Šumet (Dubrovnik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Šumet
Šumet látképe
Šumet látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségDubrovnik
Jogállás falu
Irányítószám 20236
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség176 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Šumet (Horvátország)
Šumet
Šumet
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 38′ 50″, k. h. 18° 08′ 50″Koordináták: é. sz. 42° 38′ 50″, k. h. 18° 08′ 50″

Šumet falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 4, közúton 10 km-re keletre a Dubrovniki tengermelléken, a Komolacból Gornji Brgat felé haladó út mentén, a hercegovinai határ közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. Rijeka dubrovačka déli partvidéke Knežica és Šumet településekkel együtt már a 10. század közepén a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Šumet középkori neve Juncetum volt, mely sást, nádat jelent. 1100-ban felépült a Szent Márton templom, 1211-ben pedig a Szent Vid templom, melyet a 20. század elején a Gruž felé menő vasúti pálya építésekor bontottak le. A Đurđević és Stulli családoknak nyaralói álltak a településen. A 15. században Šumet területén át építették ki a Raguza városát ellátó vízvezetéket.

A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 188, 1910-ben 117 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen, majd súlyos harcok után még októberben megszállta a települést. A házakat kirabolták, majd felgyújtották. A lakosság elmenekült, így a település 1992. májusáig lényegében lakatlan maradt. A horvát hadsereg a slanoi felszabadító hadművelet során 1992. május 26-án verte ki a JNA egységeit és a szerb szabadcsapatokat a településről és környékéről. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. A településnek 2011-ben 176 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, illetve a közeli Dubrovnikban dolgoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
188 154 110 95 119 117 129 166 150 137 117 144 164 209 159 176

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma a 15./16. században épült gótikus stílusban. Egyhajós épület négyszögletes apszissal. 1991-ben teljesen megújították.
  • A temetőben álló Szent Márton templom 1100-ban épült a település központjával együtt. Az első írásos említése 1193-ból való. A környező birtokokkal együtt lokrumi bencés apátsághoz tarozott.

Gazdaság[szerkesztés]

Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, illetve a közeli Dubrovnikban dolgoztak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Šumet
A Wikimédia Commons tartalmaz Šumet (Dubrovnik) témájú médiaállományokat.