlás tekintetében, mint szülei, de reményeit végül siker koronázta, hiszen megszülettek a lányai, bár a fő cél, a fiú trónörökös az ő esetében sem teljesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.
  • Fajfrić, Željko: Kotromanići, Grafosprem-Srpska pravoslavna zajednica, Šid, 2000. URL: Lásd További információk

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. István
Bosznia uralkodója
13141353
Grb Kotromanica.jpg
Következő uralkodó:
I. Tvrtko