Molunat (Konavle)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Molunat
Molunat látképe
Molunat látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20219
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség212 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság10 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Molunat (Horvátország)
Molunat
Molunat
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 27′ 15″, k. h. 18° 26′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 27′ 15″, k. h. 18° 26′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Molunat témájú médiaállományokat.

Molunat falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 35, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 22, közúton 27 km-re délkeletre, az azonos nevű félszigeten fekszik. Főbb település részei Donji és Gornji Molunat.

Története[szerkesztés]

Molunat neve a görög „molosz” főnévből származik, mely kikötőt jelent. A település határában található halomsírok tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római korból származnak a határában található villagazdaság, ciszterna és egyéb épületek maradványai. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Területe a 9. és 11. század között Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától Sandalj Hranićtól. A mai Molunatot a 15. században alapították a járványok által fertőzött lakosság elkülönítésére és itt kötöttek ki a fertőzött területekről érkező hajók is. A középkorban tehát elsősorban karanténként szolgált. A raguzai hatóságok ennek érdekében 1468 és 1471 között falakkal vették körül, melyek veszély esetén egyúttal védelmül is szolgáltak. A raguzai területek peremén elhelyezkedő település ugyanis gyakran volt kitéve a kalózok támadásainak. A helyi nép körében ma is él a történet a négy kislányról akiket a falu melletti tóban végzett ruhamosás közben raboltak el a kalózok. Közülük háromról sohasem érkezett hír, de a negyedik előkerült és gazdagon támogatta a családját. A falak elkészülte után az általuk közrefogott területet felparcellázták és telkekre osztották fel, hogy ott az ott élők házakat építhessenek.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A Veliki Molunat-öbölben 1958-ban hajóroncsokat találtak fegyverekkel és más egyéb tárgyakkal. Ma a dubrovniki Pomorski múzeumban őrzik őket. A roncsok valószínűleg egy orosz hajónak a maradványai, mely a francia flotta elöli visszavonulás közben süllyedt el még 1803-ban. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1890-ben 38, 1910-ben 52 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 212 lakosa volt. Lakói főként turizmussal, halászattal és mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 38 43 52 0 0 109 104 87 103 149 199 217 212

(1857 és 1880 között, valamint 1921-ben és 1931-ben lakosságát Đurinićihez számították.)

A Szent Miklós templom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római épületmaradványok a Veliki Molunat-öböl közelében
  • Római villa rustica és ciszterna maradványai Gornji Molunaton
  • Bronz ágyú Donji Molunaton
  • Víz alatti régészeti lelőhely a Veliki Molunat-öbölben.
  • A Molunat előtt 1 km-re fekvő kis Molunat-sziget a búvárok kedvelt merülőhelye.
  • Ókori halomsírok

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Molunat (Konavle) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons:Category:Molunat
A Wikimédia Commons tartalmaz Molunat (Konavle) témájú médiaállományokat.