Gabrili

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gabrili
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20213
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség 210 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság193 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gabrili (Horvátország)
Gabrili
Gabrili
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 34′ 30″, k. h. 18° 17′ 15″Koordináták: é. sz. 42° 34′ 30″, k. h. 18° 17′ 15″

Gabrili falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 17, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re keletre, a Konavlei mező északi szegélyén, Uskoplje és Drvenik között, a dubrovniki repülőtér északi szomszédságában fekszik.

Története[szerkesztés]

Gabrili területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaik megtalálhatók a település határában is. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Szent Dimitrij tiszteletére szentelt temploma a 11. században már állt, de hasonló korú lehetett a Szent Márton templom helyén épített régi templom is. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 195, 1910-ben 232 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 210 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, turizmussal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
195 210 222 233 230 232 224 218 202 195 176 169 177 190 160 210

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Dimitrij (Sveti Mitar) templomot a 11. században építették, később előcsarnokkal bővítették. 2000-ben felújították. Mellette régi temető található középkori sírkövekkel.
  • A Szent Márton templomot egy a 15. században épített templom maradványaira építették. A mellette található temetőt már a kora középkorban is használták. Felújítása 1998-ban történt.
  • Ókori halomsírok a település határában.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]