Ljuta (Konavle)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ljuta
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20217
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség194 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság91 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ljuta (Horvátország)
Ljuta
Ljuta
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 32′ 20″, k. h. 18° 22′ 45″Koordináták: é. sz. 42° 32′ 20″, k. h. 18° 22′ 45″

Ljuta falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 26, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 16 km-re délkeletre, a Sniježnica-hegység lábánál, a konavlei mező északi peremén, a Ljuta-folyó mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település nevét az azonos nevű vízfolyásról kapta, amely a határában ered és amely mellett fekszik. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjuk maradványai megtalálhatók a település területén is. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római uralom emlékei annak az akvaduktnak a pillérei, melyen a vodovođai források vízét szállították Epidaurum ellátására. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától. A pridvorjei plébániát, melyhez Ljuta is tartozik 1584-ben alapították. A falu Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát a 17. században építették. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 248, 1910-ben 239 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 194 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
248 255 276 291 282 239 207 206 208 215 194 213 201 214 192 194

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma a temetőben áll. A 17. században építették. 1979-ben egy földrengés megrongálta, mely után Stijep Butijer tervei szerint építették újjá.
  • Régi malmok és római akvadukt tartópillérei a Ljuta-folyónál.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]