Martinovići (Župa dubrovačka)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Martinovići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségŽupa dubrovačka
Jogállás falu
Irányítószám 20207
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség126 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság162 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Martinovići (Horvátország)
Martinovići
Martinovići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 39′ 00″, k. h. 18° 11′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 39′ 00″, k. h. 18° 11′ 00″

Martinovići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 7, közúton 11 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északnyugatra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Grbavac és Makoše között fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu pontos keletkezése nem ismert, de a 13. században már bizonyosan lakott volt. Ekkor épült középkori temploma, melynek helyén a mai plébániatemplom áll. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. Határában egy középkori őrtorony maradványai is megtalálhatók. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 210, 1910-ben 209 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 126 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
210 194 185 207 219 209 215 188 151 146 139 117 108 198 102 126

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1888-ban épült egy kisebb 13. századi templom alapjain. A templom előtt álló harangtornyot 1970-ben építették. 1979-ben a földrengésben megrongálódott, mely után a nemzetközi karitász segítségével újították fel. 1991-ben a délszláv háború során gránáttalálat érte, emiatt fél évig tető és bejárati ajtó nélkül állt. Ivan Dulčić és Marijan Premerl üvegablakai csodával határos módon megmaradtak. Helyreállítása 2008-ban fejeződött be. A templom mellett található a falu temetője.
  • Középkori őrtorony.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]