Uskoplje (Konavle)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Uskoplje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségKonavle
Jogállás falu
Irányítószám 20210
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség136 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság234 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Uskoplje (Horvátország)
Uskoplje
Uskoplje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 34′ 45″, k. h. 18° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 34′ 45″, k. h. 18° 16′ 00″

Uskoplje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Dubrovnik városától légvonalban 16, közúton 19 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re keletre, a Konavlei mező északi szegélyén, Zvekovica és Gabrili között, a dubrovniki repülőtér északi szomszédságában fekszik.

Története[szerkesztés]

Uskoplje területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Egyik települlésük maradványai megtalálhatók a település határában a Gradina nevű magaslaton is. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. Határában haladt át az Epidaurumot ellátó római vízvezeték. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a Zvekovica felé vezető régi római út mentén a 13. században már állt. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.

Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 202, 1910-ben 218 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 136 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, turizmussal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
202 207 197 225 218 218 206 181 183 182 161 136 137 128 124 136

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Konavljei mezőn álló, Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a 12./13. században épült román stílusban. 1890-ben átépítették. Előtte régi temető található, melyet ma már nem használnak.
  • A Szent Illés templomot a 15./16. században építették gótikus stílusban. Körülötte középkori temető található, mely egyben mai a falu temetője is. A templomot a 19. században előcsarnokkal bővítették.
  • Gradina ókori vármaradványok.
  • Római vízvezeték maradványai.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]