Ljuta (Konavle)
| Ljuta | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20217 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 183 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 91 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 32′ 17″, k. h. 18° 22′ 41″Koordináták: é. sz. 42° 32′ 17″, k. h. 18° 22′ 41″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ljuta falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 26, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 16 km-re délkeletre, a Sniježnica-hegység lábánál, a konavlei mező északi peremén, a Ljuta-folyó mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A település nevét az azonos nevű vízfolyásról kapta, amely a határában ered és amely mellett fekszik. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjuk maradványai megtalálhatók a település területén is. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római uralom emlékei annak az akvaduktnak a pillérei, melyen a vodovođai források vízét szállították Epidaurum ellátására. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától. A pridvorjei plébániát, melyhez Ljuta is tartozik 1584-ben alapították. A falu Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát a 17. században építették. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 248, 1910-ben 239 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 194 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 248 | 255 | 276 | 291 | 282 | 239 | 207 | 206 | 208 | 215 | 194 | 213 | 201 | 214 | 192 | 194 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma[4] a temetőben áll. A 17. században építették egy régebbi templom helyén, amelyet a 15. században a Szent Cirill-templomként említenek. 1979-ben egy földrengés megrongálta, mely után Stijep Butijer tervei szerint építették újjá. A templom Gornja és Donja Ljuta között egy kis dombon található, a 16. században alapított pridvorjei plébániához tartozik. A templom körül egy nagy középkori temető maradványai találhatók, 27 megmaradt sírkövvel, amelyek egy részét a mára lebontott előcsarnokba építették. A templom egyhajós, téglalap alaprajzú, markáns apszis nélküli épület, oromfalán harangdúccal. Az oldalfalak egy-egy négyzet alakú ablakkal vannak tagolva. A régebbi templom mellett 1990-ben egy újat is építettek, a templomudvar szélén pedig egy újabb temető található.
- Régi malmok és római akvadukt tartópillérei a Ljuta-folyónál.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4484.
Források[szerkesztés]
- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Srđa i Baha Pridvorje (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
