Lumbarda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lumbarda
Lumbarda látképe
Lumbarda látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségLumbarda
Jogállás falu
Polgármester Joža Žmikić
Irányítószám 20263
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 1213 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság17 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lumbarda (Horvátország)
Lumbarda
Lumbarda
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 55′ 20″, k. h. 17° 11′ 10″Koordináták: é. sz. 42° 55′ 20″, k. h. 17° 11′ 10″
Lumbarda weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lumbarda témájú médiaállományokat.

Lumbarda falu és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 43 km-re délre, Korčula városától légvonalban 4, közúton 6 km-re délkeletre, Korčula szigetének keleti végében, a sziget legkeletibb pontjától 2 km-re nyugatra, egy dombok és a Lumbardai-mező által övezett öbölben fekszik. Egyes részei felhúzódnak a Vela és a Mala Glavica domboldalaira. További településrészei a keleti részen Vela és Mala Postrana, nyugaton pedig a Račišće-öböl melletti Javić és Koludrt. Partvidéke nagy mértékben tagolt, mintegy húsz kis sziget is tartozik hozzá. A turisták között népszerűek Lumbarda homokos strandjai. A településre Korčula városából egy a környező fenyőerdőkön és olajfaültetvényeken át vezető jó minőségű, aszfaltozott úton lehet eljutni.

Története[szerkesztés]

A Korčula szigetén élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján találhatók meg. Ilyen vár maradványai találhatók Lumbarda határában a Vela Straža nevű magaslaton. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Lumbarda határában számos illír eredetű halomsír található. A legjelentősebb lelőhelyek Donje Blato négy, Gornje Blato öt, Javić három és Mindel öt halomsírral. Az i. e. 3. században a görögök is kolóniát hoztak létre a mai Lumbarda területén. Az itt talált leletek, egy feliratos kő az ún „Lumbardai psephisma" és a kolónia temetőjéből származó "Gnathia" váza jelenleg a korčulai városi múzeumban található. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a sziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaságok maradványai találhatók Lumbardia határában Vela Solinán, Javićon és Mindelen is.

A középkorban a sziget keleti partvidéke lényegében lakatlan volt, ugyanis a középkor folyamán állandó kalóztámadás veszélyének volt kitéve, ezért a lakosság többnyire a sziget belsejében alapított településeken élt. Benépesülése a közeli Korčula városának fejlődésével hozható összefüggésbe. A 14. századtól a korčulai nemesség és magas rangú egyházi személyek a világ zajától elvonultan megerősített nyaralókat, kastélyokat kezdtek itt építeni. Az itteni élet alapját a kő, a mező és a legelők jelentették. Lakosai közül jeles kőfaragók, szobrászok, kőművesek kerültek ki, de ugyancsak régi hagyományai vannak a szőlőművelésnek, az olajbogyó termesztésnek és feldolgozásnak, valamint az állattartásnak is. 1561-ben a település régi központjában emelkedő dombon felépült Lumbarda első, Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma, melyet a lakosság növekedése miatt 1680-ban már bővíteni kellett. A 16. században több, máig is jó állapotban fennmaradt nemesi kastély épült itt, melyek közük meg kell említeni a Nobilo, a Manola és a Kršinić családok kastélyait.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 580, 1910-ben 1349 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1955-ben az újraszervezett Korčula községhez került. A független Horvátország megalakulása utáni közigazgatási reform alkalmával, 1997-ben önálló község lett. 2011-ben 1213 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból, halászatból, kőfaragásból és a turizmusból éltek.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
580 703 831 1.029 1.197 1.349 1.349 1.243 1.185 1.235 1.142 1.068 1.040 1.102 1.221 1.213

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült, Barbarigo püspök említi először 1561-ben történt bővítése során. A településnek ekkor mintegy 80 lakosa volt, tehát azelőtt egy egész kicsi kápolna állt a helyén. A templomot 1680-ban újra bővítették, majd 1774-ben megújították. Újabb felújítása történt 1886-ban, mely után 1888. április 30-án újraszentelték. Utolsó felújítása 1988-ban történt. Harangtornyát 1968-ban kezdték építeni és 1995-ben fejezték be. Újonnan vásárolt három harangját 1996-ban Szent Rókus ünnepén helyezték el a harangtoronyban. Bejárata felett rózsaablak, felette Szent Rókus szobra látható. Az oromzaton áll a három harang számára kialakított nyitott harangtorony. Főoltára a 19. századi felújításkor készült vrniki kőből faragva reneszánsz-barokk stílusban. A keresztelőkút a falu szülöttének Frano Kršinićnek az alkotása.
  • A Szent Kereszt templomot a 16. század végén építették a Ražnjić-fok felé húzódó mezőn. Falába az 1774-es évszám van bevésve, mely valószínűleg a megújítás éve volt. A templomot 1881-ben loggiával bővítették, utoljára 1997-ben újították fel.
  • A temetőben álló Szent János templom 1893-ban épült a régi bencés kolostor helyén, melyet már 1388-ban említenek. A régészeti leletek szerint ezen a helyen már az ókorban görög kolónia volt.
  • A velika postranai Szent Bertalan templomot 1574-ben építették a korčulai domonkos atyák barokk stílusban. Teteje kőlapokkal fedett és kis fából épített fedett terasza is van. Mennyezete kazettás, falait freskók díszítik.
  • A Žabnjak nevű településrészen álló Szent Borbála templomot 1400-ban említik, ma már nagyon rossz állapotban áll.
  • A javići Szent Szpiridion kápolna 1900-ban épült.
  • A Mala Glavica nyugati oldalán álló Kisboldogasszony kápolna a 16. század végéről származik.
  • A Vela Glavicán a Nobilo-kastély mellett áll a Szent Péter és Pál templom, melyet 1529-ben építettek. Ma már nincs használatban.
  • A Lumbardai mezőn és a tengerparton a Bilin žal-öbölben egykori őrtornyok maradványai találhatók. Egykor innen figyelték a sziget körüli tengeri forgalmat és támadás esetén figyelmeztették a lakosságot.
  • Lumbardán több régi nemesi család kastélya és erődített nyári rezidenciája található. Nagyrészt még akkor épültek, amikor a gyakori volt a kalóztámadás a vidéken. Ezért erődszerűen, magas falakkal, kis ablakokkal vannak megépítve, hogy szükség esetén védelmet nyújtsanak. Az idők folyamán a kastélyokat részben elbontották, részben lakóházakká építették át. Ilyen kastélyok a Velika Glavicán a Nobilo család alsó és felső kastélya, a Mala Glavicán álló Kršinić-kastély, a Manola-kastély és az Andrijić-kastély.

Kultúra[szerkesztés]

Lumbardán működik az 1980-ban alapított Ivo Lozica Kulturális és Művészeti Egyesület, melynek zenei, ének, folklór és amatőr színjátszó szekciói vannak.

Oktatás[szerkesztés]

A településen alsótagozatos iskola működik, a felső tagozatos gyermekek Korčulára járnak iskolába.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1910. június 10-én Ivo Lozica szobrászművész
  • Itt született 1897. július 24-én Frano Kršinić szobrászművész. Az ő műve a helyi II. világháborús emlékmű és a szálloda épülete előtti „Halászok” bronz dombormű.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lumbarda témájú médiaállományokat.